Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
1. szám - Dr. Kelemen László–Krause Attila: Ipartelepek vízgazdálkodásának rendszer-tervezése
Dr. Kelemen L.— Krause A.: Ipartelepek vízgazdálko dása Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szám 21 hűtőelemben, a hűtőtoronyban stb.) kémiai átalakulások következtében szilárd vagy porózus kőképződés az elemek falán, — a rendszerbe jutó lebegő szennyezések (a pótvízből, a nyitott hűtőtoronyból stb.) kiülepedése a rendszer kritikus pontjain, — a vízből és levegőből a rendszerbe jutó mikrobiológiai szervezetek káros produkciója, — a rendszer egy részére (különböző fémek) vagy egészére káros korrózió sebesség kialakulása. Ezeknek a problémáknak a kiküszöbölése a rendszerben keringő víz minőségi paramétereinek megfelelő szabályozásával lehetséges. A különböző minőségi paraméterek szabályozásának végrehajtása történhet [1]: — a pótvíz mennyiségének változtatásával, — a pótvíz különböző kezelésével (minőségjavítás), — a forgatott víz részáramos kezelésével, — az összes forgatott víz kezelésével, — a vízhasználó technológiai folyamatokból kilépő vízszennyezések csökkentésével. — a víz vegyszeres (inhibitoros) kezelésével. A recirkulációs vízkörökben a probléma mentes vízminőségi paraméterek biztosítása igen bonyolult feladat. Az első nehézség ezeknek a kritériumoknak a meghatározása. A rendszerben folyó kémiai, fizikai, biológiai folyamatokat, részben a rendszeren belüli különböző egymásra hatások részben pedig a rendszert kívülről érő hatások irányítják. Ezekre a belső és külső hatásokra végbemenő folyamatok azonban a legritkább esetben határozhatók meg egzakt módon, mivel a folyamatok csaknem sohasem homogén rendszerben folynak. Szükséges ezért, hogy a folyamatokat másod, harmad, vagy ,,n"-ed soron befolyásoló komponensek hatásai is meghatározásra kerüljenek a gyakorlat számára elegendő pontossággal. Az ilyen összefüggések kidolgozására nyílik mód az egyes vízrendszerekben végzett nagyszámú vízmennyiségi és minőségi mérési adatok birtokában. A matematikai statisztika módszereivel (korreláció vizsgálat) meghatározható. hogy az egyes fizikai, kémiai, biológiai folyamatokra a víz különböző paraméterei milyen mértékben hatnak, illetve a különböző hatótényezők arányváltozásai milyen hatásváltozást okoznak. Ezeknek az összefüggéseknek a vizsgálata szintén a rendszer-analízis keretében végezhető el. 3. Az üzemi vízgazdálkodási rendszer-analízis A rendszer-analízis végrehajtásához három fő irányban kell tevékenységet folytatni: — Elsősorban meg kell ismerni a víz rendszer által kiszolgált termeléstechnológiákat, az egyes vízhasználó helyeken a vízhasználat célját, módját, jellegét; a mennyiségi és minőségi igényeket, valamint a használat során a vizet érő fizikai, kémiai és biológiai hatásokat. Megfelelő ismereteket kell szeiezni a technológia vízellátással szemben tanúsított érzékenységére, (mennyiség, kémiai minőség, hőmérséklet, hidraulikai viszonyok, nyomás), valamint a kedvezőtlen vízellátási körülményekből adódó termelési és üzemelési, kihatásokról, üzemzavarokról. Ugyancsak ismerni kell a vízhasználó technológia átlagos, illetve rendkívüli üzemmódjait és azok vízzel szembeni követelményeit és a használt vízre gyakorolt hatásait. — Másodsorban fel kell tárni az adott üzem vízgazdálkodási környezetének mennyiségi, minőségi viszonyait. Vizsgálni kell a beszerzett és beszerezhető frissvíz és használt vizek mennyiségét, minőségét és költségeit. A használtvíz befogadók terhelhetőségét és a használt vizek egyéb elhelyezésének lehetőségeit. A vizsgálatok körébe tartozik még a víz és szennyvízkezelés során eltávolított szennyezők hasznosításának vagy ártalommentes elhelyezésének lehetősége is. — Harmadsorban kell vizsgálni a meglévő üzemi vízgazdálkodási rendszer működését, a műszaki paramétereit, a szolgáltatott vízmennyiségeket és -minőségeket, az egyes rendszerelemek teljesítményét, hatásfokát és állagát, továbbá az egyes elemek és az egész rendszer gazdaságosságát. Az első feladat végrehajtásakor, jellegéből adódóan szoros együttműködést kell kialakítani az üzemi szakemberekkel a gyártástechnológussal, mind az állapotfelvétel (igény és hatás meghatározás), mind a rendszer, mind az üzemeltetési javaslatok kialakításakor. A második feladatrész kialakításához pedig a környező vízkészlet és vízminőségi adottságok abszolút értékeinek ismeretén túl szükséges a térség vízügyi, környezetvédelmi és közigazgatási kritériumainak is az ismerete. Ezért szoros munkakapcsolatot kell kiépíteni az illetékes vízügyi, környezetvédelmi hatóságokkal és a tanácsi szakigazgatási szervekkel. A harmadik feladatrész kidolgozásakor az üzemi vízgazdálkodási rendszerek vizsgálatához megbízható vízmennyiségi (pótvíz. víz újrahasználat, lebocsátás). mérésekkel kell rendelkezni. Ez az esetek többségében nem áll rendelkezésre, ezért a vizsgálat úgy kezdődik, hogy megbízható vízmérőket építenek be. Az analízis során közelítő számításokkal, a minőségi adatokból lehet a vízmennyiségi viszonyokat meghatározni, de ez nagy vízhasználatok esetén csak az ellenőrzésre alkalmas, kis vízhasználatoknál azonban a számított értékek lehetnek tervezési alapadatok is. Nyitott recirkulációs rendszerű, hiányos adatsorokkal rendelkező üzemeknél például a vízháztartás meghatározása a vízrendszer mennyiségi-, minőségi-, kalorikus egyensúlyból levezethető öszszefüggések segítségével végezhető el. A mennyiségi-minőségi egyensúlyi egyenletek felíráséhoz megfelelő gyakoriságú kémiai mérésekkel és víz visszabűlcsi hőmérsékletekkel kell rendelkezni. A vízminőségi adatok közül azokat a paramétereket, amelyek az üzemi vízgazdálkodási rendszer biztonságos üzemviteléhez szükségesek, az üzemnek célszerű mérni, csak a vizsgálatokhoz ezen felül szükséges méréseket és a kontroll vizsgálatokat végzi a rendszer vizsgáló.
