Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Benedek Pál: A Duna vízminőségéről

198 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZA

M 1981). A duzzasztott folyamszakaszokon a vízsebesség csökkenése, a lebegő anyag fokozott kiülepedése és ezzel együtt az átlátszóság növekedése a legszembetűnőbb. Mindez kedvez ez elsődleges produkció növekedésének, az algaszaporodásnak. A VITUKI és az MTA Duna-kutató Állomás vizsgálatai a Szigetköz nyugalmas mellékágaiban folytak, hogy a későbbi duzzasztott szakaszok trofitásviszonyai előrejelezhetők legyenek (VITUKI, 1984, 1985). Eddigi szigetközi vizsgálataink világosan kimutatják, hogy a vízpótló csatornáktól távolabb eső mellékágak állóvízi állapota a trofitásfok növekedését eredményezi (7. ábra). Annak ellenére, hogy a Dunakiliti—Hrusovi tározó a tervezett műszaki megoldás mellett nem tekinthető állóvíznek, az áramlási sebesség csökkenése és a tartózkodási idő növekedése miatt elsősorban a tározóban, valamint az alatta levő Duna-szakaszon a trofitásfok (szűkebb értelemben algásodás) növekedésével kell számolni. A növekedés mértékét azonban jelen vizsgálataink alapján előrejelezni még nem tudjuk, további helyszíni mérésre, elemzésre és a külföldi tapasztalatok összehasonlító vizsgálatára van szükség. Régóta foglalkozik a VITUKI ésagödi Duna-kutató Állomás a szaprobitáshoz, a szervesanyag-lebomláshoz kapcsolódó oxigén viszonyokkal, oxigénháztartással (Knöpp, Dvihally, 1971, Hock, 1978, Benedek et al, 1980). A csökkenő vízsebesség kedvez a szervesanyag-lebomlásnak, a biokémiai oxigénigény (BOI) csökkenésének (lebontási sebesség nő), de kedvezőtlen a felületi oxigéndiffúzió, tehát a szervesanyag aerob lebomlása során felhasznált oxigén pótlódása szempontjából. Ezt a kedvezőtlen hatást viszont ellensúlyozza a megnövekedett vízfelület, mert a folyó szélesebb mederben helyezkedik el. A víz oldott oxigéntartalmának alakításában szerepe van a part menti élőbevonat oxigéntermelésének is. Ennek nagyságrendjét becsülte Németh (VITUKI, 1985). A Dunában az élőbevonat oxigéntermelése a fitoplanktonénak 0,1-—2,1%-a. Az élőbevonatnak a csúcsüzem hatására történő esetleges kiesése a fotoszintetikus oxigén termelésből tehát nem jelenti a természetes tisztulás oxigénforrásának lényeges csökkenését. Mivel azonban a parti sáv számos faj életterét is jelenti, szükséges a Duna parti zónájának általánosabb ökológiai szempontú kutatása. Toxikológiai vizsgálatokat mind az OKI, mind a VITUKI végez. YVHO-konzulensek javaslatára a Duna-víz klórozásával kapcsolatos vizsgálatokat az OKI ki akarja terjeszteni a Duna menti Köjálok laboratóriumaira is (Fuller, Montgomery, 1983). A higiénés bakteriológiai vizsgálatok — ugyancsak WHO-ajánlás nyomán — a Duna menti Köjáloknál kiterjednek az összes koliform mellett a fekál koliform, a fekál streptococcus és a (37 °C) heterotróf baktérium populációkra. A nagyobb szennyvízbevezetések alatt (Pozsony, Budapest) közismerten súlyos a helyzet higiénés vonatkozásban. Az 1. táblázat mutat be jellemző bakteriológiai képet a Dunáról, a mohácsi vízkivételnél és ezzel kapcsolatban az elosztóhálózatig (Geldreich, 1984). A virológiái vizsgálatok még fejlesztésre várnak az egészségügyi szerveknél. * 1983. október— 1984. március közötti adatok ** Gyakorlatilag kimutathatatlan Fentiek alapján és tekintettel a későbbi fejezetben elemzett egyéb következményekre is, amelyek a duzzasztott szakaszokon a parti szűrésű kutaknál állhatnak elő (anaerob fenékiszap és szűrőréteg-eltömődós, ammóniaképződés, vas-, mangánbeoldódás, esetleg toxikus fémek remobilizációja), azt kell mondjuk, hogy duzzasztóművek létesítése esetén szükség van a nagyfokú körültekintésre és hangsúlyozzuk a szennyezés, a BOI

5-ben és KOIban mért szervesanyag-terhelés,aszennyezett lebegő-anyag csökkentésének, ahol lehet megszüntetésének szükségességét (UNDP/WHO, 1976, VITUKI, 1984,1985). 3. Ismereteink a fizikai és kémiai vízminőségi jellemzőkről Fentiekben vázoltuk a Duna néhány biológiai, illetve higiénés mikrobiológiai vizsgálatát. Az ezekből nyert adatokat a „monitoring" keretében kiegészítjük a vízkémiai vizsgálatokkal és a fizikai adottságok rendszerbe foglalásával. Utóbbiakról részben volt már szó az első fejezetben (vízsebesség, csatornázás stb.), de most egy igen fontos problémakörre hívjuk fel a figyelmet, az anyagtranszportra, mely a vízminőségi monitoring gerincét képezi Bakteriológiai vízminőség n mohácsi dunai vízkivételtől a pécsi elosztóhálózatig* (Geldreicli, 1. táblázat 1»84) Víztípus Összes Coliform (per 100 ml) Fecal Conform (per 100 ml) Fecal Strep, (per 100 ml) Clostridia (per 40 ml) 8PC (37 °C) per/ml NH

t + mg/l Mohácsi Duna-víz 5,200—72,400 200—4,600 -= 100—500 64—240 3800— 98,000 0,17— -1,32 Mohácsi derített víz 160— 1200 — — — 210— 960 0,2 — -0,96 Pécsi tározott kevert víz 40— 2100 — — — 95— 850 0,04— -1,10 Aktívszénre érkező víz 1— 200 — — — 37— 110 0,06—0,60 Tisztított ivóvíz ** ** — 4— 32 0,01— •0,39 Tározott ivóvíz ** — ** — 3— 43 <0,1 — -0,42 Hálózati víz ** — ** — 4— 9 <0,1 —