Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
4-5. szám - Benedek Pál: A Duna vízminőségéről
196 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZAM szűkíti, a sodorvonalat a homorú part irányába tereli. Feliszapoló hatásával a domború partot is alakítja. (A part menti üledéknek nagy szerepe lesz még a vízellátással kapcsolatos vízminőségi problémáknál.) Az ismertetett folyamszabályozás azonban nagyságrendekkel kisebb hatással van a folyam élővilágára, minőségi jellemzőire, mint a folyamot keresztben elzáró gát, azaz duzzasztómű, melyből Kelheimtől (Bajorország) Sulináig (Románia) összesen 49-et építettek vagy terveznek építeni (Fekete, 1979). Ami szomszédaink ilyen építkezéseit illeti, a 3. ábrán láttuk az osztrák Duna-szakasz hatalma energiapotenciálját, és mint a 4. ábra mutatja, aíz osztrákok ezt zömben értékesítették is (Donaustrom 1984). A jugoszláv—román közös erőfeszítésselépüít Vaskapu (Djerdjap) I. és II. vízerőművek a 3. dbrn másik kiugró energiapotenciálját hasznosítják. A Vaskapu I. erőmű Európa egyik legnagyobb folyami vízerőmű-komplexuma. Maximális vízátbocsátó képessége 22 300 m 3/s, a maximális duzzasztási magasság 33,5 m és évente 11,3 -10 a kWh áramot termel. A duzzasztás kb. 270 km-re hat vissza a Vaskapu mögött (majdnem a Tisza torkolatáig) és az eredeti 3—5 m/s vízsebesség 0,1—1 m/s-re csökkent (Jankó, 1978). Az 5. ábrán látható a csehszlovák—magyar GN V ( Gabe ikovo-Nagymaros) erőműrendszer vázlatos helyszínrajza (VIZITERV, 1985). A felső erőmű kapacitása 720 MW, a nagymarosié 160 MW. A felső vízlépcsőhöz a duzzasztást a dunakiliti gát biztosítja, mögötte a vízsebesség tekintélyesen lecsökken (6. ábra). Az erőműrendszer terveiben szerepel a „csúcsra járatás", mely a Vaskapu erőműnél már megvalósult és az osztrák szakaszon is kísérleteznek vele. Csúcsra járatásnak azt az üzemG. ábra. Keresztirányú sebességeloszlás a Hrusov Dunakiliti tározóban (VIZITERV, 1985) módot nevezzük, amikor a vízerőtelep a fogyasztáshoz igazodva vesz részt a villamosáram-termelésben. Ilyen üzemelést esetünkben csak a gabcíkovói vízerőtelep tart, Nagymaros ennek az üzemmódnak a hatását tompítja le. A csúcsüzem egy napon belül a következőképpen alakul: a csúcsüzem kezdetkor az alvízi oldalon megindul a vízszint emelkedése és mintegy 6 órán keresztül emelkedik, majd ezt követően 18 óra alatt a vízszint lassan lecsökken a kiinduló állapotra (VIZITERV, 1985). A napi maximális vízszintingadozás: Gabcikovo alvíz ±2,3 m Mosoni-Duna torkolat ±1,3 m Győr ±1,0 m Komárom ±0,5 m Vác ±0,2 ni Ami a hajózást illeti, a GNV megszünteti az ezen a szakaszon fellépő nehézségeket. A fentebb vázolt eséstörés miatt ugyanis itt ülepedett ki a Pozsonynál még tekintélyes hordalék, a folyó ágakra szakadt és sok a gázló a főmederben is. Az örökös kotrás (a költségektől eltekintve) sem mindig segített ezen a bajon. A hajóforgalom pedig általában növekszik. Míg 1976-ban a dunai országok hajókapaeitása 3 372 589 t volt (Fekete, 1979), addig 2000-re 52X10 6 t hajózókapacitással számolunk (VIZITERV, 1985). A Duna-bizottság előírja azokat a méreteket a mederben ós az erőművek hajózsilipjeinél, amelyek biztosítását a Bizottságban részt vevő államoknak garantálniok kell. Itt jegyezzük meg, hogy a Duna-bizottság fontos lépéseket tesz a hajózással kapcsolatos nemzetközi vízminőségvédelem érdekében (Commission du Danube, 1985). A rendkívüli vízszennyezéseknél az olaj nagy szerepet játszik, de egyelőre ennek zöme nem a hajózás számlájára írandó. Mindenesetre hajózás és vízminőség-védelem kölcsönhatásban áll, mert a hajók korróziója, állapotvédelme szempontjából sem közömbös a vízminőség (Fekete, 1985). A vízlépcsők (a folyó csatornázása) kétségtelenül alapvető változásokat hoznak a fizikai adottságokban (vízsebesség, hordalékszállítás, átlátszóság, hőmérséklet, jégviszonyok stb.) és ezek révén a kémiai, biológiai folyamatokban (oxigénellátottság, pH, redoxpotenciál, nitrogén- és foszforforgalom,
