Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

3. szám - Öllős Péter: Klór-dioxid alkalmazása az ivóvíztisztításban

184 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZAM Hh 3+cio z RNH 2 + CIO2 R 2NH+CI0 2 (C zH s)jN+Ct0 2 Nincs reakció Nincs reakció Lassú reakció CH 3CH0+(C 2H 5) 2 NH+H'+CtOl a C10 2 a klórral (Cl 2) szemben az ivóvíztisztításban számos előnnyel rendelkezik. 6. Alkalmazási sajátosságai 1. A klór-dioxid sokféle vízben lévő szerves és szervetlen anyaggal lép reakcióba. így a két vegy­értékű vas és mangán klór-dioxiddal oxidálható akkor is, ha kötésük komplex. Például a reakció mangánra: 2C10 2 + MnS0 4 + 4NaOH - Mn0 2 + 2NaC10 2 + + Na 2S0 4 + 2H 20. A reakció sebessége a klóros oxidációhoz képest jó­val gyorsabb. A klór a mangánt lassan oxidálja, 24 órai kontaktidőre is szükség lehet a teljes oxidá­cióhoz. (Ez időre azonban a víz már az elosztóháló­zatba kerül és a fekete Mn0 2-vegyület a csőrend­szerben csapadékként lehet jelen. A nagy költség miatt a C10 2 az 1 mg/l vagy ennél kisebb koncent­rációjú mangán oxidálásához korlátozottan alkal­mazott.) A klórdioxid oxidációja vassal: Fe++ + ClO 2 + Na0H + 2H 2O ­- Fe(0H) 3 + NaC10 2 +2H+. A reakció sebessége a mangán oxidációjához képest lassúbb. Mindkét fémvegyiilet a pH tarto­mányban oxidálható hatékonyabban. 2. Sokféle íz- és szaganyag eltávolítására alkal­mas. 3. A klór-dioxid algicidként a doli és halízek csökkentésére is alkalmas, amelyek az Anabena, Asterionella, Synura algafajok jelenlétekor jellem­zők. A klór-dioxid algicidhatása a tározó- és a be­szivárogtató medencékben, valamint a távvezeték­beli vándorkagylólárvák ellen is alkalmazható. 4. A klór-dioxid oxidációs hatása a pH széles tartományában gyakorlatilag azonos mértékben érvényesül. A baktericid-hatás a 6<pH<10 tar­tományban közel azonos. Ez előny a klórral szem­ben, inert a klór fertőtlenítő hatása a pH növeke­désével csökken. Ezért a klór-dioxid különösen a nagyobb pH-jú vizek fertőtlenítéséhez alkalmas. Különösen jól alkalmazható a lágy vizek fertőtle­nítéséhez, amelyek a savtalanítás után gyakran lúgos sajátosságúak. 5. A CI0 2 nem lép reakcióba az olyan klórfo­gyasztó vegyületekkel, mint az ammónia és egyéb nitrogéntartalmú vegyületek. Ezért a C10 2 alkal­mazásakor a maradék oxidáló anyag több, a bak­tericidhatás pedig erőteljesebb, mint klór eseté­ben. Az olyan vizek fertőtlenítésekor, amikor a klór és az ammónia reakciója zavaró, a klór-dioxi­dos fertőtlenítésre való áttérés ajánlott (Pl. fürdő­vizek esetében.) 6. A klór-dioxid jelenléte a vízben hosszabb ide­ig, a vízelosztó hálózat végpontjáig is könnyebben biztosítható. 7. Ha klóros fertőtlenítőanyagról klór-dioxidra térünk át, előfordulhat, hogy az elöregedett vízel­osztó hálózatban levő inkrusztációk (lerakódott vas- és mangánoxidok) oldódnak, a víz színessé, zavarossá válik. Ez elkerülhető, ha a klór-dioxid­hányadot fokozatosan növeljük. 8. A klór-dioxidot az ózon kloráttá (CIO^) oxi­dálja. A friss, még nem terhelt granulált aktívszén a klór-dioxidot klorittá (C10~ ) redukálja. A szén­rétegbeli tartózkodási időtől, ill. a réteg különböző mélységétől függően a klorit kloriddá (Cl-) redu­kálódik. 0. A klór-dioxid valamely víztisztítótelepen tör­ténő előállításakor a C10 2-reaktortartályból szabad klórmaradék kerül a vízbe, az a THM-képző szerves prekurzorokkal reakcióba lépve, trihalometán-ve­gyiileteket eredményezhet. Ez a hátrányos helyzet kiküszöbölhető, ha aC10 2 gyártásakor szabad klór­maradék nincs jelen. 7. ábra. A klórgáz és a klór-dioxid összehasonlítása a halogénezett vegyületek szempontjából

Next

/
Thumbnails
Contents