Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

3. szám - Horváth János–Karácsonyi Sándor–Scheuer Gyula: Az egri vízbázis fejlesztésének eredménye és tapasztalata

168 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZAM vicsréteg vízkészletét veszi igénybe. Az átlagos 4—5 m vastag vízadót 2,5—4,5ra vastag homokos agyag, agyagos homok félig vízáteresztő feclőösszlet borítja. A feküt tufa, agyagos tufa képezi. A vízadó réteg utánpótlódását az Eger-patak vízéből, a helyszíni csapadékbeszivárgásból, valamint a hegységperemek felől átadódó vizekből nyeri. A kitermelhető vízhozam itt is a csapadékviszonyok függvénye. Az üzemi tapasztalatok arra utalnak, hogy ez a terület kevésbé csapadékérzékeny, mint a tárkányi vízmű. Ez feltehetően azzal van összefüggésben, hogy az állandó vízfolyáséi Eger-patak nagyobb vízgyűjtő területe folytán lényegesen kiegyenlítettebb víz járású, mint a Tárkányi-patak. 2.23 Barátréti vízmű A Bükk hegység peremi részén Eger térségében több karsztforrás ismeretes. Ezek közül jelentőségében kiemelkedik a felsőtárkányi Szikla-forrás, mivel vízhozama olyan mennyiségű, amelyet érdemes a város érdekében hasznosítani. A forrásfoglalás és a vízföldtani viszonyok tisztázása érdekében 1970—71-ben előzetes tájékoztató fúrások és vizsgálatok kezdődtek, majd ezt követően 1976—77ben a forrás felett a lök-völgyi Barátréten részletes karsztvízkutatás történt. A végrehajtott vízkutatás nemcsak a forrásfoglalás módjára adott értékes információkat, hanem olyan karsztvízföldtani összefüggéseket is szolgáltatott, amelyek jelentősen gazdagították a Bükk hegység karsztrendszerére vonatkozó általános ismereteinket. így többek között a vizsgálatok kimutatták, hogy a kis területi elterjedésű triász mészkő rög —, amelyből a forrás fakad — összefüggésben van a nagy felszíni előfordulású Bükk-fennsíkot felépítő karsztos kőzetekkel, attól függetlenül, hogy a környezetében a felszínen vízzáró kőzetek vannak. Ennek alapján sikerült egy több mint 100 km

2 nagyságú vízzáró képződményekkel letakart eddig ismeretlen fedett karsztterületet kimutatni. A feltárások szerint a forrásvizet legcélszerűbb a Barátréten a vízzáró triász agyagpala alatt lévő mészkőre telepített kutakkal hasznosítani. A hasznosítható vízkészlet egyenletesebb kitermelhetősége érdekében telepített kutak a statikus vízkészlet átmeneti igénybevételével biztosítják az utánpótlódás részleges kiegyenlítését (3. ábra). A forrás környezetében jelenleg karsztvízszint észlelő kúthálózat kialakítása van folyamatban, annak érdekében, hogy pontosítható legyen a város részére rendelkezésre álló vízmennyiség. A Barátréti vízmű Felsőtárkány községtől K-re, a lök-völgy alsó, kiszélesedő szakaszán létesült. Ez a város legújabb vízműve. Az itt lévő 3 db vízműkét 1984 elejétől szolgáltat vizet. A kutak 25 m, illetve 50 m mélységben kezdődő, jól karsztosodott triász mészkőből nyerik vizüket. A mészkő fedőjében vízzáró agyagpala települ, mely védelmet nyújt a helyi szennyeződések ellen. A kutak a felsőtárkányi Szikla-forrás vízkészletét veszik igénybe: lényegében a forrás kutakkal történő foglalása valósult meg. A vízutánpótlódás a Lök-völgyben és a Bükk hegység magasabb fekvésű tájain felszínen lévő karsztos mészkő felszínekre hulló és beszivárgó csapadékvizekből, továbbá agyagpala területekről lefolyó csapadékvizek karsztos mészkő területeken történő elnyelődéséből származik. Ez a vízutánpótlódás szempont jából jelentős többletet jelent, ugyanakkor a vízminőség megóvása érdekében a szennyeződések elleni fokozott védelem szükséges a karsztos 200 m 500 800 56,5 m 3. ábra. A felsőtárkányi Szikla-forrás közelében telepített karsztvíz kutatófúrás vízföldtani szelvénye a vízhozamnövelő eljárás (szárazjég) hatására az egyes feltárt repedezett szakaszokon bekövetkezett vízhozamtöbblettel százalékos megoszlásban