Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
3. szám - Horváth János–Karácsonyi Sándor–Scheuer Gyula: Az egri vízbázis fejlesztésének eredménye és tapasztalata
166 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZA M bázis növelésének sok sajátossága, de egyben tapasztalatszerzésre alapot nyújtó lehetősége van. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat az ország számos vízművének kialakításában, ill. fejlesztésében részt vett, az Eger térségi vízbázisfej lesz téseket az 1950-es évektől folyamatosan végzi. Ennek megfelelően a külső közreműködők közül e vállalat rendelkezik a bővítéshez feltétlenül szükséges ismerettel, ill. tapasztalattal. A következőkben ezek áttekintő összegezését tűztük célul, a vízellátás-fejlesztés első szakaszának bemutatásával. (1. ábra) 2. A vízbázisíejlesztés és u vízfeltárás áttekintése 2.1 Petőfi téri vízmű A város területén fakadó langyos karsztforrások hosszú időn keresztül a híres fürdők kizárólagos célját szolgálták. A források vize —- a korábbi feltételezés és a későbbi feltárások eredménye alapján egy eltemetett triász és felső-eocén mészkőből álló sasbérc erősen karsztosodott repedéseiből, a sasbércet fedő — az Eger-patak hordalékát képező — homokos kavicsréteg közvetítésével tört a felszínre. A víz eredete szerint a Bükk hegység felszínen lévő karsztos mészkő területein beszivárgó csapadékvizekből származik. A langyos víz egy rövidebb utat bejáró — E, ÉK felől érkező — hideg víz komponens — és egy — a mély karsztban lévő, igen hosszú kerülőút megtételével D felől érkező — meleg víz komponens keveredéséből keletkezik. A tápterület jelentős távolsága ellenére — a tapasztalat szerint — a kitermelhető vízhozamra a csapadékviszonyok hatással vannak. Ez döntően azzal magyarázható, hogy a tápterületen a csapadékbeszivárgás következtében előálló karsztvízszint a nyomáshullám terjedése révén befolyásolja a forrásterület vízszintjét és hozamukat. A források kihasználtsága hosszú időn át alacsony fokú volt. Ez a körülmény indokolta, hogy a központi városi vízmű kiépítésének vízbázisaként 1926-ban Schréter Z. javaslatára itt mélyítették az I. sz. vízműkutat, amely bő vízhozamával évtizedekig fedezte a város vízigényét és üzemeltetése mellett a fürdőterület természetes vízellátása számottevő változás nélkül biztosítható volt. A város gyorsütemű fejlődése az ötvenes évek elején megkövetelte a vízmű bővítését, továbbá felmerült a forrásokra telepített strand- és gyógyfürdő korszerűsítése és esetleg melegebb vízzel történő ellátásának igénye. Ezekban a munkálatokba kapcsolódott be az FTV 1955-ben. Az akkor még önálló városi vízmű bővítése érdekében a Népkert területén új kút lemélyítését kezdeményezte és azt 1956ban házilagosan sikeresen kivitelezte. A kút vízét — amely kezdetben 2000 m 3/d mennyiséget szolgáltatott — bekötötték a városi hálózatba (II. sz. vízműkút). A kúttelepítést megelőzően a strand területén 7 db feltárófúrás készült, amelyek tisztázták a forrásterület délnyugati részének vízföldtani viszonyait. Megállapítást nyert, hogy a karsztos hévforrások közvetlen környezetében a hévíz kiegyenlített 26-32 C°-os hőmérséklettel érkezik, ezért melegebb víz feltárására nincs meg a lehetőség. @ - @ Jelentősebb forráscsoportok Feltételezett törésvonalak t-IV. , , , • Vizmukutak , 0 Kutotofurasok v" > A kiemelt sasbérc valószínű hatara V Gravitációs í r/z/ i „. > töltésű medencék V/ A Gepi 2. ábra. A Petőfi téri vízbázis és gyógyforrások áttekintő helyszínrajza Az előzőekben lefolytatott tájékoztató kutatási munkálatok után 1963—64 években került sor átfogó vizsgálatokra a vízkészlet meghatározására és a források vízföldtani viszonyainak megállapítására. Ekkor 4 db kutatófúrás mélyült, amelyek pontosították a források genetikai adottságait. A rendszeres forráshozammérések és összefüggésvizsgálatok alapján becsülhető volt a forrásterület vízkészlete és az, hogy az egyes vízfeltörések között szoros hidrológiai kapcsolat van. Kisebb kiegészítő feltárásokra vonatkozó ismereteket és növelték a kitermelhető vízkészletet. Az utóbbi években (1982—84) a több év átlag alatti csapadéka miatt a fürdők gravitációs üzemelése veszélybe került, esetenként a lecsökkent nyomás következtében megszűnt a természetes úton feltöltődő medencék túlfolyó vize. Az 1983-ban végzett összefüggés — és hozammérések e változásokat egyértelműen igazolták. Így előtérbe került a források szakszerű foglalása, amellyel átfogó és korszerű vízgazdálkodás alakítható ki. A vízkészlet pontosítása érdekében 1970 óta rendszeres a források hozammérése, továbbá a forrásterület környezetében részben a talajvízre, részben a sasbércre telepített figyelőkutakban a vízszint és a vízhőmérséklet észlelése.
