Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
3. szám - Scheuer Gyula–Schweitzer Ferenc: A karsztos hegységek vízfolyásainak természetes gátrendszerei és képződésük
162 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZA M tetarátákat, a hosszú függőleges függönyszerű „ún. tufafüggöny" képződményeket. Mivel a növényzet erősen befolyásolja a formák kialakulását, számos olyan egyedi, nem tipizálható formát is láthatunk, amelyek rendszerint csak egy-egy előfordulásra jellemzőek. A folyóvízi édesvízi mészkövek rendszerint lazák; nedves állapotban kézzel törhetők, nagy hézagtérfogattal rendelkeznek, sok szennyező- és idegen (hordalék) anyagot tartalmaznak, amelyeket a völgyoldalakról lefolyó csapadék és a mellékpatakok szállítanak a folyóba. A legerőteljesebb mészlerakódás a gátak felső részén és azok külső oldalán figyelhető meg, ahol rendszerint megtelepedett a növényzet. A gátak belső oldalán, ahol a vízmozgás lelassul, halmozódik fel a növényi törmelék és a behordott görgetett és lebegő anyag, mert az áramlási holttérben leülepednek. A tetaráta gátak peremén és külső oldalán dúsan tenyészik a növényzet, amely asszimilációjával és vízfelület-növekedés előidézésével jelentősen elősegíti a mészkiválást. A gátakon különféle mohák, sás, nád, vízkedvelő fűfélék, bokrok, de lombos és tűlevelű fák is gyakran találhatók. A növényzet sokszor teljesen beborítja a gátak külső oldalát, és ilyen helyeken a víz lassan, vékony hártyaként folyik le, erőteljes karbonátkiválás mellett. így a keletkező mészkőszerkezeteket a növényzet fajtái és a bekérgeződés helyi adottságai határozzák meg, ezért nem tekinthetők valódi rétegzettségnek, hanem inkább a növények által befolyásolt formáknak. Az előzőekben elmondottakat összefoglalva megállapítható, hogy a folyóvízi mészkövek igen nagy változatosságban fordulnak elő és keletkezési formáikat a vízfolyások és folyók helyi adottságai és a növényzet határozza meg. HU) DALOM Alföldi L. et al. (1957): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. Miskolc. A MÁFI kiadása, Budapest. Bögli A. (1978): Karsthydrographie und physische Speläologie. Springer Verlag, Berlin—New York. Deák J. (1981): Eger környéki termális karsztvizek korának meghatározása. MHT kiadvány, Eger. 70—81. Jakucs L. (1971): A karsztok morfogenetikája. Földrajzi Monográfiák Vili. Akadémiai Kiadó, Budapest. .Jakucs L. (1980): A karszt biológiai produktum. Földrajzi Közlemények 28., 331—344. Jakucs L. et al. (1983): A karsztkorrózió korszerű értelmezése. Földrajzi Közlemények 31, 213—217. Juhász J. (1960): A Balaton-felvidék vízbeszerzési lehetőségei. Hidrológiai Közlöny 40, 405—416. Kovanda J. (1971): Kvartórni vapence Ceskoslovenska Quartärkalke der Tschechoslovakei. Antropozoikum 7. Prága. Németh E. (1954): Hidrológia. Tankönyvkiadó, Budapest. Pécsi P. (1959): A magyarországi Duna-völgy kialakulása ós felszínalaktana. Földrajzi Monográfiák III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 73—135. Scheuer Oy.-— Schweitzer F. (1981): A hazai édesvízi mészkő összletek származása ós összehasonlító vizsgálatuk. Földtani Közlöny, 111, 67—97. Scheuer Oy.— Schweitzer F. (1983): A Kárpát-medence vízátbukásnak és a vízeséseknek is számos formája lehetséges (7., 8. kép). A gátak magassága a kicsitől (1 m alatti) a 20-30 m-ig változhat. Itt csak az egyedi formákat vettük figyelembe még az összefüggő gátrendszerek esetében is, ahol egymás alatt sorakoznak a tetaráták. 7. kép. A Bükk hegységi Szinva-forrás gátrendszere Lillafürednél kép. Kis édesvízi mészkőgát okozta vizáibukás az Una folyón (Jugoszlá fia Bihács) Lehetnek kicsik, de 100 m-t is meghaladóak, mint pl. a Krkán a Rosky slap. Az elgátolás is lehet egyedi és egész gátrendszer, továbbá a kettő közötti számos átmenet. Megfigyelhetők szabályos, szabálytalan és átmeneti formák. Szabályos formáknak tekinthetjük a
