Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

119 Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szánt Könyvismertetés hétháti László: Valószínűségelméleti megoldások a ge«neel>nikál>an. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. (A) 5 form., 394 old., 141 ábra, 89 szövegk. tábl., 10 f ügg. tábl., 206 irod.) A közelmúlt két évtizedben a gyakorlati élet egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy a talajnak, amely tulajdonképpen heterogén anyag, a jellemzése, viselkedésének előrejelzése determinisztikus módszerekkel csak korlátozott pontossággal lehetséges. A „biztonsági tényező régebben használt fogalma sem tartalmazott utalást a veszélyes esemény bekövetkezhetőségére. Az út- és vízépítés területén egyre terjedt a valószínűségi szemlélet a különböző feladatok megoldásában. így a geotechnika tudománya is mindinkább igényelte a valószínűségelméleti módszereket. Fontos bevezető megállapítása a Szerzőnek, hogy a valószínűségszámítás matematikai elmélete és módszertana csak akkor válik alkalmassá geotechnikai feladatok megoldásához, ha a szaktudomány sajátos feladataihoz és módszereihez maga alakítja ki új szemléletét és metodikáját. A könyv célja, hogy ezt segítse elő. A szerencsejátékok elemzéséből 3—4 évszázaddal ezelőtt kifejlődő matematikai tudományágnak az ipari hasznosítása csak kb. 50 éve vált általánossá, műszaki elterjedése pedig — kivéve a már régebben ismert geodéziai ós hidrológiai alkalmazásokat — leginkább csak az 50-es évektől számítható. A geotechnikába a biztonsági tényező elemzése hozta be a valószínűségi szemléletet, s az 1971 évi Hong-Kong-i nemzetközi konferencia volt az első, amely a valószínűségelmélet geomechanikai megnyilvánulásait a szaktudomány megfogalmazásai szerint tárgyalta. A könyv 12 fő fejezetre tagozódik. Az első fejezetben a talajfizikai jellemzők statisztikai paramétereit értelmezi és ezek meghatározását rögtön valós feltárások példáin mutatja be. A második fejezet a talajfizikai jellemzők eloszlásfüggvényekkel történő leírását tartalmazza, itt is tényleges elemzések példáin át. A harmadik fejezet a korrelációs kapcsolatokat tárgyalja. Kiterjed a vizsgálat a nem-lineáris korrelációra is, amelyen belül a Reimann József által bevezetett kvantilis-módszer ismertetése is helyet kap. Ugyancsak szó van a faktormódszer ismertetése használatának előnyeiről. A matematikai alap-módszerek értelmezése után a könyv a negyedik fejezetében foglalkozik a talajvizsgálatok helyének és mennyiségének megállapításával, amely végeredményben a feltáró fúrások és sűrűségének, a fúrási mintaszám meghatározásának igen fontos kérdéséhez vezet. Az ötödik fejezet a talaj osztályozó- és állapotjellemzőit értelmezi statisztikai szemléletben, és határoz meg azonosítási jcllegadatokat. A hatodik fejezet az „azonos talaj", a talajon belüli homogenitás kérdésében foglal össze kritériumokat. Több statisztikai próbát is összehasonlít ennek keretében. A hetedik fejezet a vizsgálati anyag tervezést megelőző értékelésének módszereit fejti ki, többek közt a kiugró értékek ellenőrzését, vagy a Bayes-elmélet útján történő átértékelést. Ez a fejezet ad módszert a réteghatárok statisztikai kijelölésére, ugyanakkor a konfidencia-intervallumok meghatározására is. Ez a két probléma el nem választható, hiszen a nem alkalmasan választott konfidencia-kritérium minden talajmintát különbözővé tehet. A nyolcadik fejezet a valószínűségelméleten alapuló tervezés kérdéseit: a bizonytalanságokat és a biztonsági tényezővel kapcsolatos meggondolásokat foglalja magában. Ez lehetőségeket ad döntési stratégiák kidolgozására. A kilencedik fejezet a geotechnika részletesebb feladatainak megoldását készíti elő: a talaj határfeszültségének meghatározása által. A tizedik fejezetben a süllyedések előrejelzéséről van szó, amelyek keretében a feszültségeloszlás számítása bolyongási modell felhasználásával történik. A tizenegyedik fejezet a szabadon álló és megtámasztott rézsűk állékonyságával, a tizenkettedik, fejezet a földművek minőségének ellenőrzésével foglalkozik. E fejezetek kritikai szemmel értékelik a legfontosabb, ismert állékonysági számítási és szerkesztési módszereket. A biztonsági értékek figyelembevétele mellett felvethető pl. a rézsűk optimális geometriai méreteinek meghatározhatósága is. A földnyomásnál is jelentőségre emelkedhet annak változékonysága, még ha más tényezőt nem is veszünk figyelembe, csak a súrlódási szöget, pontosabban: annak szórását. A földművek minősítése éppen ezért a szórás, a konfidenciaintervallum, a trend fogalmát is tartalmazza, és különös figyelemre tarthat számot az „átadó ós átvevő kockázata alapján" történő minősítési módszer. Itt meghatározható és reális hibakorlátok alapján előfordulhat, hogy jó minőségű földmunkát kis valószínűséggel elutasítanak, de az is, hogy a megtűrhetőnél rosszabbat mégis átvesznek. Mégis, ez az ésszerű kompromisszum biztosíthatja, hogy a téves döntés számában és hatásaiban is minimális legyen. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a könyv nagy nyeresége műszaki életünknek; elsősorban természetesen a geotechnikának, de ugyanúgy a rokon-tudományágaknak is, így a hidrológiának is. A matematikai módszerek univerzálisak. A műszaki tudományok — az alkalmazást illetően — könnyebben tanulnak egmástól,így nem lehetetlen, hogy a speciálisan geotechnikára kifejlesztett megoldási módszerek hidrológiai alkalmazásokat is találhatnak. Dr. Vágás István MORISAWA, M.. Folyók. Forma és folyamat (Rivers. Form and process). Longman, 1985. London and New York, 222 p., illusztr. b

: 210—220. Morisaicaprofesszor asszeny a folyókról szóló könyvét geomorfológus, geológus és hidrológus egyetemi hallgatók számára írta. A könyv a ,,Geomorphology texts" sorozat 7. köteteként jelent meg. Célja a folyami geomorfológia megismertetése. Könyvében teljes komplexicitással tárgyalja a folyamatok ós formák kölcsönhatását, a vízgyűjtőterület és a vízfolyás medrének feszültségi ós egyensúlyi viszonyait. Tárgyalását a folyónak mint geomorfológiai tényezőnek a bemutatásával kezdi. Áttekinti a folyami dinamikára és terepalakzatokra vonatkozó ismereteink történeti fejlődését. Részletesen foglalkozik a mozgó víz okozta kémiai és fizikai denudációval, az erózióra vonatkozó adatok bizonytalanságával. Ismerteti a hidraulika alapjait, hogy érthetőbbé tegye azt a dinamikát, amellyel a vízfolyásrendszerek a tájat alakítják. Tárgyalja az erózió és a lerakódás mechanikáját a vízgyűjtőterület és a vízfolyásmeder vonatkozásában, rámutatva azok alakulására. A természeti folyamatokon túl az emberi beavatkozások követelményeivel is foglalkozik. Az egyensúlyi elveket ós az egyensúlyhiány következményeit elemezve rámutat az egycnsúlyközeli állapot fenntartásának fontosságára. Mondanivalóját számos gyakorlati példával támasztja alá, kiváló elvi ábrákkal ós fotókkal szemlélteti. Alig van oldal ábra, kép vagy táblázat nélkül! Irodalomjegyzékében (11 oldalon mintegy 200 cím) zömében az utolsó 20—30 év amerikai szakirodalmát sorolja fel (precíz hivatkozásokkal), de találunk benne múlt századi adatokat, és találunk német szakirodalmat is. A nagyon szép ós kiváló könyv megérdemli, hogy foglalkozzunk vele! A könyv a Vízügyi Szakkönyvtárból kikölcsönözhető. Raktári száma: C 11389. (A raktári számra a könyv kérésénél ajánlatos hivatkozni.) Csobok Veronika