Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
2. szám - Varsányiné Tóth Irén: Csongrád megyei ivóvizeink kémiai összetételéből levonható vízföldtani következtetések
108 Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szánt Csongrád megye ivóvizeinek kémiai összetételéből levonható vízföldtani következtetések VARSÁNYINÉ TÓTH IRÉN* Az Alföldön különböző vegyi jellegű vizeket lehet megkülönböztetni. A legfelső vízréteg kb. 30 m-ig változatos kémiai összetételű a felszín közeli rétegek anyagától ós a vízjáték nagyságától függően (Rónai 1975). Ez alatti rétegekben a vizek kémiai összetétele meglehetősen egységes (Erdélyi 1964, Kovács 1972), a kis területen mutatkozó kiugróan nagy értékek mélyreható törésvonalakat jeleznek, melyek mentén a mélységi víz felfelé áramlik (Erdélyi 1965). Több 100 m mélységig a negyedkori összletben 2 víztípus található: — az egyik a felszíni folyóvizek ós tavak, valamint a hegyvidéki források vizéhez hasonló Ca—Mg (HC0 3) 2 os — a másik NaHC0 3-os lágy víz. Az első típus a durva szemcséjű kavics ós homoküledókekre, a másik a finom szemcséjű agyagos, iszapos rétegekre jellemző. A felső pannon rétegekben már csak NaHCOj-os, az alsópannon ban nagy sótartalmú uralkodóan NaCl-os víz található (Juhász 1976, Rónai 1965). A víz kémiai összetételének területi és mélység szerinti változását sokan döntő jelentőségűnek tartják a víz eredetének (Dowgiallo 1976), mozgásának (Kovács és mtsai 1972, Jeneyné 1982, Nagyistók 1981), a különböző helyzetű vizek kommunikációjának (Kovács 1976, Lovas, Vitális 1958, Szebényi 1976, Lorbererné, Lorberer 1976), szerkezeti vonalak mentén történő vízáramlásnak (Erdélyi 1964, Scherj 1967) bizonyításában. Ez lehet az oka, hogy a Délalföld területére vonatkozóan is sok kémiai elemzési adat látott napvilágot. Kísérleti anyagok és módszerek Csongrád megyében 110 vízműkút vizének kémiai összetételét vizsgáltuk 1975—1983 között. Jelen munkánkban a fajlagos elektromos vezetőképesség (vez. kép.), az összes keménység, összes lúgossúg, kémiai oxigénigény (KOI p s), Na + , K + , NH 4 + , Cl- tartalom terület ós mélység szerinti eloszlását dolgoztuk fel. A vízmintákból NO~, NO ", ,SO (- 2 és mangán nem volt kimutatható. A kutak szűrőzósi középmélysóge 75—604 méter között van. Egy-egy kútból 2—28 vízvizsgálatunk van, a kút fúrási idejétől függően. A meghatározásokat a vonatkozó magyar szabványok alapján végeztük. Az egy-egy kútra vonatkozó eredményeket átlagoltuk, és a különböző paraméterek átlagértékeivel jellemeztük egy-egy kút vízminőségét. Kísérleti eredmények A vizsgált vizek kémiai összetételét a kationok közül Ca 2 —, Mg 2 + és Na +, az anionok közül a HC0 3 + határozza meg. A karbonát—hidrokarbonát—C0 2 egyensúly szoros összefüggésben van a víz pH értékével. A pH-t általában az oldott C0 2 szabja meg. A vízben oldott C0 2 három formában lehet jelen: a karbonátok és hidrokarbonátok képződéséhez szükséges C0 2 „kötött", a hidrokarbonátok bomlásának megakadályozásához szükséges „tartozékos" illetve az ezen felül levő „agresszív" C0 2 formában. Ez utóbbi hatására a kőzetekből annyi Ca(HC0 3) 2 és Mg(HC0 3) 2 oldódik ki, amennyi a karbonát—hidrokarbonát— szénsav egyensúlynak megfelel. Az egyensúly be* Csongrád megyei KÖJÁL, Szentes. állása — bár nem pillanatszerű reakció — rövid idő alatt végbemegy (Szebellédy, 1966). Ezért feltételezhetjük, hogy a rétegvizek oldott kalciummagnézium-hidrokarbonát tartalma egyensúlyban van a környezettel, azaz még utánpótlódás esetén is az utánpótlódás sebessége olyan, hogy lehetőség van az egyensúly beállására. A tárolt víz kémiai összetétele a tároló rétegek eltérő ásványi összetételét tükrözi olyannyira, hogy a vízkeménység alapján nagyobb vízföldtani tájak különíthetők el. A keménység azonban a lehordási területek különbségén túl kisebb mértékű, mélységgel történő csökkenést is mutat (Urbancsek, 1959), melyet — azonos összetételű üledékek esetén — feltételezhetően a diagenetikus folyamatok határoznak meg. Ezek a folyamatok a keménység csökkenéséhez vezetnek. A diagenezis előrehaladtával ugyanis a kalciumkarbonát oldhatósága csökken, ha — a szabad C0 2 mennyisége állandó vagy szabad C0 2 nincs jelen és növekszik a hőmérséklet, illetve — ha a szabad C0 2 mennyisége csökken (Chilingar és mtsai, 1967). Az egyensúly gyors beállását és a keménység mélységgel történő diagenetikus csökkenését alapul véve, a vízkeménység értékei alapján — a víz egyéb kémiai komponenseit is figyelembe véve — csoportosítottuk a vizeket és feltételeztük, hogy az azonos csoportba tartozó vizek azonos összetételű üledékből származnak. Csoportosításunkat az 1—5. ábrán mutatjuk be. A megye Ny-i határától HódmezővásárhelySzentes vonaláig a keménység 13,5—8,4 nk° 128—604 m mélységben. A kutakra jellemző, hogy Ny-ról K felé haladva egyre mélyebbek és a vizek keménysége is egyre csökken (1. ábra). A Tiszától K-re, részben az előzővel egybeeső területen a vizek keménysége 9,9—5,1 nk°, a mélység 214—599 m között változik (2. ábra). Ahol a két terület egybeesik, a kisebb keménységű vizet adó rétegek a nagyobb keménységű vizet szolgáltató rétegek felett vannak, illetve a kétféle üledék ujjasan egymásra rétegződött — eredményeink alapján Hódmezővásárhely, Szeged, Szentes térségében. Derekegyház környékén a második üledéktípus egy még kisebb keménységű vizet adó üledékkel keveredik (3. ábra), melynek keménysége 9,2—3,0 nk° között változik 159—455 m mélységben. D-i irányban Makó és Kiszombor területén ez a réteg mélyebbre került. Makón 230—455 m Kiszomboron 315—402 m-ből vannak adataink. Kisebb mélységű kutak vizét itt nem vizsgáltuk. Ferencszállásnál ez a réteg a kisebb mélységek felé kiékelődik, vagy ujjasan összefonódik az előző, kissé nagyobb keménységű vizet adó réteggel, mivel
