Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
2. szám - Dr. Tóth János Attila–dr. Preczner Zsófia–dr. Nagy Sándor: A redoxpotenciál, a szerves széntartalom és a baktériumszám közötti összefüggés sekély tavak üledékében
t) r. Tóth J. A. és tsai.: A redoxpotenciál Hidrológiai Közlöny 1986. 2. sz. 105 5. ábra. Az üledékminták Clostridium száma az üledékmélység függvényében Fig. 5. Clostridium number of sediment samples as a function of sediment-depth A parti és a tóközepi üledékben felvett redoxgradiensek határozottan különböznek. A tóközepi mélyebb vizű ponton a nitrogén rendszerek csak a vízben dominálnak, már a víz-üledék határnál kifejezett, mintegy 100 mV-os csökkenés mérhető. Az üledékben a mért értékek +200 mV alatt maradnak, a vas rendszer meghatározó hatását jelezve. A vizsgált üledék minták szerves szén tartalom (OC) értékeit összefoglalva mutatjuk be a 3. ábrán. A friss üledék szerves szén tartalma (OC/rtss) minden esetben magasabb, mint a szárított üledéké (OCszárított), ugyanis már szobahőmérsékleten történő szárítás hatására is bomlik a szerves anyag meghatározott hányada. A Mézeshegyi tó adatait vizsgálva megállapítható, hogy a szerves szén tartalom, ezen belül is a nedves és a szárított minták OC-tartalmának különbségével jellemezhető gyorsan bomló szerves anyag mennyisége (/10C) jelentősen befolyásolja a redox viszonyok alakulását. Ezért tüntettük fel a 2. ábrán a redoxgradiensek mellett a zlOC értékeket. A mikrobiológiai vizsgálatok eredményeit a 4. és 5. ábrán foglaltuk össze. Az aerob csiraszám alakulását (4. ábra) vizsgálva megállapítható, hogy a^pszichrofil fajok (20 °C-os inkubációval meghatározott) jelentését jelző aerob csíraszám alakulása tendenciájában teljesen azonos a friss üledék OC tartalmával. A tóközepi mintavételi ponton a mért értékek jelenlét meghaladják a parti sáv szervesanyagban szegény üledékében meghatározott aerob csírák számát. Vekeri tó A mért E 1 ós AOG értékek mélység szerinti gradiensét a 6. ábrán mutatjuk be. A Vekeri tó parti sávjában a redoxpotenciál + 395 és -)- 70 mV között változik, a tóközepi ponton +377 és + 142 mV közötti értékeket mértünk. A parti sáv üledéke szerves anyagban gazdag (3. ábra), a gyorsan bomló szerves széntartalom (/10C) az 5—10 cm-es üledékrétegben meghaladja a 18 g/kg értéket. A redoxgradiensek lefutása jól szemlélteti, hogy a szerves anyag lebontása oxidatív úton megy végbe. A nitrogén rendszerek dominanciája már 2,5 cm-es üledékmélységnél megszűnik, és a mangán, majd a vas rendszerek határozzák meg a mért redoxpotenciált. Az egyes üledékrétegek szerves szén tartalmához hasolnóan a mélyebb üledékrétegekben nő a pszichrofil fajok jelenlétét jelző aerob csíraszám is, amint az a 4. ábra adatsorain látható. A Vekeri-tó tóközepi pontján az üledékben mért értékek viszonylag szűk m V-tartományban mozognak (1 cm-nél +248 mV, 15 cm-nél +142 mV). Csak az üledék felső, szerves szénben gazdag (3. ábra) rétegében mértünk hirtelen potenciál csökkenést. Ezt követően 2,5 cm-es üledékmélységtől 15 cm-ig a szerves szén tartalom közel azonos marad. A redox mérések ebben az üledékrétegben a vasrendszer meghatározó hatását jelzik +119 és + 142 mV közötti értékeikkel (6. ábra). Az aerob csiraszám (20 °C-on tenyésztett) a tóközepi üledékminta felső 5 cm-es rétegében a legmagasabb (154-10 4/g). A magas aerob csíraszám magyarázata a sekély vizű, nagy szerves anyag-tartalmú, jól levegőzött üledék, ami ideális feltételeket biztosít az aerob mikroorganizmusok «zámára. Az adatok ^egyértelműen bizonyítják, hogy a MÉIESHEGYI TÓ-im.november 13. 6. ábra. A Vekeri tó két mintavételi pontján fölvett redoxgradiensek Fig. 6. Redox gradients at the sampling points of the lake of Veker
