Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

88 Hidrológiai Közlöny 1985. 2. sz. Horváth Zs.: Települési szilárd hulladékok teket, ahol legalább kis mennyiségű iszap és agyag frakció is található. Ilyen földtani képződményekre történő lerakással és a műszaki és biológiai védekezési módszerekkél minimumra korlátozott csurgalékvíz hatására a kezdeti magasabb ,,k" tényező értéke rövid idő alatt kisebb lesz, másrészt a beszivárgó csurgalékvízben lévő szennyező anyagok koncentrációja nagymértékben csökken, azelőtt, mielőtt eléri a felszínalatti vizet. A szilárd települési hulladékok lerakóhelyeit általában vízzáró földtani képződményekre jelölik ki. Ilyen esetben fokozott mértékben kell ügyelni a lerakott hulladék csapadékvíz elleni védelmére, amit lerakásközbeni tömörítéssel, többrétegű szigeteléssel, a depónia felszínének lejtésével és rekultiválásával tudunk legkönnyebben elérni. Amennyiben a csapadék beszivárgását nem tudjuk megakadályozni, a depónia alján összegyűlik a víz, tehát a fokozott kilúgzás és az anaerob bomlás feltételeit mesterségesen hozzuk létre. IRODALOM [ÍJ Apgar M.: Ground-water Pollution Potential of a Landfill Above the Water Table. N° (i Ground water 1971 p. 70—90. [2] Carlurr.ight K

.: Migration of Landfill Leaehate Trought Glaeial Tills. N° 4 Ground water 1977 p. 294—305. [3] Halmosné Báthory Katalin: Települési hulladékok lerakóhelyein végbemenő folyamatok vizsgálata. Kézirat. 1980. Budapest. [4J Horváth Zsolt—Levárdy Ferencné: Hulladéklerakóhelyek által okozott felszín alatti környezetszenynyezés vizsgálata és értékelése. Kézirat. 1980. Budapest. [5] Horváth Zsolt: Hulladékok elhelyezésével kapcsolatos műszaki-környezetföldtani követelményrendszer kialakítása. Kézirat. 1979. Budapest. [6] Knoch I.: Hulladékdepóniák vízháztartása. 11 dsser und Boden 29. k. II. sz. 1977 p. 315—317. [7] Tóth Jenő—Kővári Józsefné: Hulladékok kezelése, hasznosítása, ártalmatlanná tétele. Kézirat 1974. Budapest. U nmei tgeo logische Aspekle der umweltfreundlichen Unterbringung von festen Siedlungsabfiillen Horváth, Zs. Die unterirdische Uniweltverunreinigung durch Müllablagerungsstätten kann zwischen ausserordentlich weiten Grenzen schwanken, sowohl hinsichtlich Komponenten, als auch hinsichtlich Konzentration; abhängig ist dies einerseits von der Zusammensetzung des abgelagerten Mülls (organisch, anorganisch), von der chemischen Zusammensetzung der wasserlöslichen Teile, vom Alter der Deponie, anderseits davon, in welchen Mass das die Umweltverunreinigung transportierende Medium, also das Wasser unter die Oberfläche einsickern kann, was vor allem durch die umweltgeologischen Verhältnisse der Miillablagerungsstätte und durch Art und U'ei-se der Müllablagerung beeinflusst wird. Bei der Ortung der Müllablagerungsstätten ist von dem Prinzip ausgegengen werden, dass selbst bei sorgfältigster Standortwahl und Ablagerungsbetrieb mit irgendeiner unterirdischer Umweltbeeinträchtigung gerechnet werden muss. Aus diesem Grund dürfen verunreinigungsempl'indliehe geologische Medien die zugleich im allgemeinen auch Grundwasserträger sind — nicht als Müllablagerungsstätten zugelassen werden. Von solchen geologischen Formationen müssen offene Karste sowie Grundwasser speichernde Kiesvorkommen besonders streng geschützt werden, mit besonderer Rücksicht auf Uferfiltrat-Vorkommen. Neben diesem Schutz der die Wasserversorgung in Gergenwart und Zukunft gewährleistenden geologischen Formationen gilt als Prinzip, dass die Deponie stets „trocken", also über dem Grund Wasserspiegel liege. Die Bedeutung dieses Aspekts bei der Ortung geht aus Tabelle 1 hervor, derengemäss die grundwasserfrei angeordnete Müllablagerungsstätte bei Vác (Abb. 1) das Grundwasser in weit geringerem .Mass verunreinigt, als die Müllablagerungsstätte bei Óbuda (Abb. 2), in der der abgelagerte Müll zum Teil unter dem Grundwasserspiegel liegt. Ein wichtiger Aspekt bei der Ortung von Müllablagerungsstätten ist, dass die sogenannte ungesättigte Zone zwischen Sohle der Ablagerung und Grundwasserspiegel tunlichst mäshtig sei. Von den in dieser ungesättigten Zone abspielenden Prozessen ist die Veränderlichkeit des ,,/." Beiwertes in Abb. 3 gut ersichtlich, in der die Versuehsergebnisse des Illinois State Geological Survey veranschaulicht sind. Das gleiche Institut hat auch Versuche zur Ermittlung der Bodenabsorptionskapazität durchgeführt, s. Tabelle 3. Die Untersuchungen haben erwiesen, dass unter Laboratoriumsverhältnissen selbst ein 2% Montmorillonit enthaltender Sandboilen imstande ist, beinahe den gesamten Schwermetallgehalt zu absorbieren. In der Natur kann selbstverständlich nicht mit derart günstigen Verhältnissen gerechnet werden, dennoch sind diese Daten geeignet, die ausserordentlich wichtige Rolle des Bodens in der Minderung der unterirdischen Uniweltverunreinigung zu illustrieren. Alldiese Untersuchungen lenken die Aufmerksamkeit dahin, dass in der Zukunft als Standort für Müllablagerungsstätten getrost „trockene" Sand- und Kiessandböden eingesetzt werden können, in denen zumindest in geringer Menge auch die Schlamin- und Leluufraktion v orhanden ist. Wird die Miillablagerungssfäl I e in wasserdichtein Ton vorgesehen, dann ist im Betrieb in erhöhtem Mass für den Schutz gegen Niederschlagswasser zu achten, da sonst das Wasser a n der Deponiensohle zusammenläuft und somit die Bedingungen für eine erhöhte Auslaugung und anaerobéin Abbau künstlich geschaffen werden. Kniber és xíz — Fejezetek a vízgazdálkodás történetéből — A cölöpépítmények kultúrája. Európa területén az ember és a víz kapcsolatának egyik legrégibb emlékei az eneolitkori (rézkori) földművelő-állattenyésztő törzsek híres cölöptelepülései elsősorban Svájcban és a szomszédos területeken. Ezek a törzsek négyszögletes alaprajzú, fonott falú, nyírfakéreg-tetővel borított házaikat vizenyős területeken cölöpalapokra építették. A legrégibb cölöpépítmények az ie. I fi. évezredből, a többségük pedig a II. évezred elejéről származik, amikor Európa nagy részén már megkezdődő! I a bronzkor. Több mint 400 ilyen települést tártak fel a régészek, nem csak Svájcban, hanem Európa más részein is: Észak-Olaszországban, Dél-Németországban, Jugoszláviában, ÉszakEurópában pedig sokféle Írországtól Srérlországig. A Szovjetunió északi részén, az Grálban és Vologda vidékén is tártak fel cölöptelep maradványokat. (A Világtörténet I. kötet, Kossuth, 1962. nyomán.) dr. Szlávik Lajos