Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
2. szám - Dr. P. Zánkai Nóra: Kékalga vízvirágzás hatása a rákplankton összetételére
78 Hidrológiai Közlöny 1985. 2. sz. Kékalga vízvirágzás hatása a rákplankton összetételére . V. D li. ZÍKKAI NÓR A* a biológiai tudományok kandidátusa A fonalas kékalgák kedvezőtlen hatását egyes rákfajok, főleg Cladoeera-k táplálkozására, növekedésére és reprodukciójára laboratóriumi körülmények között sokan vizsgálták, és ma is igen kedvelt téma. Alig van azonban olyan munka, mely valamely tóban az elszaporodott kékalga tömeg hatását a teljes rákplankton állományára, táplálkozására együttesen tanulmányozta volna, és a leírt eredmények is ellentmondásosak (Burns, 19(36; Haney, 1973).' A Balatonban már eddig is többször észleltek lokális algainváziót, vízszíneződéBt és vízvirágzást. Először Sebestyén (1934) észlelte az intézet előtti öbölben 2 Microcystis faj által létrehozott „hártyát", melynek kiterjedése 8—12 in, élettartama néhány óra volt. Később 1944-ben és 1956-ban figyeltek meg zöld alga inváziót (Sebestyén, 1949; Tamás 1958), az 1960-as évektől pedig majd minden évben volt a tó valamely területén kisebb-nagyobb kiterjedésű alga tömegprodukció (Hortobágyi, 1962; Hortobágyi és Kárpáti, 1966; Tamás, 1967; 1975; Herodek és Tamás, 1975; Herodek, 1977; Herodek et al. 1982). Egyes években több", különböző alga által létrehozott vízszíneződés is követte egymást Tamás, 1967; 1975). 1982 nyarán egy melegégövi fonalas kékalga az Anabaenopsis raeiborskii a Balaton egész vízterületére kiterjedő tömegprodukciót hozott létre. A víz szabad szemmel kékeszöld színűnek és egészen viszkózusnak tűnt. A vízszíneződés az ÉK-i medencében agusztus elején vált intenzívvé, közel 6 hétig tartott, csak szeptember végén,, egy erős vihar után szűnt meg. E munka egyrészt a rákplankton minőségi öszszetételét és mennyiségének alakulását tárgyalja az algatömegprodukció idején valamint a vízszíneződést közvetlenül megelőző és követő időszakban, másrészt az Anabaenopsis hatását írja le a rákok fitoplankton fogyasztására. Vizsgálati hely, idő és módszer Mind a rákplanktont, mind a vízmintákat a Balatonból gyűjtöttük 56 mm átmérőjű cső vízoszlop merítőkészülékkel Aszófő és Örvényes között levő Bozsai öböl nyílt vizéből. Vizsgálati idő: 1982. júl. 27—28; aug.17—18; szept.6—7; szept.28—29; okt, 25—26. A rák planktont közvetlenül az etetési kísérletek előtt gyűjtöttük, a rákok sűrűségét 6-szoros párhuzamban egy-egy liter vízben levő példányok megszámolásával állapítottuk meg. Etetésükre természetes táplálékforrást használtunk. A merítő többszöri leengedésével gyűjtött 20—25 1 vízből, összekeverés után 1,8—l,9litert-60 // szenibőségű hálón átszűrtünk, majd 7,98 MBqu NaH 1 4CO ;) hozzáadása után az üveget visszahelyeztük a tóba kb. 1/2 m mélységbe. Az inkudálás jideje 20—24 óra volt. A jelzett vizet, alapos összerázás után, 300 ml-es adagokban öntöttük szét alufóliával bevont üvegekbe (primér prod, gátlása, Zooplankton táplálkozásának elősegítése, Haney és Hall, 1975). A jelzett táplálékkal való etetéskor a rákok sűrűsége a természetes koncentráció 2—3-szorosa, az * MTA Balatoni Eimnológiai Kutatóintézete, Tihany, etetés időtartama 3, 5, 30 és 60 perc volt. A bélkiürülés sebességének megfelelően 3 perces etetéssel állapítottuk meg a Cladocera-k (Zánkai, 1981b), valamint a Copepoda nauplius-ok táplálkozásának intenzitását. A copepodit lárváknál és az aduit Eudiaptomus graeilis-nél a 3 perces etetési időkből kapott eredményeken kívül az 5 és 30 perceseket is figyelembe vettük. A kifejlett Cyclopsoknál a 30 perces etetésből kapott eredményeket értékeltük, ele 60 perces etetési időt is alkalmaztunk a táplálékfelvétel pontosabb meghatározása céljából. Etetés után a rákokat 100 °C-os vízben megöltük, majd átmosás után' mikroszkóp alatt szétválogattuk az egyes fajokat, ill. fajpopulációk különböző korú tagjait. A Copepoda lárvákon belül nauplius valamint Eudiaptomus és Cyclops copepoditokat, ill. az utóbbi csoporton belül az egyes fejlődési stádiumokat is megkülönböztettük. A Cyclops copepodit lárvák faji elkülönítése nem történt meg minden kísérlet alkalmával. A szétosztott rákcsoportokat külön-külön küvettába helyeztük, majd Soluene szövetoldóval való kezelés után Isocap 300 folyadékszcintillációs készülékkel megmértük aktivitásukat. A táplálék aktivitásának meghatározására minden egyes kísérleti edényből 10 ml vizet szűrtünk 0,2 fi porusátmérőjű membránfilterre, melyet 2x100 ml vízzel mostunk át. A szűrve táplálkozók egyes példányai, a populációk tagjai ill. a fajok táplálékfogyasztására a szűrés intenzitások meghatározásával következtettünk. F dpm/rák X1440 ' dpm/ml víz Xetetési idő i^xl 000 ml-ben levő rákok tzámo, ahol T^^egyedi szűrés intenzitás (ml/rák/d), ÍV=azonos stádiumú populációta^t k, ill. (gyes fajok szűrés intenzitása (ml/d). A Cyclops copepoditok és adultak által naponta elfogyasztott alga mennyiségére a felvett aktivitásból következtettünk, melyet az 1 liter vízben levő összes aktivitás %-ában fejeztünk ki. ^ dpm/rák X1440X100 dpm/1000 ml víz Xetetési idő A,, - <4 exl000 ml vízben levő rákok száma, ahol yl c=egyedi aktivitás felvétel (%/rák/d), ^1,,=azonos stádiumú populációtagck által felvett összes aktivitás (%/d). Az A p érték kiterjesztése több rákfajra vagy csoportra (pl. szűrők), ill. a teljés rákplanktonra, a napi algafogyasztás mértékét (grazing rate) adja meg %-ban.
