Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Dr. Koris Kálmán–Dr. Winter János: A belvíz mennyiségi jellemzése a Heves–délborsodi belvízrendszerben

52 Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. Dr. Kőris K.—dr. Winter J.: A be'lviz IUU 20 W 60 80 100 120 M 160 180 110 6 rn 3] 5 ff 7 Vhhozam [m 3/s] 10 11 12 0 1 2 3 4 5 6 2 8 9 Vízhozam [m 3/s] 11. ábra. Havi közepes vízhozamok empirikus eloszlás­függvényei, Eger patak, Borsodivánka 11. Abb. Empirische Verteilungsfunktionen, Egei Bach, Borsodivánka 10. ábra. A képződött belvízmennyiség (január— május) empirikus eloszlásfüggvénye 10. Abb. Empirische Verteilungsfunktion der ( Januar— Mai) anfallenden Polderwassermenge A legnagyobb vízmennyiséget adó öt hónap alatt is az esetek 13%-ában nulla érték adódott. A belvíz kapcsolata a vízhozammal A belvízképződés fizikai folyamata kapcsolat­ban áll a hidrometeorológiai folyamatokkal. Az egyértelmű minőségű kapcsolat számszerűsítése több kutatónál nem vezetett teljes sikerre. Mun­kánk során mi is csak minőségi megállapításokat tudtunk tenni. A területet átszelő vízfolyások vízmércéire víz­hozamgörbéket szerkesztettünk, ezek alapján víz­hozam-idősorokat. Ezek a vízhozamok ugyanúgy összegzetten mutatják a hidrometeorclógiai hatá­sokat, mint a képződött belvízmennyiségek szá­mértékei. Felmerül tehát, hogy a két mennyiség között kapcsolatnak kell lenni. A kapcsolat jelen­tősége elsősorban abban lehet, hogy a belvízi adat­sort a sokkal hosszabb vízhozam adatsorok fel­Cv 1 J F M Ä M J J A SZ 0 N 0 12. ábra. Ilavi közepes vízhozamok statisztikai paraméterei, Eger patak, Borsodivánka 12. Abb. íStatistische Parameter der mittleren Monatabflüsse, Eger-Bach, Borsodivtínka használásával meg lehet hosszabbítani, ami to­vábbi vizsgálatok kiindulásául szolgálhat. A teriiletet átszelő egyik legbővizűbb vízfolyás az líger patak. Ennek Borsodivánkai szelvényére 1953-tól vannak vízállás mérések, így a VÍZIK zam­görbék felhasználásával 28 éves vízhozam-idősort sikerült előállítani. Az alábbiakban az Eger patak Borsodivánkai szelvényére végzett vizsgálatokat mutatjuk be. A havi közepes vízhozamok empirikus eloszlás­függvényeit néhány hónapra vonatkozóan a 11. ábrán mutatjuk be. Az eloszlásfüggvények erősen aszimmetrikusak, Gamma eloszláshoz, esetleg az exponenciális eloszláshoz közelállóak. A vízhoza­mok igen szélsőségesek. A legkisebb vízhozamok minden hónapban 0,5 m 3/s-nál kisebbek, a legna­gyobbak január-március hónapokban, valamint juniusban és augusztusban. Ekkor a 8-10 m 3/s-r>t is meghaladják. A januári maximum 12,0 m 3/s. Az eloszlásfüggvényekből megállapíthatóan a leg­kisebb vízhozamok az őszi hónapokban állnak elő. A 12. ábrán a havi közepes vízhozamok statisz­tikai paramétereit ábrázoltuk. A középérték tető­zése februárban következik be, a legkisebb érték októberben jelentkezik. Nagy a vízhozam január­ban és márciusban is, igen kicsi szeptemberben és novemberben. Az ábrát összehasonlítva a képző­dött vízmennyiségek paramétereivel, megállapít­hatjuk, hogy a középértékek vonala tendenciájá­ban hasonló. A szórások maximuma februárban és augusztusban van, minimum októberben és novemberben. A szórások ingadozása lényegesen kisebb, mint a képződött vízmennyiségeké, és általában kisebb a középértékeknél (a képződött vízmennyiségek szórása a középértéknél nagyobb volt). A relatív szórások általában kevéssel 1,0 alatt maradnak. A havi középvízhozamok idősorát összevetve a képződött belvízmennyiségek idősorával, jobb egyezést tapasztalunk, mint a adatokkal való összehasonlításkor Az eloszlásfüggvényről és idősorokról tett meg­állapításaink alapján kiindulva határozzuk meg a képződött vízmennyiség és a hidro meteorológiai havi átlagos vízho-

Next

/
Thumbnails
Contents