Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

40 Hidrológiai Közlöny 19S5. 1. sz. Huszár L.: A győri 6000 m

3-es víztorony Projektierung, konstruktive und bautecliiiologiselie Gestaltung des 6000 in° fassenden Wasserturmes } für die Stadt Győr Huszár, L. VIZITERV projektiert seit 1960 Wassertürme und hat seit dieser Zeit mehrere individuelle und Serienpläne für verschiedene Wasserturmtypen ausgearbeitet. Von 1966 bis 1975 wurden anhand von V1ZITERV-Projekten 10 Stahl beton-Wassertürme mit 000, 1000 und 2000 m

3 Fassungsvermögen gebaut. VIZITERV wurde 1970 in die technische Entwkicklung eingegliedert, wobei bedeutende Ergebnisse im Hereich von kleineren und miteieren stählernen Wassertürmen und Wasserturmfamilien, sodann mit der Projektierung des 2000 m

3 fassenden Wasserturmes in Mosonmagyaróvár und des 6000 m

3 fassenden Wasserturmes in Győr zu verzeichnen sind. Vor der Projektierung der grossen Wassertürme wurde eine komplexe Untersuchung für» die Formgebung, für die konstruktive bautechnologische Gestaltung und über die Wirtschaftlichkeit der Wassertürme vorgenommen. Als Ergebnis erwies sich der Bau von Wassertürme!) in der sogenannten Verbund-Bauweise als überaus günstig. Die ers'e Realisation war der seit 1982 in Betrieb stehende 6000 m

3 fassende zweigeschossige Wasserturm in Győr in Verbundbauwese, dessen konstruktive und bautechnológische Baupläne — unter Einbezug von industriellen Formplanern — durch VIZITERV ausgearbeitet wyren. Zwecks Weiterentwicklung der Wassertürme, zwecks Ausgestaltung von neuen Typen und exportfähigen Produkten durchführte VIZITERV im Laufe der letzten Jahre Systemtheoretische Untersuchungen, in deren Ergebnis — in Abhängigkeit von Grösse und Standort — auf ungarischem Preisniveau Wassertürme mit spezifischen Baukosten zwischen 12—22 000 Ft/m

3 errichtet werden können. Iic.imnnn József—

V. Nagy hure: Hidrológiai statisztika. (Tankönyvkiadó, Budapest, 19X4., 519 old., 103 ábra, 61 tábl.,' I 13 irod., A/5 form.) Az egyetemi tankönyvnek készült, de a gyakorló mérnök igényeit is kielégíteni hivatott ,,Hidrológiai statisztika" c. mű évtizedek óta érezhető hiányt pótol. A hidrológiai tudomány valószínűség-elméleti módszerei ugyan már a 30-as években elterjedőben voltak, és az 50-es években — elsősorban a Kolmogorov nevével fémjelzett szovjet matematikai iskola nyomán — jelentős lépésekkel haladtak előre, a hazai műegyetemi oktatás és vízimérnöki gyakorlat mégis nélkülözni volt kénytelen az ő különleges feladatait is összefogóan tárgyaló, korszerű matematikai megalapozású valószín űségszámítási-statiszti kai szakkönyvet. A hidrológiai statisztika -tantárgyának hazai műegyetemi oktatását a 40-es években Szilágyi Gyula professzor indította meg. Az általa oktatott tárgykör széles körű hidrológiai adattömeget dolgozott fel a klasszikus valószínűségszámítáBi iskolák gondolatmenetében. Amikor az oktatás során kialakult ismeretanyag könyvvé érett volna, a nálunk éppen akkor elterjedni kezdődő Kolmogorov-i, tehát a már modern szemlélet hívei és ismerői akadályokat gördítettek az általuk elavultnak ítélt szemlélet minden megnyilvánulása elé. Ez végső soron kárt okozott a valószínűség elmélet hidrológiai érvényesülésének, mert végül sem klasszikus, sem modern szemléletű tankönyv évtizedeken át nem jelent meg, s maga a műegyetemi oktatás is csak bizonyos visszalépések után juthatott el korszerűségéig. A most megjelent tankönyv igyekezett a mólt idők tanulságait hasznosítani. Szemlélete a ma korszerű, Kolmogorov által megalapozott matematikai szemlélet. E mellett azonban hasznosít több, klasszikus szemlélet szerint is értékelt körülményt és az elméleti tételeket megvilágító gyakorlati példáiban a hazai hidrológia élő problémáit idézi — meglehetősen nagy bőségben. Minthogy pedig a könyvet nemcsak vízépítő szakos mérnököknek és mérnökhallgatóknak szánták, a felhasznált példaanyag önkéntelenül is a hidrológiai tudomány elmélyítője a rokon-szakmák köreiben. A műszaki gyakorlat szakembere elsősorban és a maguk tisztaságában nem az elvont matematikai igazságokkal kíván megismerkedni — bár sokakat, kétségtelenül a matematikai tudomány önálló alkotásai is érdekelhetnek, — hanem azt tartja a legfontosabbnak, ha a saját szakmája kérdéseiben alkalmazhatja a matematikai statisztika újnak mondható eszköztárát. E szempontból szerencsés, hogy a szerzők egyike a matematikai elmélet, a másik pedig a hidrológia szakértője, mert így szerzői együttműködésük a két képviselt tudományszak együttműködését is megtestesíthette. A könyv a vízügyileg fontos kérdéseket helyezve előtérbe, választja ki és tárgyalja mondanivalóját, a vízügyi szakmában járatos kifejezésrendszert alkalmazva. A könyv tíz fejezetből áll. Az első négy fejezet dolgozza fel az alapfogalmakat, bemutatja a valószínűségi változók és eloszlások fajtáit, azok jellemzőit, s részletesen is áttekinti a fontosabb valószínűségeloszlásokat. Eddig a könyv mindazt tartalmazza, amit a valószínűségi tankönyveknek általában tartalmazniuk kell az alapvetés érdekében. Itt legfeljebb annyi az eltérés, hogy a példák, mint azt már említettük, hidrológiaiak, ami a szakemberek számára nagy könnyítés. A matematikai tárgyalásmód mindazonáltal igen célratörő és kerüli a felesleges bonyodalmakat. Az 5—7. fejezetek fejtik ki a könyv tulajdonképpeni statisztikai mondanivalóját, a hidrológia statisztikus törvényszerűségeinek matematikai értékelését. Ebben mái' érvényesülnek azok az új módszerek is, amelyeknek bevezetése a szerzők valamelyikéhez fűződik. Értékes a Wald-féle szekvenciális módszer hidrológiai alkalmazásának bemutatása, valamint a döntésfüggvények tárgyalása. A 8. és 9. fejezet a korreláció-, illetve a regresszióanalízist tárgyalja. A már a régebbi szakirodalmakban is elterjedt módszerek ismertetését a szerzők az alkalmazás határainak hangsúlyozásával végzik, és az indikátorkorreláció elméletének kifejezésével, valamint a kvantilis-görbével végzett regresszióvizsgálat, bemutatásával meg is haladják a hagyományos módszereket. Kétségtelen, hogy az adott esetben nem a matematikai diszciplína belső logikája és zártsága okoz problémát a felhasználásban, hanem a meghatározható jellegadatok hidrológiai értelmezésének egyértelműsége vagy arányosíthatósága. A 10. fejezet a Markov-láneok hidrológiai alkalmazásába vezeti be az olvasót. Ez a fejezet, tárgyalja a hidrológiai idősorok elemzésének egyes statisztikai módszereit, is. Érdekes gyakorlati megállapítása a könyvnek, hogy a hidrológiai periódus-vizsgálatok általában heurisztikus megoldásokon alapulnak. A vizsgálatok a periódushosszra vonatkozó sejtéseink ellenőrzésére alkalmasak a leginkább, bár éppen a könyv ajánl direkt periódushossz megállapításra alkalmas becslésmódot. A hidrológiai jelenségek természete az adatsorokon keresztül ismerhető meg, az adatsorokban rejlő törvényszerűségek feltárásának eszköze viszont a hidrológiai statisztika. A mérnök számára tehát elengedhetetlen ennek a tudománynak az ismerete. A könyvnek tehát fontos szerepe lesz nemcsak az egyetemi oktatásban, hanem a műszaki gyakorlatban is. Az alapvető módszerek kifejtése, a legfontosabb hidrológiai alkalmazások bemutatása még csak az első l$pés ahhoz, hogy a módszerek megfelelő kombinálásával és a szükség kívánta irányban történő továbbfejlesztésével váljon lehetővé újabb hidrológiai jelenségek hatékony elemzése és az alkotó jellegű hidrológiai kutatás. Dr. Vágás István