Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

6. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

356 Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. Dr. Szenti J.: Jégtörő tevékenység a Dunán Die Haupturheber einer Hochwasserwelle bei Vereisung des Stromes liegen in den meteorologischen, hydrologischen, morphologischen und geographischen Bedingungen. Die Hoshwasserstände unvorberechenbarer Höhe sind Folgen der Bildung von Eisbarrieren, bzw. Eisstockungen. Die einzige Möglichkeit zur Minderung der Gefahr ist ihr Aufbruch. In Ungarn wurde seit dem Jahre 1959 ein ganzer Park von Eisbrecherschiffen aufestellt. Seit dieser Zeit wurden die Technologie des Eisaufbruche in Flüssen die allgemeinen Grundsätze der Zerstörung von Eisstössen entwickelt. Im Verlauf der Schutzinassnahmen wird die Aufgabe der Eisbrecherschiffe in Kenntniss der Eisverhältnisse im Strom, der Vorhersagen, der aufgearbeiteten täglichen Eismeldungen vorgegeben. Die Gestaltung von Eisstockungen, Eispfropfen, Eisbarrieren kannaus dem Längsprofil der täglichen Wasserstände im Fluss ermittelt werden. Geräte zum Eissaufbrechen sind Eisbrecherschiffe grösserer (441,3—-1472 kW, bzw. 000—2000 PS) und kleinerer (120,7—294,2 kW bzw. 175—400 PS) Leistung. Die Schiffe grosser Leistung sind min Umwuchten ausgerüstet. Die technologische Ausführung des Eisbrechens erfordert gut eingeschulte und eingeübté Schiffsbesatzungen, In Abhängigkeit von der Eisstärke kann die Eiszerstörung über Wogenerregung, Bügeln, Stampfen und deren Kombination erfolgen. Am Anfang des Eisganges halten die Eisbrecherschiffe die Eisschollen in Bewegung. Bei stärker werdeneden Eisabtrieb lösen und lockern die Sciffe das aufeinander geschobens oder stockende Eis, um es zum Abtrieb ins Unterwasser vorzubereiten. Bei Eisabtrieb mit 80—100%iger Eisbedeckung helfen die Eisbrecher die Bildung eines tunlichst ebenen Eisstandes, insofern starke Abkühlungprognostiziert ist. Im stehenden Eis sind zwecks rascher Zugänglichkeit der Gefahrenstellen Schneisen, schiff —- bare Kanäle zu öffnen. Bei Eisstand im fluss durchfahren die Eisbrecher die Schneisen jeden Tag, um sie aufrechtzuerhalten und übernachten an den vorgegeben Plätzen. Bei der sekundären Eisabtreibung im Frühjahr räumen die Eisbrecher den Fluss vom Unterstrom nach Oberstrom vordringend vom Eis. In Ausnahmefällen wird die Eisabfuhr mittels Sprengung und Einsatz von Eisperforatoren und Eisminen gefördert. Die Eisbrechertätigkeit an der Donau wird an den Massnahmen im Winter der Jahre 1969/70 und 1984/85 illustriert und kürz beschrieben. A Nemzetközi Dunakutató Munkaközösség 24. munkaértekezlete (Szentendre, 1984. szeptember 18—22.) A Nemzetközi Dunakufatő Munkaközösség — a Magyar Tudományos Akadémia és az MTA Dunakutató Állomása rendezésében, a Nemzetközi Limnológiai Társaság (SIL) — támogatásával 1984. szeptember 18 és 22 között tartotta 24. munkaértekezletét. Az értekezleten mintegy szász külföldi és számos belföldi, Dunával foglalkozó szakember vett részt. A minden évben más-más dunamenti országban megrendezésre kerülő munkaértekezletet 1984-ben Magyarországon hívták egybe. A Dunakutató Munkaközösség a Dunával foglalkozó hidrobiológusok és vízkémikusok és a csatlakozó szakterületek munkáját fogja egységbe a kutatómunkák korszerű problémáinak megvitatásával és az eredmények értékelésével és elterjesztésével. A szentendrei tanácskozást dr. Bérezik Árpád akadémikus, a 24. munkaértekezlet elnöke nyitotta meg. A csehszlovák I. Daubuernek, a Munkaközösség elnökének köszöntő szavai után dr. Brcinieh Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal első elnökhelyettese ismertette előadásában Magyarország vízgazdálkodását. A Munkaközösség éves beszámolóját E. Weber főtitkár (Ausztria) tartotta. Az előadó üléseken a nyolc Duna-menti ország kutatói által előzetesen beküldött 96 rövid referátumot öszszefoglaló áttekintő fő-referátumok kerültek sorra a fizika, kémia, radiológia, plankton-, bentosz- és mikrobiológia, higiénia, halászat és szapro biológia témakörökből. A fő-referátumok valamilyen időszerű alapgondolat szempontjából adtak értékelést a széleskörű munkákról. A központi gondolat a természetes tisztulás ökológiai és cönológiai alapjainak megtárgyalása volt ezúttal. A munkaértekezlet résztvevőinek az egyik napon szakmai kirándulásra is alkalmuk nyílott, s egyes Duna-menti, valamint Dunántúl területén lévő vízügyi és kulturális létesítményeket látogathattak meg. Az értekezlet tudományos programját a nemzeti képviselők tárgyalásai, szakmai megbeszélései egészítették ki. A Munkaközösség egyes tagjai ugyanis a már korábban megjelent „Limnologie der Donau" monográfia további köteteinek kiadását szervezik és anyagát készítik elő. A szentendrei összejöveteleken a rövid referátumokat tartalmazó összefoglaló kötetek, az elmúlt év tudományos munkáiról szóló beszámolók már a helyszínen kaphatók voltak. Az összefoglaló fő-referátumok anyagát a munkaértekezletet követően rendezték kiadásra. V. I. Tófiatalitás — üdülésfejlesztés — vízgazdálkodási eredmények Dr. Bárányi Sándor, Fejér Vilmos, Karászi Kálmán, Kiss István, Kiss Pál: A Velencei-tó rekreációja VMGT-149 VGI Budapest 1984. 145 oldal Hazánk harmadik, 25 km

2-nvi tava, az 1950-es évek végén inkább volt mocsárnak, mint tónak nevezhető. A tó természetes elöeregedése révén szinte kilátástalannak tűnt a helyzete, jövője. A tavat ért közvetlen és közvetett hatások, terhelések fokozódása miatt kétségessé vált, hogy egyáltalán lehet-e még üdülőtóvá alakítani. A megállíthatatlannak tűnő természeti folyamatba avatkoztak be a szakemberek széleskörű összefogással, bízva abban, hogy a tavon lehet még segíteni, üdülésre alkalmassá tenni. A szerzői kollektíva ebben a tanulmányban részletesen ismerteti — a tóra vonatkozó legfontosabb jellemzőket, — a tó állapotát a rekreációs munkák megkezdése előtt, — a tóval kapcsolatos rekrációs célokat, — a rekrációs munkák tudományos meglapozását, — a rekrációs munkák végrehajtását és eddigi hatását, — a tó biológiai állapotának alakulását, jelenlegi helyzetét és végül » — a további feladatokat. * Összefoglalva az elért eredményeket megállapítható, hogy az erőfeszítések sikerrel jártak, és a tó „ifjúbb" lett, fiatalodott, és ha következetesen tovább folytatjuk a még hátralévő munkálatokat, rendszeres karbantartással, gondos üzemeltetéssel óvják a műveket és legfőképpen megvédik a tavat a vízgyűjtőről származó káros hatásoktól és a túlterheléstől, akkor a tó tovább is megmarad tónak, tehermentesíti a Balatont és felüdülést, pihenést nyújt a főváros és a közeli városok lakóinak. Szabóné Zemenszky Ildikó