Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
6. szám - Dr. Kovács György: Szempontok a Dunántúli Középhegység vízforgalmát szimuláló modellek felülvizsgálatához
346 Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. Dr. Kovács Gy.: A Dunántúli Középhegység vízforgalma . Töréses zóna -Ontffí (vízzáró liatórolás) j_ Folyó hálózat A víztükör ' 17 0 rétegvonala Megcsapolás! zóna 16. ábra. A víztükör rétegvonalai jelzik a mélyen bevágódó völgy megcsapoló hatását Fig. 16. Contour-lines of the water level indicate the drainage effect of a deep valley tén) a fluxus számszerű értékének becslése okozhat nehézséget. A völgyekben táplálásra rendelkezésre álló vízmennyiséget hidrológiai mérésekkel határozhatjuk meg (pl. az előző példa esetében egymást követő szelvényekben mért vízhozam csökkenése tájékoztat a beszivárgó mennyiségről). Hidrogeológiai keresztszelvény (15. ábra és a víztükör szintvonalas térképe (16. ábra) ugyancsak segítséget nyújthat a feladat megoldásához. A gradienst (a víztükör esését) számíthatjuk ezekből a segédletekből és az esés szorozva a transzmisszibilitással megadja a keresett fluxus becsült értékét. Minthogy a közvetlenül megcsapolt tömböket ki kell zárnunk a regionálisan vizsgált mezőből (ami karsztos víztartók esetében különösen fontos, azonban más típusú rendszerek esetében is tanácsolható) ezeknek a tömböknek a peremén a határfeltételekhez hasonlóan kell figyelembe vennünk. Az elkülönített tömbökön belül a koncentrált, háromdimenziós áramlás leírására törekszünk. Természetesen a feltétel ezek mentén a vonalak mentén mindkét irányban azonos (amikor potenciálként adott) illetőleg egymással ellentétes (amikor a feltételt meghatározott fluxusként fogalmazzuk meg). A két rendszer kapcsolatát, egymásra hatásukat ezért fokozatos közelítéssel kell meghatároznunk. A szomszédos víztartóval fennálló vízcsere (keresztáramlás) az egyik felületen érvényesülő határfeltétel. Ennek értéke a két vízhorizont potenciáljának különbségén kívül függ a közbetelepült vízrekesztő réteg átszivárgási együtthatójától (a szivárgási tényező és a rétegvastagság hányadosától), független azonban a vízvezető rétegek szerkezetétől (így azok karsztos jellegétől is). A másik felületen megoszló határfeltétel, a felszín közeli megcsapolás és táplálás vizsgálatakor azonban már számításba kell vennünk a karsztos formációk különleges adottságait. Ahol a felszínt karbonátos kőzetek alkotják a beszivárgás a nyelőkön és a kibővült töréseken át jelentős. Minthogy a törések vízvisszatartó képessége elhanyagolhatóan kicsiny, a felszínt keresztező vízmennyiség csaknem veszteség nélkül és csak kis késleltetéssel eléri a víztükröt. A kapilláris emelés a szilárd kőzetek réseiben nagyon kicsiny, a legtöbbször mélyen elhelyezkedő víztükörről bekövetkező függőleges megcsapolás nem számottevő. Ezért a felszín és az első vízhorizont közötti vízcsere legtöbbször egyirányú (táplálás), mennyisége jelentős. Nagyon fontos tehát, hogy mind számszerű értékét, mind területi eloszlását (17. ábra) és időbeli változását megbízhatóan becsüljük, hiszen szerepe a vízforgalom alakításában nagyobb súlyú, mint a szemcsés rétegekben. Triász karbonátos kőzet Neoqén félig áteresztő és vnrekesztö rétegek Fiatal üledék 15. ábra. Elvi vázlat a karsztvíz peremi megcsapolásának szemléltetésére Fig. 15. Theoretical sketch of a drained karstic aquifer at the edge Következtetések Többen kétségüket fejezik ki az általánosan használt numerikus módszerek alkalmazhatóságával kapcsolatosan a karsztos víztartók modellezése ese17. ábra A beszivárgcis intenzitásának területi eloszlása Fig. 17. Areal discribution of the intensity of inf iltration
