Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

6. szám - Dr. Kovács György: Szempontok a Dunántúli Középhegység vízforgalmát szimuláló modellek felülvizsgálatához

Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. 335 Szempontok a Dunántúli Középhegység vízforgalmát szimuláló modellek felülvizsgálatához PROF. DR. KOVÁCS GYÖRGY* A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja Bevezetés A Dunántúlon DNY—ÉK irányban keresztül húzódó középhegység tömegének döntó hányadát triász karbonátos képződmények alkotják (1. ábra). Ezt DK felől jól meghatározott tektonikus szerkezet (a Litéritörés) mentén idősebb vízzáró képződmények határolják (permi márga és homokkő, illetőleg a Velencei hegység gránitja). Jelentkezik mégis számottevő vízszintes megcsapolás ebben az irányban is részben a záró képződményeket áttörő völgyek alluviumában, részben azokon a szakaszokon, ahol a vízzáró határolás hiányzik. Az ÉNY irányban a triász víztartó még nyitottabb. A félig vízzáró pannon rétegeken kersztül, valamint a völgyek alluviumában jelentős vízszállítás alakulhat ki a Kisalföld medencéjének vastag kavicsüledéke felé. Fiatal üledék Pa/eogén Kréta Jura Triós7 Metamorf kőzet Vulkáni kőzet mészkő és dolomit 1. ábra. A Dunántúli Középhegység vázlatos geológiai térképe Fig. í. Sketchy geological map of the Central Transdanubian Mountains A triász rétegsort borító jura és kréta képződménye k nagy része ugyancsak karbonátos üledék. Csak néhol találunk közbetelepült záró rétegeket — amelyek lehetnek fedői a triász képződményeknek, vagy előfordulhatnak köztes rétegként megszakítva a vízvezető képződmények sorát — amelyek akadályozzák a függőleges vízcserét a rendszer szintjei között. Ezért a mezzozoikum teljes rétegsorát csaknem egységes, regionális karsztvíz rendszernek tekinthetjük, amelynek potenciálkészletét a víztükör — illetőleg a piezometrikus szint — rétegvonalas térképével jellemezhetjük (2. ábra). A neogón időszak kezdetét meleg szárazföldi klíma jellemzi, mert a területet korábban borító tenger vissza* Vízgazdálkodási Tudományos (VITUKI), Budapest. Kutató Központ húzódott. A mezzozoikum üledékeinek erősen erodált felszínén a depressziókban szén és bauxit telepek kialakulása jellemző ebben az időben. Ezt a nagyon változatos felszínt borította el az újra előrenyomuló tenger és fedte le tengeri üledékekkel. Ezek kifejlődése a tenger helyi mélységétől ós a partvonal helyzetétől függően változó, eocén mészkő ós márga, oligocón agyag ós homokkő, miocén kavics (helvét), márga, agyag és homokkő (torton), valamint mészkő (szarmata) alkotják a rétegsort. A miocén üledékek változatosságát vulkáni tevékenység (andezit ós tufái) is növelte. A pannonban a tenger lefűződött, vize fél-sóssá vált. A beltengerből váltakozva lerakódó agyag ós homokrétegek csak a hegység alacsonyabb lejtőit borítják. A csapadék beszivárgási hányada nagy ott, ahol a karsztos képződmények alakítják a felszínt, azonban a fiatal üledékeken keresztül is jelentős a táplálás. Ter-