Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

6. szám - Kovács Dezső: A folyó- és tószabályozás környezetvédelmi eredményei és lehetőségei

Kovács D.: A folyó- és tószabályozás Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. 331 szűnt, illetve csak ai madárrezervátum területén maradt meg. (A tapasztalatok szerint a vízminőség itt nem változott meg kedvezően.) A mederszabályozás hatására teljesen megváltoztak az áramlási és hullámzási viszonyok, megnőtt az áramlás és a hullám magasság is. A tóvíz a szél hatására jobban felkeveredik és ezzel az oxigénfelvétel nagyobb. Megváltozott a fenékanyag minősége is, mivel lekotorták a tápanyagban gazdag felső réteg jelentős részét. A kotrások hatására főként azok térségében időszakosan csökkent a víz átlátszósága, a lebegőanyag leülepedése után azonban jelentősen javultak a víz fizikai paraméterei. A víz minőségében határozott javulási tendencia mutatható ki.* A kotrásokat a terveknek megfelelően tovább kell folytatni, majd befejezni, hogy a vízminőség stabilizálódjon és természetes tisztulással javuljon. A Fertő-tó szabályozása Vízszintszabályozás. A Fertő-tó vízszintszabályozása 1912-ben a Fertőszéli-zsilip építésével kezdődött. A jelenlegi Mexikópusztai zsilipet 1930-ban építették. A cél a tó vízszintingadozásának mérséklése és a rendkívül alacsony vízállások elkerülése volt. A tervszerű vízszintszabályozás ellenére egészen 1950-ig előfordult nagy vízszintingadozás, ós 1934-ben, majd 1949-ben rendkívül alacsony vízállást észleltek. A vízszintszabályozás 1965-től tekinthető sikeresnek, azóta a vízszintet a korábbiaknál magasabb szinten tartják és nincsenek nagy vízszintingadozások. Az előállított vízszintek egyaránt kielégítik az osztrák és magyar hasznosítási igényeket, vagyis a fürdőzés, a halászat, a hajózás igényeit és a nádasok életfeltételeit. A vízszintszabályozás hatására elmaradtak a korábbi árvizek és károsan alacsony vízszintek. A stabilizálódott vízszint kedvez a környező alacsony fekvésű területek hasznosításának, ugyanis megszűntek a nagy talajvízszint ingadozások és belvizes területek. A vízszintszabályozásnak nincsenek káros hatásai. Fartszabályozás. A Fertő-tónál számottevő partszabályozás nem volt. Osztrák területen épültek kikötők és a strandoknál készítettek partbiztosítást kőszórásból vagy farönk cölöpsorból. Magyar területen nem végeztek jelentős partszabályozást, hacsak a déli parton, a Hansági-főcsatorna térségében létesített poldergátat nem tekintjük annak. Meder szabályozás. Osztrák területen mederszabályozás nem volt. Csupán néhány strand és kikötő térségében végeztek kisebb mélyítő kotrásokat. Magyar területen a Fertőrákos-i öbölben a nádas vízszól felőli oldalán feltöltést ós rövid 0,2 km hosszú védőművet építettek, továbbá kotrással 0,3 kin

2 területen nádirtást is végeztek. Ezek a munkálatok az egész tóra nézve nem jelentősek. A tó magyar része intenzíven feliszapolódik. A Fertőrákos-i öbölben létesített vitorlástelep és strand feliszapolódásának mérséklésére, — figyelembe véve a fő áramlásokat — további kotrásokat végeznek a nyíltvízi részen, illetve egyes nádfoltok eltávolítását is tervezik. Az általános szabályozási terv 1984-ben elkészült, egyeztetése és jóváhagyása is megtörtént. A kb. 15 évre tervezett szabályozás, főként kotrás, a terv alapján valósítható meg. 4. A íolyó- és tószabályozás környezetvédelmi lehetőségei és íeladatai Folyószabályozás A folyószabályozás végrahajtása, a művek építése beavatkozást jelent a természetbe,, a természetes állapotokba, amelyek a folyó környezetében korábban kialakultak. A folyókkal szemben támasztott reális igények kielégítése, az igények rangsorolása és egyeztetése után ezt a beavatkozást a legtöbb esetben elkerülhetetlenné teszik. A szabályozási beavatkozásokat úgy kell megtervezni, hogy az alkalmazott szabályozási módok és eszközök lehetőleg kedvező hatással legyenek a folyó környezetére is. Figyelemmel kell lenni a környezetvédelmi igényekre is és lehetőség szerint környezetkímélő megoldásokat kell alkalmazni. Ilyenek lehetnek például azok a művek, amelyek kialakítása során biológiai elemeket is felhasználnak. Sok esetben a művek esztétikailag igényesebb kialakítása, vagy a gondosabb kivitelezés is hatásos lehet. Különösen a folyók belterületi szakaszain lényeges az esztétikus, a környezeti igényeknek megfelelő kialakítás. A szabályozás vonalvezetésének megtervezésénél a már meglévő adottságok messzemenő figyelembevételével ügyelni kell arra, hogy az áramlási holtterek, vagy az áramlásnak kitett helyek hol és hogyan alakulnak ki. Az ismert és megalapozott igényeket figyelembe vevő megoldások elősegíthetik például a halélettanilag kedvezőbb helyek (ívóhelyek stb.) kialakulását, növelhetik a vízi sportok céljaira használható meder- és partszakaszokat (kikötők stb.), lehetővé tehetik az üdülési célú hasznosítást is. A viszonylag lassúbb folyású, egyenletes áramlású, lankásabb mederszakaszok állandósításával, vagy létrehozásával javíthatók a strandolási lehetőségek és javulnak a fürdési körülmények is kényelmi, biztonsági szempontból egyaránt. Különösen ügyelni kell arra,- hogy a meglévő folyami strandok lehetőleg ne szűnjenek meg. A parti szűrésű vízbázisok környezetében fokozott figyelmet kell fordítani a szabályozási művek tervezésére és kialakítására, tekintettel a kutak és védőterületeik elhelyezésére és a jelentkező igények kielégítésének lehetőségeire. Hasonlóan kell eljárni a parti és úszó vízkivételi művek esetében is. Tószabályozás A Balaton szabályozása. A vízszintszabályozás lehetőségei, a zsilipkapacitás és a vízszintszabályozás előírásai a kor követelményeinek megfelelnek, a hasznosítási igényeknek megfelelő vízállások a Balatonban előállíthatók. A vízháztartás figyelembevételével meghatározott vízigények kielégítésére a tó és tápláló vizei vízkészlete elegendő, de esetenként nyáron időszakos vízhiány mutatkozik a vízgyűjtőn és ennek pótlására távlatban tározók létesítése szükséges. A Kis-Balaton védőrendszer üzemét úgy kell kialakítani, hogy az a vízminőségvédelem mellett javítsa a tó vízháztartását, növelje a nyári kisvizek szintjét.