Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
5. szám - Liptai Edit–Sajgó Zsolt–dr. Szilágyi Gábor: A talajvízháztartás módosulásai változatos terület beépítésekor
Liptai E.—Sajgó Zs.—dr. Szilágyi G.: A talajvízházta rtás Hidrológiai Közlöny 1985. 5. sz. 315 szintjénél átlagosan 1,8—2,2 m-rel mélyebb új fenékszinttel alakították ki. A Mocsolyás- és Terecs&e-patakok medrei úgy kerültek áthelyezésre, hogy a gyár területén kívül csatlakozzanak a befogadójukba. A Váradi-patak medre kisebb mértékű rendezéssel továbbra is az eredeti nyomvonalon haladva torkollik a gyár kerítésénél a Lófőtetői-patakba. A Csiga-patak elfajult, rendezetlen medrét a vasúti kihúzóvágányok térségében új mederbe kellett helyezni, amelynek alsó, 147 m hosszú szakasza zártszelvényben készült el. A patakok áthelyezését követően az eredeti medrüket feltöltötték. A feltöltés előtt azonban a Lófőletői-patak majdnem teljes hosszát és a Terecs&e-patakot a torkolat felett 80 m hosszban szivárgónak képezték ki. A főszivárgót két szakaszra osztva kötötték be a Lófőtetői-patak új medrébe. A felső szakasz a régi mederben halad és folyamatosan működve, a talajvízállástól függően 30—80 l/min változó vízhozamot szállít. A szivárgó alsó szakasza nem működik, amelynek oka feltehetően az, hogy az e részen az eredeti patakmederben haladó szivárgó nem harántolja a vízvezető, ill. víztározó réteget. A tereprendezési munkálatok keretében a gvárteriilet jelentős részét feltöltötték. A rendezett terepszintek tengerszint feletti magassága 313,0— 317,0 Bm. A magasabb szintek a közút menti sávban érvényesek, ahonnan a kihúzóvágány felé haladva a térszín tereplépcsőkkel 313,0 Bm szintre csökken. A feltöltés vastagsága É-ról D-feló haladva fokozatosan nő, maximális értéke a DNy-i részen 5—6 m (1—4 ábra). A feltöltés anyaga a határoló területek földmunkáiból kikerült agyagrétegből származik. A Bélapátfalva-Szilvásvárad közötti út régi nyomvonala a .Meíés-dombot megkerülve, a jelenlegi gyárterületen haladt. A tereprendezési munkák során ezen a szakaszon az utat K-i irányban áthelyezték, közel 400 m hosszú, 10—19 m magas rézsűfelület kialakítása mellett. A felszín alatti vizek elvezetését szivárgóbordák építésével oldották meg. A szivárgórendszer vízhozama 10—20 1/ min között változott. A Csiga-patak völgyébe telepített vasúti kihúzóvágány mintegy 220 m hosszban 4—10 m magasságú bevágásban épült meg a A rézsűmagasság felső kétharmadában övszivárgó létesült. A szivárgó kezdeti, nagyobb 150 l/min hozama a réteg leürülése után jelentősen lecsökkent és 1984 áprilisában már csak a korábbi forráskilépés helyén csapolta meg a víztározó réteget 50—70 l/min hozammal. A szivárgóknál észlelt vízhozam adatok alapján a miocén összletben az erózióbázis felé áramló vízmennyiség 20—30 l/min/km nagyságrendű értékre becsülhető." A vízháztartás elemeinek módosulása és a talajvíz helyzete a beépítést követően: A gyár térségében kiépített, összesen 38 figyelőkút észlelési adatsorai és az 1980. évi vízszintadatokból szerkesztett izovonalas térkép (6. ábra) alapján megállapítható a hidrológiai jellemzők változása. A vízháztartási modell elemei közül a nagyfokú beépítés, a felszíni vizek összegyűjtése és elvezetése a csapadékból beszivárgó vízmennyiséget csökkentette. Talaj vízszintcsökkentő hatásként jelentkezett továbbá a miocén összlet felől érkező vizek szivárgókkal történt megcsapolása és a Lófőtetői-patak mélyebb fenékszintű új medrének kialakítása. Ellentétes, talajvízszint Kisvízfolyás Dombvidék hatóra Gyáriéról et határa C Csapadék ö f / Felszínalatti lefolyás • Vizoramlosiránya L Felszin i, ef ci yó s g b e Felszínalatti hozzó/blyás Forrás p párolgás fi*, felszínalatti vízkészlet B Beszivárgás természetes megcsapolása 5. ábra. Vízháztartási modell Fig. 5. W'aterhousehold model
