Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

5. szám - Liptai Edit–Sajgó Zsolt–dr. Szilágyi Gábor: A talajvízháztartás módosulásai változatos terület beépítésekor

312 Hidrológiai Közlöny 1985. 5. sz. Lip tai E.—Sajgó Zs.—dr. Szilágyi G.: A talajvízháztartás A Bükk-hegység pereméhez simulva dombsor formájában kainozoos neogén fedőhegységi illetve medence üledékek jelennek meg. Ezek diszkordánsan települnek a mélybe vetett alaphegységi képződményekre. A fedőhegységi képződmények alsó tagozata a gyárterület közelében felszíni előfordulásban megjelenő (Melés, Czakó és Kispiszkó dombok) alsó miocén eggenburgi szárazföldi agyag és alapkavics, amely a Zagyvapálfalvi-formációba sorolható. Erre települ az alsó miocén ottnangi ún. Salgótarjáni barnakőszén formáció, amely homok agyag, agyagmárga, homokos agyag, barnakőszén üsszlet, homokos agyagmárga kőzetekből épül fel. E formáció a térség legnagyobb kiterjedésű rétegcsoportja, a létesítmény ,,alapozási kőzete", a talajvíz vízrekesztő feküje. A fedőhegységi medenceüledék rétegcsoport porózusabb szintjei, mállott, fellazult részei, tektonikusán igénybevett zónái a karsztból átvett vizet rétegvízként közvetítik a talajvíz felé. A közvetített víz mennyiségét tekintve jelentéktelen, de gyakran nyomás alatt áll. A fedőhegységi képződményeket fiatal, helyben keletkezett negyedkori lejtőtörmelék, barnaföld borítja. Jelenkorban a lapostalpú meder nélküli völgyekben alluvium képződése játszódik le. A negyedkori rétegösszlet a talajvíz tározó kőzete. A talajvíz a fedőhegységi képződmények átadódó vizéből és a csapadékvízből utánpótlódik Megcsapolója a transpiráció és a felszíni vízfolyások. 3. Hidrogeológiai helyzet 3.1 Természetes állapot A telepítés építési körülményeit döntően befolyásolta a felszíni vízhálózat és a felszíni vízfolyásokat szegélyező alluviális összletben tározott talajvíz helyzete. A völgy felső szakaszában (1. ábra) a talajvíz a 4—6 m vastag üledék alsó harmadában mozog. Itt a Lófelőtetői-patak mélyen bevágódott saját alluviumába és a talajvíz készletet megcsapolja. Utánpótlódása a domboldalak felől nagy eséssel (i = 8—12%) érkező rétegvízből történik. A talajvíz a patak irányába áramlik 6%-os eséssel. A völgy középső és alsó része (2. ábra) a 8—10 m vastag alluviális összlet teljes egészében talajvízzel kitöltött. A Lófőtetői-patak e szakaszon üledékösszletének peremén folyik. A talajvízfelszín esése mindössze 1,5—3% DNy-i irányban. A mellékpatakok torkolatánál (Csigapatak, Mocsolyáspatak) magas talajvízű területek alakultak ki. Kishozamú források is fakadnak, vagy vízkedvelő növénytársulás jelzi a láposodás helyeit. A talajvíz helyzetét a 4. ábrán az 1975. évi zavartalan állapotra szerkesztett hidroizovonalas térkép mutatja be. A talajvíz helyzete időben is változik. A vízjáték specifikus, az alluviális összlet térbeli helyzetétől függ (3. ábra). Az alluviális üledéket szegélyező domboldalak miocén összletében tárolt víz mozgására jellemző (V.kút), hogy a téli utánpótlási időszakban hirtelen nyomásemelkedés következik be, majd az év során a rétegben tárolt víz fokozatosan leürül. Közvetlen kapcsolat a csapadékkal nincs. Feltehetően a karsztba beszivárgó és tározódó víz okozza a gyors nyomásemelkedést. A dombláb peremi sávjának vízmozgása egyrészt a miocén összletből való utánpótlódást, másrészt a beszivárgó csapadékvíz hatását tükrözi (VI

IT. kút). A Lófőtetői-patak mentén található magas talajvízű területek vízmozgása már közvetlen csapadék hatásra utal (T, III, IV. kutak). A talajvízháztartás egyes elemeinek elvi vázlatát az 5. ábra modellezi. A vízkészlet a beszivárgó csapadékvízből (B) származik. Beszivárgás a 2. ábra. Vízföldtani szelvény (1—1) Fig. 2. Hydrogeological section (1—1) GYARTERÜLET