Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

5. szám - Kiss László: Hidrológiai vizsgálatok a baghdadi metró feltárási munkáiban

306 Hidrológiai Közlöny 1985. 5. sz. Hidrológiai vizsgálatok a baghdadi metró feltárási munkáiban KI6S LÁSZLÓ* A bagdadi kormány földalatti vasút építését határozta el, a már jelenleg is zsúfolt közlekedésű nagyváros gondjainak enyhítésére. A város — jelenlegi mintegy 3,5 millió — lakossága gyors ütemben gyarapszik és az egyetlen közforgalmi eszköz a fejlett autóbusz hálózat, mely azonban a nagy gépkocsi forgalom miatt, az újabban épített, az egész várost keresztül-kasul szelő korszerű gyorsforgalmi utak ellenére sem jelenthet tökéletes megoldást. A tervezett metró 32 km összhosszban, É—D és K—NY irányban, keresztalakban szelné át a várost, (1. ábra) A, B, C, D vonal jelzéssel. A két egymást keresztező vonal — az A—C ós B—D — a város központjában, a város központi és legnagyobb terének a Tahrir térnek szomszédságában keresztezi egymást. A C vonalszakasz a Tigris két oldalát kapcsolja össze. A metrót mélyvezetéssel tervezik — részben nyílt, részben fúrt építési móddal — a vonalak átlagos tengely-mélysége 20 in a terep alatt. Az alagutak átmérője 6,5 m, az állomások hossza 220 m, szélességük 25 m. Egyébként 36 állomás van tervezve. A vonal két helyen fut a felszínre; az A vonal végén, a műhelyek, kocsiszínek helyén és a C vonalon, ahol a Baghdad egyik nagy teherpályaudvarához csatlakozik. A nagyszabású műhöz természetesen komoly előtervezési feladat — mérnökgeológiai, geotechnikai feltárás volt szükséges. Elvégzésére közös vállalkozás — a Metró SI Joint Venture — jött létre melynek tagjai a már említett National Center for Constuction Laboratories arab (NCCL), a Soil Mechanics Limited angol, és a FUGRO holland cég voltak. A nagy kutatási munkába kapcsolódott bele az FTY

T tíz fős szakértői csoportja a Baghdadi National Center for Construction Laboratories vállalattal kötött szerződés alapján. Baghdad város területe sík, átlagos tengerszint (Perzsa-öböl) feletti magassága 35 m. Földtani felépítése egyszerű; 100 m mélységig laza üledékes kőzetek, agyag, iszap és homok, kavicsos rétegekkel, a két folyó alluviális, pleisztocén hordalék felhalmozása alkotja az altalajt. Az üledéksor, a vizsgált területen az átlagos feltárási mélységig — 40 m — igen egyhangú. A feltöltés alatt mindenütt agyag és annak iszaposabb változatai találhatók 15—20 m vastagságban. Alatta, a feltárási mélységig, középszemű homok, iszapos, ill. kavicsos lencsékkel. Ezek vastagsága általában nem haladta meg a 2 m-t. Az agyag igen kemény, szivárgási tényezője 10~

8—10~~

9, iszaposabb változatnál 10~

7 m/s. A homok tömör, kissé cementált, átlagos szivárgási tényezője 104 iszapos változatainál 10~

5 m/s. A jelenkori, történelmi feltöltés vastag, hisz végülis az a terület az öt-hatezer éves kultúrák helyszíne. Az ősi település helyén, a * Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. város Tigris-parti középpontjában, 16 m térszint alatti mélységből cserépedény töredékek, többezer éves kultúrák emlékei kerültek a felszínre. A Tigris partján, a szuk területén, a XII. századi szint 6 m mélységben van a jelenlegi szint alatt. Mindazonáltal ezek a feltöltések konszolidáltak, a Tigris korábban igen gyakori árvizeinek öntésterületei. A talajvíz szintje az egész város területén magas. A Tigris medrétől távolabb 1,5—2,5 m, e folyó partján 4,5 m körül található a térszint alatt, vagyis 34—32,5, ill. 30 m tengerszint felett magasságban. A fő vízvezető, víztározó a fedett homokréteg, mely közvetlen kapcsolatban van a Tigris folyóval. A folyó sodorvonali fenékszintje 22 m a tenger szintje felett, a folyómeder a vízvezető régegben van. A folyó vízjárása kiegyenlített, a kutatás időszakában vízállása 29 m körül volt a tengerszint felett. A korábbi, igen gyakori árvizek kérdését ugyanis úgy oldották meg. hogy a folyt) nagyvizeit, a Tigris és Eufrátesz közötti mély fekvésű területen kialakított tórendszerbe vezetik le. A metróval kapcsolatos feltárási munkák során 297 fúrást — 6-ot ebből a Tigris medrében — és 554 statikus szondázást végeztek. Hidrológiai vonatkozásban a vizsgálatok a talajvízállásra, annak ingadozására és a homokréteg szivárgási tényezőjének megállapítására terjedtek ki. A talajvízszintre vonatkozó észlelések — a nálunk is szokásos módon — a fúrás során megütött vízszint és a feltöltődés mérésével kezdődtek. Megemlítendő, hogy a furat nyugalmi vízszintje beállásának kivárását — a hazai eljárással ellentétben — nem írták elő, a vízszint emelkedést 5 min időközökben, csak 30 percig kellett észlelni. Természetesen a talajvízszint heljzetéie és főként az ingadozásra vonatkozó észlelések nem korlátozódtak a fúrás közben mérhető adatokra, hanem a fúrások közül néhányat, összesen 116-ot a vonalon elosztva, vízszintészlelő 1 úttá képeztünk ki. A vízszintészlelő kutak a hazai megoldásoktól eltérő módon, általában szigorúbb követelmények alapján készültek. A szűrő egy — az angol szabványban előírt — Cassagrande típusú porózus kerámia elem volt, melynek pórusátmérője 60 mikron, áteresztő képessége 3,10~

4 m/s volt. A csatlakozó — a piezométer-cső — 0 19 mm belső átmérőjű kemény pvc cső volt. melyet tokos illesztéssel. ragasztással kapcsoltak össze. A kerámia szűrő J)

m = 0,3 mm szemnagyságú szűrőhomokba került. Ennek hossza 1.0 m kellett legyen és alatta, valamint fölötte legalább 0,5 m hosszban betonit gömbökből zárórétegeket kellett elhelyezni, a furat üregében történő vízmozgás megakadályozása céljából. Ez az eljárás az itthoni gyakorlatban is általános ott, ahol különböző nyomású rétegvizek rövidre zárását kell elkerülni. Ott azonban ilyenről nem beszélhetünk, a víz-