Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
5. szám - Dr. Laczkovics József–dr. Medgyesi Iván: Felszínalatti acélközművek korrózió elleni védelme
Dr. Laczkovich J. —dr. Medgyesi I.: Felszín alatti acél közművek Hidrológiai Közlöny 1985. S. sz. 303 A 2. ábrán — a vas korróziós tulajdonságait meghatározó Pourbaix-diagram felhasználásával a vasanyagú szerkezetek korróziós veszélyeztetettségét mutatja — a fellépő elektropotenciál viszonyok, ill. eiső közelítésben az elektrolit pH értékének összefüggésében. Az ábrából kitűnik, hogy az előforduló talajviszonyok között a korróziós veszélyeztetettség gyakorlatilag mindig fellép. A leírt kölcsönhatások a valóságban lényegesen bonyolultabbá válnak, mivel a felszín közelében a talaj, ahol a vezeték is elhelyezkedik, rendkívül zavart, inhomogén. A talaj korróziós agresszivitását már nemcsak a talaj fajlagos geoelektromos ellenállása és a pH értéke — amelyek jelentős mértékben a talaj nedvességi állapotától, az oldott sóionok jellegétől és koncentrációjától függenek — határozzák meg, hanem többek között a szellőzöttség, mechanikai állapot, szervesanyagtartalom, valamint a mikrobiológiai hatások és a talajszerkezet inhomogenitása. További problémát jelentenek — elsősorban városi területeken — az egyenáramú villamosvontatás következtében kialakuló ún. kóboráramok. Korróziós vizsgálatok A talaj korrodáló képességének megítélésére, előzetes becslésére a Steinrath-féle összefüggés alkalmazható (3. ábra). A pontosabb tervezéshez ez azonban nem ad elégséges és megnyugtató adatokat. Jelenleg kialakított gyakorlatunk alapján — először tájékoztató jelleggel a fajlagos talajellenállás (MSZ 18094/6) és a kóboráram veszélyeztetettség (MSZ 18094/5) helyszínen történő meghatározására kerül sor. Ennek eredményeitől függően a további vizsgálati, ill. tervezési feladat kiválasztható (1. táblázat). Ki kell hangsúlyozni, hogy a talaj geoelektromos fajlagos ellenállásértéke a legjellemzőbb adat a korrozi vitásra, mivel a helyszíni mérés eredményeként kapott érték közvetve tartalmazza a talaj nedvességi állapotát, az oldott sókoncentrációt, a szemcseszerkezetet. A talaj fajlagos ellenállásának értéke geoelektromos szondázásokkal határozható meg. A mérések klasszikus módon, Schlumberger gradiens szondázással végezhetők el a szondázási görbék analitikus értékelésével, miáltal eredményként a geoelektromos réteghatárok és a rétegeket jellemző valódi fajlagos ellenállás nyerhető. A mérésekre a vezeték tervezett nyomvonala mentén 200—300 méterenként kerül sor. A részletes vizsgálatok során az ellenállásmérés helyein talaj, ill. vett talajvíz mintából laboratóriumi mérésekkel meghatározható a pH, a redoxpotenciál érték, a klorid, szulfátion tartalom, valamint a talaj szervesanyag-, ill. kéntartalma. Különleges esetekben (2. táblázat) a talajból vett mintákon mikrobiológiai vizsgálatokra kerül sor annak eldöntésére, hogy a talaj tartalmaz-e és milyen mértékben acélra, illetve a szigetelőanyagra korrozív hatású mikroorganizmusokat. A rendelkezésre álló vizsgálati eredmények alapján meghatározható a 3. táblázat szerint az acélszerkezetek szükséges passzív védelme. r 3 Oldódással korrodálódik I I Gázképződéssel korrodálódik I'/// , ] Oxid vag^ hidroxid réteggel 1 1 Hem korrodálódik « pH Talaj pHsavia 2. ábra. A vas Pourbaix diagramja Fig. 2. The Pourbaix-diagram of iron 3. ábra. A korróziós agresszivitás Steinrath alapján Fig. 3. Corrosive agressivity according to Steinrath ; ; ; Szigetelési hiba y_S. 4. ábra. A korrózió kialakulása vertikális réteghatárok mentén Fig. 4. The development of corrosion along vertical boundaries of layers
