Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

5. szám - Dr. Kiss Barnabás: Közművesítés fejlesztésének néhány gyakorlati eredménye

Dr. Kiss B.: Közművesítés fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1985. 5. sz. 299 4. A fejlődés előmozdítása Az előbb vázoltak előmozdítására végzett fejlesztési munkák a következőkben összegezhetők: 4.1. A vákuumhatás alatti szennyvízgyűjtőrendszer ( A EROS YPHON ) ' A vákuumhatás alatti szennyvízgyűjtő-rendszer terén csatlakozva az ilyen irányú törekvésekhez, új szenny vízbetápláló szerkezetek fejlesztésére és bevizsgálására került sor. A vákuumhatás alatti gyűjtőrendszer hazai elindításánál alkalmazott import szennyvízbeemelő szerkezet rendszeres felhasználásnál nem vehető számításba költséges volta miatt, így több hazai megoldás is született. A vállalatunknál kidolgozott és kísérlettel igazolt berendezéseknél a víz áramlásának útjában nincs mozgó alkatrész. Azonos elv szerint működő berendezés több változatban nyert kialakítást. Mindegyik alternatíva lényege, hogy: — a vákuumüzemű gyűjtőhálózat és a gravitációs szennyvízgyűjtő kút közötti zárást (nyugalmi helyzet) megfelelő magasságú vízoszlop biztosítja, — a szennyvíznek a gyűjtőhálózatba való beadagolása a hidraulikus egyensúlyi helyzet megbontása révén megy végbe. A kidolgozott eljárások egyike AEROSYPHON, működése és kialakítása a következőkben vázolható : a berendezés központi eleme egy kellő mélységű és technikai kialakítású szifoncső, amely aknában, vagy fúrási technikával mélyített csőben nyer elhelyezést (5. ábra). Működése a légsűrítős vízemelés elvén alapszik. Lényege az emelés mélységében uralkodó folyadék nyomás figyelembevételével porlasztott levegőnek a folyadékoszlopba keverése, amelynek hatására a folyadékoszlop levegő-folyadék eleggyé alakul és szintje a levegőelárasztás arányában felemelkedik. A levegő elkeverése általában többletnyomással történik, ezt a többletet jelen esetben a légritkított tér és a természetes légköri nyomás közötti különbség biztosítja. A levegő bekeverés elvét az emelési térben kialakuló és a működést biztosító nyomásviszonyokat a 6. ábrán közölt összefüggés fejezi ki. A gyűjtőcsőben uralkodó vákuummal (szívással) az aerosyphonban lévő vízoszlop tart egyensúlyt. A gyűjtőaknába gravitációsan érkezik a szennyvíz és emelkedik a szintje, az aerosyphonban pedig a vákuumnak megfelelő magasabb szintre. A gyűjtőaknába beépített szintérzékelő hatására a levegő adagoló csappantyú kinyílik és a rendeszerbe a bekeverő dobon keresztül apró légbuborékok jutnak a vízbe. Ezen levegő-szennyvíz keverék — kisebb a térfogatsúlya, mint a szennyvíznek — egyre gyorsuló áramlással megindul és a szifon alján esetleg leülepedett hordalékot is magával ragadva áramlik. A folyamat leállítása szintén a gyűjtőkútban lévő szintérzékelő hatására a levegő beeresztő csappantyú, zárásával történik (5. ábra). Po - Légköri nyomás P

y = légnyomás a csőben (vákuum) Tv ~ Viz térfogatsúlya f

k = Keverék (viz és levegő) térfogatsúlya 6. ábra. Nyugalmi és üzemelési állapot Fig. 6. Static and operational states A vákuumzáráshoz elméletileg szükséges minimális vízszint az AEROSYPHON alja felett van. A vízszint tovább süllyedése esetén levegő felesleg áramlik a rendszerbe és a vákuumhatás csökken, esetleg megszűnik. Természetesen a gyakorlatban a biztonságot szolgáló nagyobb víztakarást kell biztosítani. Ez előbbi elvek alapján létesült kísérlet; berendezés tartós — kb. féléves — vizsgálatsorozat eredményei: — az AEROSYPHON üzemel, a víz felszívását biztosítja, — a felszívást a levegőadagoló csappantyú nyitásával, ill. zárásával lehet indítani és leállítani. — a levegőbevezetés a max. vízszint körül kell legyen ,alatta nem lehet, magasabban igen, de ebben az esetben nagyobb a vákuum-igény. A legkedvezőbb áramlási viszonyok az Ni 80as AEROSYPHON-nál a 180 db 0 3 mm-es lyukak kai ellátott bekeverő dobbal volt elérhető és a szennyvíz darabos része az átemelés során felaprózódott. 0,4 0,6 0,8 Abszolút nyomás, p [bar] 7. ábra. Üzemelési zóna Fig . 7. Operational zone