Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
5. szám - Lesenyei Gábor–dr. Vajna Zoltán: MÉLYÉPTERV rendszerű flotáló berendezések üzemi tapasztalatai
Lesenyei G.— dr. Vajna Z.: Mélyépterv rendszerű flot aló Hidrológiai Közlöny 1985. 5. sz. 285 elveszítve a kis sebességű szennyvíz alatt marad — a kismértékű, helyi turbulens keveredéstől eltekintve. Végül a légbuborékok száma valójában nem végtelen nagy és a szennyező szemcsékhez tapadás következtében fogy. Elméletünknek tehát korlátot szab az a buborékmennyiség, amely alatt ez a hatás már nem hagyható figyelmen kívül. Megkíséreltük a buborék mennyiség csökkentését további kapcsolattal elméletileg figyelembe venni, de ez a differenciálegyenlet megoldását annyira bonyolulttá tette, hogy az eredmények nehezen voltak értelmezhetők. Járhatóbb útnak tartjuk, ha a belépő buborékmennyiségnél kisebb, átlagos buborékmennyiséggel számolunk. A buborékmennyiség egyébként csak az amúgy is kísérletileg meghatározandó A állandóban jut kifejezésre. A felsorolt egyszerűsítéseknél lényegesen nagyobb eltérést okoz a víz áramlásának térbeli és időbeli egyenlőtlensége. A különféle belépő folyadéksugarak és (kisebb mértékben) a hélvi elvezetések a tartályban egy időben többé-kevésbé állandó körüláramlást állíthatnak elő, amely az átlagos átáramlásra szuperponálódik és az így adódó, helytől függő sebességtérhez még egy időbeli ingadozás is járulhat. Emiatt nem kétséges, hogy az áramlás egyenletessé tételére a tisztítás hatásfokának javítása érdekében törekedni kell, ez egyben a hivatkozott elmélet alkalmazhatóságát is fokozza. Berendezéseinkben ezért alkalmazunk kismintakísérletek alapján elhelyezett egyenletesítő rácsot, illetve ezért lényeges a befúvó csövek és az elvezetést elhatároló merülőfal relatív helyzete. Az előzőekben felsorolt példák közül különböző típusú szennyezőanyagot tartalmazó szennyvíz jellemzőit, a tervezést megalapozó modellvizsgálatok adatait, illetve az üzembe helyezett berendezések próbaüzemi tapasztalatait ismertetjük. 7. Ásványolajipari szennyvizek tisztításánál a meglévő mechanikai tisztítórendszerek továbbfejlosztésének megalapozására végeztünk félüzemi méretű flotációs olaj kiválasztást, az 1. képen látható függőleges átfolyású berendezéssel. Az ásványolaj ipari szennyvízben az olaj és a víz az egyéb szennyezésekkel együtt több komponensű, inhomogén diszperz rendszert képez. Ebben az olaj három fő állapotban található: cseppes alakban, emulziós állapotban és valamely szilárd anyagon adszorbeálva. A cseppes állapotú olaj elválasztása a MÉLYÉPTERV által korábban tervezett hoszszanti átfolyású olajfogókban megoldott. A flotációs berendezésbe való bevezetés során a szennyvíz betáplálás térfogatáramát, a reeirkulációs arányt, a telítő tartályba bevitt levegő nyomását, valamint a flokkuláltatás megoldását, vegyszerek minőségét és mennyiségét széles határok között változtattuk. A tisztított víz optimális minőségét : 1-4 mg/l szerves oldószerextrakt tartalmat 40-45 perc tartózkodási idő mellett, 40%-os recirkulációval értük el, amikor az izoelektromos pontot sósav adagolásával közelítettük meg, 150 mg/l alumíniumszulfát dózist alkalmazva. A recirkulál. kép. Függőleges átfolyású félüzemi flotálóberendezés ásványolajipari szennyvizek tisztítására Hild I. Vertikal durchströmte halbtechnische Flotationsvorrichtung zur Klärung von Abwässern der Erdölindustrie ciós mellékáramkörben a nyomás 0,4-0,5 MPa volt, a telítési reakció idő 13-18 pert'. 2. A tejipari szennyvizek flotációs zsírtalanítása az ásványolajipari szennyvizekéhez hasonló típusú szennyezőanyag eltávolítását jelenti. A tej bonyolult, több komponensű, inhomogén kolloid rendszer, ahol a vízben mint hordozó közegben, az egyes összetevők részben molekuláris, illetve ioncliszperz, részben lioszol oldat formájában vannak jelen. A komplex fehérje rendszer (az iondiszperz tejcukor és ásványi sóoldatban diszpergált albumin és globulin tartja szuszpendálva a kazeint és kal2. kép. A Kaposvári Tejüzem flotáló berendezésében a Ind) lefölözése Iliid 2. Molkereibetrieb in Kaposvár; Schaumräumung in der Flotationsanlage
