Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
5. szám - Kalavszky Károly–dr. Lelkes János: A járvaüzemelő felületi öntözés elméleti közelítése
272 Hidrológiai Közlöny 1985. 5. sz. Dr, Wisnov szky I.: A vízellátás, csatornázás és fürdő szolgáltatás Adott ponton a vízadagolás addig tart, amíg a kör e ponton átmenő mozgásirányú húrja ténylegesen el nem halad a pont fölött. Sok esőztető gépen a húrnak megfelelő valóságos mozgásirányú konzolok szerepelnek. Ebben az esetben a konzolok hossza a szárny vezeték mentén azonos, és alkalmazásuk a kisebb nyomásigényt és egyenletes vízszétosztást célozza. El kell fogadni, hogy ehhez hasonlóan a KÖRÖS-200-nak a vele együtt mozgó vízfátyol a legutolsó, és a fenti konzolnak megfelelő vízszétosztó eleme. Szükségesnek tartjuk a járvaüzemelő felületi öntözést még egy oldalról, és éppen az esőztető öntözés oldaláról magyarázni. Tételezzük fel, hogy valamilyen esőztető berendezésen létezik is a fentebb említett mozgásirányú konzol. Legyen ez alatt az adagolási intenzitás elöl a legnagyobb majd hátrafelé fokozatosan csökkenő. Üzemeljen az öntözőgép olyan v 0 sebessségen, amelynél a konzol alatti talaj pontra éppen a víznyelési görbe időbeli ütemében alakul ki a vízborítás. Az átlagos intenzitás l konzolhossznál Q B l M-f 1 • T n. (12) Ez formálisan kimutatja az átlagos adagolási és elnyelési intenzitás egyenlőségét is. Behelyettesítve a konzolhosszból és a haladási sebességből meghatározható T értéket, rendezés után: ( n + \ \ » + i ( Q 1 » + i Ez az eredmény formailag és tartalmilag is hasonló a felületi öntözésre felírt (9) összefüggéshez. Ebből is kiadódik a legelsőként felírt mennyiségegyenlet. A példa szerinti esőztető öntözőgép konzolhossza megegyezik az ugyanilyen fajlagos térfogatáramú, y ( ) sebességgel haladó felületi öntözőgép víztükörhosszával. Ha a felületi öntözőgép sebessége nő az L csökken és az i nagyobb lesz. Ellenkező értelmű sebességváltozásnál L növekszik és kisebb átlagos intenzitás alakul ki. A konzolos esőztető gép átlagos intenzitása minden sebességnél azonos. A w 0-nál nagyobb sebességen a talaj víznyelőképessége nincs kihasználva, kisebb sebességen pedig a gép intenzitása meghaladja a talaj víznyelőképességét. Ez utóbbi eset eredménye a felszíni- vízösszegyülekezés, vízfátyolképzcdésés a vízadagolás módja a KÖRÖS megoldáshoz kezd hasonlóvá válni. Összefoglalás, következtetések Tanulmányunkban a vízadagolás és víznyelés törvényszerűségeinek összevetésével arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a járvaüzemelő felületi öntözés folyamata elvileg nem különbözik a közismertebb esőztető módszerektől. Egyes esetekben a szakszerűtlen esőztetés is víztükör képződéshez vezet, vízlepel mozgássá alakul át. A járvaüzemelő felületi öntözésre felírt víztükörhossz összefüggésben szereplő paraméterek rendszerbe foglalják a KÖRÖS öntözőberendezés helyes kialakításához szükséges előkísérleteket. Hasonló módon elbírálhatóvá teszik adott berendezés valamilyen konkrét talajon való alkalmazását. Munkánknak a (9) és (13) összefüggésben tömören összefoglalt eredményét olyan általános alapösszefüggésnek tekintjük, amellyel járvaüzemelő öntözés olyan ponton modellezhető, ahol az öntözés minősége és sok esetben a sikere is eldől. IRODALOM [1] Á goston, B. et al.: Áztatva öntöző berendezés járvaüzemelő öntözőgépekhez. Az OTH A ol G 25/09 jelzetű szabadalma. Bejelentve: 1979. Szarvas [2] Benkó, B. et al.: A KÖRÖS—70K járvaüzemelő felületi öntözőgép. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1979. l.sz. 12—18. p. [3] Csubikov, N. E.: A DD A—100 M berendezés a felületi öntözésben. (Agregat DDA—100 M na poverhnosztnom polive.) Technika v Szelszkom Hozjaisztve. Moszkva. 1976. 11. sz. 38—40. p. [4] Janurik, V. et al.: Az öntözővíz adagolás egy gépesített, automatizált megoldása felületi öntözésnél. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1976. 3. sz. 137— 141. p. [5] Kalavszky, K.: A felületi öntözőberendezések korszerűsítése. A Magyar Hidrológiai Társaság Mg. Vízgazdálkodási Szakosztálya 1975. nov. 12-i előadás anyaga. Kézirat. 1 7. p. Szarvas. [6] Lelkes, J.: Mozgó vízadagoló elemek öntözésminőségének műszaki kérdései. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1980. 8. sz. 374—380. p. [7] Marjai, Gy. et al.: Járvaüzemelő öntöző szárnyvezeték mezőgazdasági kultúrák felületi öntözésére. Az OTH 171321. sz. szabadalmi okirata. Bejelentve: 1974. 1—5. p. Szarvas. [8] Ostromecki, J.: A csörgedeztető öntözés számításai (Ohliczanie nawodneniem stokowvch) Wiadomosci ínstytutu Melioraciji i Uzitkow Zielonych, IVarszawa, 1962. II. köt. 4. sz. 9—43. p. [9] Szitó ,].: Sűrű megesapolású esővezeték hidraulikai vizsgálata az adagolási egyenletesség szempontjából. Egyetemi doktori értekezés. Gödöllő, 1977. 99. p. [10] Yanejan, Sz. Sz.: A gépesített felületi és gravitációs öntözés elméletének és technikájának néhány kérdése. (Nekotorie voproszi teorii i teehniki szamotecsnogo i mehanizirovannogo poverlmosztnogo. jKjliva.) Trudi VKIIGiM, Moszkva, 1960. 157— 171. p. [11] Wolf, P.: Az öntözés napja, 1983. (Tag der Feldberegnung 1983). Zeitschrift für Bewässerungswirtschaft. DLG —Verlags —mbH. Frankfurt, 18. évf. 2. füzet. 1983. okt. 167—170. p. Theoretische Annäherungen für fahrende Oberf lachen bewässern Ilgen Kalavszky, K.— Dr. Lelkes, J. Die Methode der fahrenden Oberflächenbewässerung wurde im Forschungsinstitut für Bewässerung ausgearbeitet und mit den Arten vom Typ KÖRÖS vorgeführt. Die Beziehungen (9) und (13) erfassen zu einem System die für den Einsatz und die I'lannung von KORÖSBewässerungs Vorrichtungen erforderlichen Verd Usch reihen. Gemäss einer gemeinsamen Behandlung der Gesetzmässigkeiten von Wasserdosierung und Wasserschluckfähigkeit besteht keine grundsätzliche Differenz zu den fahrbaren Beregnungslösungen. Im Bereich der an der Bodenoberfläche kontinuierlich gleitenden Dosierungsschläuche wiiil ein mit der Maschine gleichlaufender Wasserfibn, dessen Länge Beziehung (7) ergibt. Gegebenenfalls ist diese Länge umso kürzer, je
