Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

4. szám - Bayer Antal: A többcélú hévízhasznosítás vízminőségi kérdései

Bayer A.: A többcélú hévízhasznosítás Hidrológiai Közlöny 1985. 4. sz. 251 A halaidoknak fontos élettani szerepük van, de bizonyos mennyiség felett már károsak a szervezetre. A klorid, jód, brórn és a fluorid mennyiségeinek csökkentése rendkívül költséges, esetenként megoldatlan, további nehézség, hogy a jodid és bromid tartalom a különböző mennyiségű víztermelés mellett is változik. A hévizek ammóniatartalma szintén földtani adottság. Ammóniamentesítés kérdésében sokrétű kísérletek folynak, azok kedvező és gazdaságos megoldása nem egyértelmű. Vállalatunk kísérleteinél zeolit őrlemény hatására az ammóniamentesítés végbement. Az ioncserélő anyag regenerálásával kapcsolatos tevékenység gazdaságossági megfontolásokat tesz szükségessé. Metaborsav, kőolaj és a policiklikus aromás szénhidrogének mennyisége egyértelműen behatárolják a hasznosítás lehetőségeit. Másodlagos, nem kívánatos hatások (bakteriológiai, biológiai, vagy klórozásos fertőtlenítésnél, THM vegyületek keletkezésének) megelőzéséhez a szabvány előírásai módosítás nélkül kötelezőek. 4. A hévíz elhelyezés vízminőségi kérdései A hasznosított hévíz elhelyezése is különleges vízminőségi kérdéseket vet fel. Az elhelyezés két fő változata különböztethető meg: 4.1. A hévíz elhelyezésének legkorszerűbb módja a vízadó rétegekbe való visszasajtolás, mely megoldás a rétegenergia fenntartását is szolgálja. Az eljárás csak igen gondos geológiai, kúttechnikai és víztechnológiai előkészítés után alkalmazható. A hasznosított hévíznek nyelő kúttal a rétegekbe való bevezetésénél a víz lebegőanyag tartalmának 1 mg/l alattinak kell lennie és nem tartalmazhat bakteriológiai és biológiai szennyeződéseket, s a víznek közel azonos összetételűnek kell lennie a fogadó rétegben levő víz összetételével. A hévíz vezetése és felhasználása következtében részben az egyes eredeti vízminőségi alkotók (vas, kalcium, magnézium) oldott állapotukból — kémiai folyamatok következtében, nem vagy rosszul oldódó állapotba kerülhetnek, részben pedig a csővezeték, vagy hőhasznosítók anyagából származó nem oldódó vegyületeket (pl. vas-csapadék) a víz magával ragadhat. Vízi szervezetek (pl. algák) is elszaporodhatnak a rendszerben. Ezen anyagok és szervezetek a már hasznosított és visszasajtolásra kerülő hévíz lebegőanyag tartalmát az előírt 1 mg/l fölé emelik. A nem kívánt mértékű lebegőanyagot — derítőszer vízhez történő előzetes adagolása után — szűrőtartályban lehet eltávolítani. A mélységi víztároló rétegek védelme érdekében visszasajtolás előtt fertőtlenítés is szükséges. A baktériumok és biológiai szervezetek elszaporodásának megakadályozására kémiai úton történő oxidációs hatású, klórozás, klórdioxid adagolás és az ózonos kezelés — mint fő változatok — alkalmazhatók ( 5. ábra). 4.2. Felszíni vízelhelyezés esetén a hévíz felhasználását az eredeti és az elfolyó víz minőségi összetevői elsőrendűen befolyásolják. A hévíz eredetileg, vagy a kezelés eredményeként (pl. lágyítás eseten nátriumion növekedés) tartalmazhat olyan anyagokat vagy tulajdonságokat amelyek a 3/1984 és 4/1984 (II. 7.) OVH számú rendelet előírásai alapján nem teszi lehetővé a felszíni víz befogadóba bocsátását. Az élővízbe történő vízbevezetés előtt vizsgálni kell az élővízfolyás fizikai, kémiai és biológiai összetételét, a bevezetendő és a befogadó víz mennyiségének arányát, a vízbevezetés módját. Rendszerint a hasznosított és elvezetésre kerülő víz hőfoka magasabb a megengedettnél, ez az élővízben levő szervesanyagokkal a biológiai anyagok elszaporodását fokozná, a víz eutrofizálódását eredményezné. Kiküszöbölésére az elvezetésre kerülő hévizet hűteni kell. A hűtést a lehetőségek mérlegelésével az alábbiak szerint lehet kialakítani:.. — hidegvíz hozzákeverés, — hűtőtó, — hűtőtorony, — hőcserélő, — hőszivattyii alkalmazása. Az élővíz biológiai egyensúlyának megtartása érdekében az aerob biokémiai folyamatok lejátszódásához szükséges, hogy a vízben oldott oxigén legyen, így az elvezetésre kerülő hévizet az élővízbe történő bevezetés előtt oxigénnel dúsítani kell. Erre a célra helyi adottságok, terepviszonyok és egyéb tényezők alapján az alkalmazható megoldások : — forgókefés, vagy függőleges tengelyű mechanikus felületi levegőztető, — légbefúvásos levegőztető rendszerek, — oxidációs árok, ill. kaszkádos levegőztetés. A lehetőségek adta kereteken belül a hűtés és az oxigénnel történő dúsítás összekapcsolható. Az energiahordozók robbanásszerű érték növekedése és a hidegvízkészletek csökkenő mértéke miatt a hazai természeti erőforrások — ezen belül a geotermikus energia — fokozottabb felhasználására kell törekedeni. A hasznosítási nehézségek leküzdésével, korszerű vizsgálati módszerekkel, a megfelelő megoldások bevezetésével és az ipari háttér megteremtésével mind hőenergia, mind pedig az értékes hévizek többcélú felhasználásra reális lehetőség nyílik. Water quality problems ill (lie multi-objective utilization of thermal waters Bayer, A. With an increased need for energy the use of thermal waters is more and more important. Thermal waters are used primarily in sanitation, balneology, communal and industrial heating systems, agriculture and hotwater supply. From the point of water quality the use of thermal waters depends on — the physical and chemical properties of water, and — the changing conditions due to' exploitation, transportation and storage. From among the gases, metane is harmful for life and property, oxygene and carbon dioxide for corrosion. Precipitation and settling are influenced by salts causing carbonate-hardness. Their presence in the water is disadvantegeous during utilization as heatenergy. Reduction of hardness may be achieved by softening, and precipitation ba a careful dosing of the chemicals. The hotwater supply of households arises quality problems because the coniposition of thermal waters deviates -— in most cases —from the requirements set against drinking waters. Classification may be done according to: