Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

4. szám - Öllős Péter–Sándor Géza: Ivóvíztisztító gyorsszűrők fejlesztésének lehetőségei

öllős P.—Sándor G.: Ivóvíztisztító gyorsszűrök Hidrológiai Közlöny 1985. 4. sz. 243 gyakorlatilag zérus. A szűrő hidraulikai vizsgálata sok, általánosítható tapasztalatot eredményezett. — Szembetűnő volt, hogy az előszűrő nyomásvesztesége közvetlenül az öblítést követő időszakban is többszöröse volt az alsó rétegének. Az alsó réteg átlagos szivárgási tényezője öblítése után k = 8 mm/s volt és 1—2 napos üzem során átlagosan 5—10%-os, illetve az előszűrő áttörése után 2 nappal 60%-os csökkenés volt mérhető. Az automatikával végzett öblítést követően az előszűrő felső 35 cm-es rétegében Ä- = 0,5 mm/s, az alatta lévő 90 cm-es szakaszán pedig £ = 1,4 mm/s átlagértékek voltak mérhetők. A szűrési ciklus első 2—6 órás időszakában, mely minden valószínűség szerint á rétegben lévő levegő részleges kiszorulásának következménye k értékének csekély mértékű (max. 5%-os) növekedése is megfigyelhető volt (13. ábra). Ezt követően a réteg eltömődése miatt k folyamatosan csökkent. A vizsgált 24—36 órás szűrési cilusok során a felső szakaszon k értékének max. 50—75%-os, az alsó szakaszon max. 20%-os csökkenése volt tapasztalható. Vizsgálatok folytak az előszűrő viselkedésének tanulmányozására intenzív és hosszantartó, vízzel és levegővel való öblítés és alulról történő vízfeltöltés után is. Megállapítható, hogy az automatikus öblítéskor mért értékhez képest k nőtt, de még mindig lényegesen kisebb, mint az alsó rétegnél, feltehetően a szűrőtöltet erős cementálódása miatt (időszerű a töltetcsere). Az egyedi öblítés után a felső szakaszon £=1,2 mm/s, az alsó szakaszon k = 2,3 mm/s átlagérték adódott, amely a szűrési ciklus során folyamatosan csökkent (15. ábra). Több napos üzemelés után az eltömődöttség mértékétől függően a felső szakaszon k értéke 50—90%-kal, az alsó szakaszon pedig max. 15%kai csökkent, mely utóbbi az előszűrő áttörése után következett be. A vizsgálatok kiterjedtek szürőfenék nyomásveszteségének vizsgálatára. Mindkét szűrőfenékbe azonos típusú műanyag szűrőgyertyák kerültek beépítésre, azonban az előszűrőnél lényegesen nagyobb nyomásveszteségek adódtak, feltehetően a szűrőgyertyák réseinek részleges összezáródása és eltömődése miatt. A szűrőfenék nyomásveszteségét 16. ábra szemlélteti. Megállapítható, hogy pl. a nyári időszakban esetenkénti v = 14 m/h szűrési sebesség értékénél a két szűrőfenék együttes vesztesége rendkívül nagy: H

v = 0,13. A nyári üzemre jellemző paraméterei mellett történtek vizsgálatok alapos kézi öblítést követően: a szűrőn átbocsátható víz mennyiségére (17. ábra). Az ábrán látható hirtelen vízhozamváltozás 7 db szűrő zárásának, ill. nyitásának következménye. Az előszűrőt elhagyó vízben 26 órás üzem után jelent meg mérhető mennyiségű vaskoncentráció, amely később folyamatosan nőtt. Csaknem 30 h üzem után a szűrő nyomásvesztesége olyan mértékűre növekszik, mely (1,0 bar) a kutak víztermelésére is jelentősen kihat (csökkenti), ugyanis a 7 db szűrő nyitását követően a nyersvízvezetéken a víznyomás 0,7 bar-al csökkent, a vízhozam viszont 12%-al nőtt. A szűrési sebesség hi te/en csökkenését követően az előszűrő felső részén az II. libra. Nyomásveszteségek növekedése az előszűrőben automatikus öblítés után Fig. II. Increase of pressure-tosses in a fore-filter after automated, rinsing 1.5. libra. Nyomásveszteségek növekedése az előszűrőben egyedi öblítés után Fig. 15. Increase of pressure-losses in a fore-filter after individual rinsing