Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

4. szám - Dr. Scheuer Gyula–Kraft János: Pécs építéshidrológiai tájegységei és talajvízviszonyai

228 Hidrológiai Közlöny 1985. 4. sz. Buttinger A.: Ammónia- és arzénmentesítés Pécs építéshidrológiai tájegységei és talajvízviszonyai DU. SCHEUER GYULA* — KRAFT JÁNOS' a földrajztudományok kandidátusa 1. Bevezetés A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat már megalakulása óta (1950) aktívan közreműködik Pées város életében jelentkező műszaki földtani feladatok megoldásában különböző jellegű tervezési, szakvóleményezési és kutatási munkálatokkal. így vízbeszerzési talajmechanikai, környezetvédebni, építéshidrológiai, mérnökgeológiai stb. feladatokat vállalva kapcsolódott be a város fejlődésébe. Ez a szoros munkakapcsolat tovább erősödött az elmúlt évtizedben a történelmi városrésznél jelentkező pincebeszakadások miatt, aholis vállalatunk e nagyjelentőségű munkában generáltervezői feladatot vállalt. Ehhez kapcsolódva kezdődött meg a város mérnökgeológiai térképezése, is amely megteremtette a vizsgált terület átfogó megismerését. A város — felismerve a mérnökgeológiai térképezés jelentőségét ós fontosságát, — nagy anyagi áldozat vállalással folyamatosan biztosítja évről-évre a munkálatok költségeit, amelyhez a Központi Földtani Hivatal is támogatást nyújt. 2. Építéshidrológiai tájegységek és jellemzésük Pécsen az utóbbi években történt nagyarányú építkezések során tömegesen jelentkező pincevizek mutattak rá a talajvízzel kapcsolatos problémák jelentőségére'. E kérdés fontossága indokolta a város építéshidrológiai viszonyainak egységes szemléletű feldolgozását az építési, tervezési feladatok gazdaságos megoldásának elősegítésére. Pécs város területén az építéshidrológiai viszonyokban tájegységekre jellemző sajátosságok figyelhetők meg, amelyek a földtani ós morfológiai adottságok változatosságára vezethetők vissza. Ezért, a vizsgálatok alapján olyan összefüggő egységekre bontható a terület, ahol az építéshidrológiai adottságok megközelítően azonos jellegűek. így a felszíni vizek. —forréisok — közel egyező genetikájúak, továbbá a talajvíz, illetve a felszín alatt jelentkező első víz tarozásában, áramlási viszonyaiban stb. egyezések tapasztalhatók. Ezen adottságok figyelembevételével kíséreltük meg az építéshidrológiai tájegységek lehatárolását. Pécs városa változatos morfológiai és földtani felépítésű területre települt. A város nagy része a Mecsek-hegység D-i oldalának lejtőin helyezkedik el, az utóbbi években dinamikusan fejlődő és bővülő kisebb része már a pécsi medencére és a Baranyai dombság területére is kiterjed. A morfológiai és földtani adottságok alapján, — amelyek magukba foglalják a domb- és hegyvidéki, valamint a sík alluviális területeket — lényegében négy építéshidrológiai tájegységet lehet megkülönböztetni (1. ábra)-. 1. Hegyvidéki terület; 1. Mecsek-alja; 3. Pécsi-medence-, 4. Baranyai dombság É-i része, melyekre vonatkozó áttekintő építéshidrológiai ismertetés a következőkben összegezhető. 2.1. Hegyvidéki építéshidrológiai tájegység Ez a terület szerves része a Mecsek-hegységnek és egyben a város legmagasabban fekvő területe. Felszíne erősen tagolt ós természetes határa túlterjed a város közigazgatási területén. Földtani felépítése változatos és a negyedidőszaki takarórétegek csak helyenként fedik, így nagy felszíni elterjedésben nyomozhatok a pa* Földmérő ós Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. leozoós és mezozoós kőzetek. Építéshidrológiai szempontból önálló tájegység, hidrodinamikai szempontból tápterületként funkcionál. A karszt- és talajvíz fő utánpótlódási területe. Itt jut a víz, felszín alá majd tovább mozogva forrásként ismét a felszínre lép, vagy a mélyebben fekvő vízvezető rétegekbe kerül, annak vízkészletét növelve. E nagy építéshidrológiai tájegység több kisebb résztáj égy ségre bontható a földtani felépítés ós a morfológiai tagoltság következtében. Ilyen önálló egységként különíthető el többek között a Tettye-forrás anizusi mészkőből álló vízgyűjtő területe. A többi területrészeken a tározó kőzet adottságai alapján rés- ós talajvíz fordul elő. A talajvíz a magasabban fekvő részeken 20 m alatt helyezkedik el, tehát építéshidrológiai problémákat nem okoz. A völgyekben ós a források környezetében azonban már megközelíti vagy a felszínre lép a víz. Ezért ilyen helyeken már a víztelenítésre lehet számítani. 2.2. Mecsek-alja építéshidrológiai tájegység E tájegységre már a fiatal harmadidőszaki képződmények a jellemzők. Leggyakoribb elterjedésben a szarmata ós pannóniai korú kőzetek mutathatók ki. A mészkőben kettős porózitásának megfelelően, részben a vetők mentén fellazult övekben, részben pedig a mészkő pórusaiban mozog a víz. A pannon rétegösszlet homokos szintjei a vízvezetők ós víztartók. Esetenként a negyedkori rétegekben is kimutatható a víz. E tájegységnél is megfigyelhetők források, azonban számuk nem jelentős. A történelmi városrész e tájegységen épült ki ós ezért az antropogón tényezők hatásaként itt figyelhető meg a legnagyobb változás az eredeti természetes állapothoz képest. A talajvíz emelkedés miatt az egykor száraz pincék nagyobb számban elvizesedtek. A város korábban vázolt építéshidrológiai problémáinak legnagyobb részei e területrészhez kapcsolódik. 2.3. Pécsi medence építéshidrológiai tájegység Ez a város legalacsonyabb fekvő területe. A talajvíz negyedidőszaki szemcsés üledékekben tározódik, és felszínközeiben helyezkedik el, sőt a mélyebb fekvésű részeken felszínre kilépve belvizes-mocsaras területek is kialakultak. Mivel a tájegység képezi a víz erózió bázisát, ezért a talajvíz minden irányból e terület felé mozog ós itt csapolódik meg részben a felszíni vízelvezetés — lecsapoló árkok ós maga a Pécsi víz — részben pedig a párolgás révén. Egyes helyeken a pannon vízadórétegek közvetlenül érintkeznek a negyedidőszaki képződmények talajvizével, így elszennyeződésének reális veszélye áll fenn a vízföldtani adottságok miatt. 2.4. Baranyai dombság északi részének ép ítésh idrológiai tájegysége Nem képez önálló tájegységet, ós szervesen kapcsolódik a Pécsi medence ós a Villányi-hegység között kialakult dombvidékhez. így az általunk vizsgált ós megismert terület annak csak kisebb részét képviseli. A terület tagolt, a felszínbe E—I) irányú mély völgyek vágódtak be, és sok helyen elérték a talaj- vagv a rétegvíztartó képződményeket, ezért a források révén természetes úton megcsapolódnak. A területet nagy vastagságban lösz borítja, egyes helyeken a löszösszlet vastagsága meghaladja a 40 m-t. Ebben tározódik a talajvíz, amely részben a völgyek, vagy a Pécsi-víz felé áramlik. A negyedidőszaki rétegek alatt pannóniai összlet homokrétegei — mint rétegvíztartók — helyezkednek el és egyes mély völgyekben rétegforrások révén megcsapolódnak. Építéshidrológiai problémák csak a völgyekben vannak a magas talajvízállás miatt, a völgyközi-liátak területén a talajvíz 15—25 m alatt helyezkedik el, így e részeken talajvízzel nem kell szá-