Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Horváth Gábor: Foszforeltávolítás a Balatont környező szennyvíztisztító telepeken

Horváth G.: Foszforeltávolítás a Balatonon Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. 23 L ' JELMAGYARÁZAT• 1. fíócs-osztómű 5. Iszapszikkasztó ágy 7. [gyesitettműtárgy 6.Vegyszertároló-oldó-odagoló ——(9.) Szennyvíz 3. Fertőtlenítő 7 Kezelőépület —•— (IO)Fólösisznp k Iszapsűrítő 8. Átemelő ——(11) Vegyszer 3. ábra. .1 tapolcai szennyvíztisztító telep Abb. 3. Vie Abivasserklärerilage Tapolca Zeichenerklärung

: 7. Keeheii-Teilwerk; 2. Vereintes Itauwcrk; Of. Entkeimung; ). Seblanimeindickung; -5. Schlaninitroekenbect; 0. CIieinikalienlager-LÖKung-Dosierung; 7. Bedienungsbebäude;- S. puinpwerk; Abwasser (!>), Überschuässchlaimn (10), -.-.-.-. Chemikalien (II) Ez a teljesítmény nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő, hiszen a három tisztítótelepen mintegy G(K)0 m

8/d mennyiségű szennyvíz foszfortalanító berendezése készült el szimultán kicsápatást alkalmazó technológiával, melynek eredményeként a szennyvíztisztító telepekről elfolyó tisztított szennyvíz foszfortartalma < 2 g/m

3. A berendezések próbaüzemi vizsgálatai ezt az eredményt'igazolták (BMEés VITUKI rész, illetve zárójelentései). A kiviteli tervek elkészítése után a VIZITEKY fela11afca egy átfogó program elkészítése volt, melynek alapvető célja az 1984—8.

r)-ös feladatok meghatározása és műszaki valamint pénzügyi tartalommal való kitöltése volt. A feladat teljességében illeszkedett az OVH által meghatározott programhoz, az eddigi kutatási eredmények, valamint az időközben szerzett tapasztalatok, ipari háttér jogszabálymódosulások, összesítését irányozta elő. A feladat elkészítéséhez viszonylag rövid iilő állt rendelkezésre, ezért a laboratóriumi munkában részt vállalat a HM 13 vízellátási és csatornázási osztálya is. A vizsgálatok a következő kérdéscsoportokat foglalták magukba: — az alkalmazható vegyszerek minősége, és metiynyisége, — az alkalmazott technológia, — a technológiát megvalósító létesítmények (műtárgyak, berendezések, gépek stb.) kialakítása, — pénzügyi és egyéb kérdések. A rendelkezésre álló rövid három hónap alatt, elkészült a Balaton Foszfortalanítási Program, mely hét szennyvíztisztító telep foszfort alanítá.si megoldási lehetőségeit dolgozta ki. A program Balaton-máriafürdő, Balatonberény, Keszthely, Badacsony, Révfülöp, Tihany és Balatonfüred szennyvízproblémáit tárta fel. Az eredménygaranciát is biztosító, alkalmazásra kei ülő vegyszerek vonatkozásában öt változat, technológiák szempontjából három változat került megvizsgálásra. A klasszikus vegyszerek mellett (aluszulfát, vasklorid) vizsgálat tárgyát képezte a B.V.K. |egy új hazai terméke (vas-szulfoklorid-ongrofk\k), egy hazai hulladékanyag (vízművek alumínium hidroxid zagya) valamint egy, a laborvizsgálatok alapján igen ígéretes vegyszer az alumíniumgyártás egyik köztes terméke. Erről a vegyszerről a kontroll vizsgálatok során kiderült, hogy aktivitását (foszfor eltávolító képességét) csak pár napig őrzi (erre hazai körülmények között folyamatos üzemet nem lehet tervezni), majd egy irreverzibilis kristályszerkezet-váltczás során ezt elveszíti. Lényeges ismeret, hogy a kristályszerkezet valószínűleg stabilizálható, azonban a stabilizátor itthon nem ismert (külföldi publikációk utalnak ennek az anyagnak az alkalmazási lehetőségére). Technológiák vonatkozásában mind a három (elő-,szimultán-és utó-) kicsapatás vizsgálat tárgyát képezte. Az ipari háttér vizsgálata kiterjedt mind a gépészeti, mind a műszerautomatika területére. A program — nem utolsó sorban — javaslatot adott a további laboratóriumi munkák irányára, valamint az iszapok továbbkezelésének kérdéseire. Az iszapok — elsősorban a fémsók alkotta iszapok — elhelyezése a Balaton térségében igen nagy gond, a megoldás nein egyértelmű. Tovább bonyolította a kérdést a MÉM által 1083. május hóban kiadott Szennyvízelhelyezési Szabályzat, mely fémek vonatkozásában szigorú határértékeket tartalmaz. Megállapítható, hogy az eddig elkészült és foszforeltávolítás szempontjából kedvező hatásfokú berendezések egy sor iszapvíztelenítési és iszapelhelyezési gondot vetettek fel. Az alumíniumsók használata, legalábbis üzemel tetői információk szerint nehezítik a fölös iszap vízteleníthetőségét, egyben a szállítási költségek tetemes növekedését okozzák. A vas-sók használata kedvezőbb iszap technológiával kecsegtet, azonban a laboratóriumi vizsgálatok a nitrifikáció-denitrifikáeió bizonyos fokú gátlását jelezték. .Jelenleg ezt megcáfoló félüzemi illetve üzemi vizsgálatok — tapasztalatok nincsenek — (a svájci szennyvíztisztító telepek vaskókkal üzemelnek, az iszapokkal kapcsolatos adataikat azonban még a helyszínen sem sikerült beszerezni). Összességében megállapítható, hegy a feszfertalanítási program az elkövetkező évek tevéi- enységét koncepcionálisan jól határozta meg, bizonyos megállapításait 1984. évben pontosítani, finomítani kell. Ezen munkák fő irányait a program