Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Horváth Gábor: Foszforeltávolítás a Balatont környező szennyvíztisztító telepeken

21 Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. Foszforeltávolítás a Balatont környező szennyvíztisztító telepeken II O R V Á T II n Á M O R* Hazai természeti kincseink között kiemelkedő helyet foglal cl a Balaton. A tó a maga természeti szépségeivel igen nagy vonzerőt képvisel mind a hazai, mind a külföldi látogatók, turisták számára. Az elmúlt évtized során aggasztó jelenségek sokasága jelezte a nagyközönség számára is a tó „öregedésének" tüneteit. Az eutrofizálódott víz zöldes színű, zavaros planktontartalma és növényzete túlzottan nő. A tó jeleidegi állapota alapvetően a Sié> zsilip I 8(i3-ban történt üzem belépéséről alakult, ki. A Balaton vízszintje ekkor töl>l>, mint 2,0 m-t süllyedt, víztömege a korábbinak mintegy felére csökkent. A beavatkozás, mely a vízrendezés szempontjából előnyösnek mutatkozott, más oldalon (vízminőség) már 1870—1880 között kezdte érzékeltetni kedvezőtlen hatását. Erre az időpontra jelezték a vízügyi leírások a hínár megjelenését, mely korábban a tó élővilágában szinte ismeretlen volt. 1890 környékén a hínár már tömegesen jelent meg, 1910-ben vált egyre érzékelhetőbbé az iszap kellemetlen feldúsulása. A gondok legélesebben a keszthelyi öbölben jelentkeztek, e mellett megindult az eutrofizálódást jelző mikroorganizmusok keleti irányba való terjedése, térhódítása. Megállapítható a vizsgálatok és a hozzáférhető adatok alapján, hogy a tó teljes foszforterhelése 320—800 t/év, az össz nitrogén terhelés 3000 t/év—8000 t/év nagyságrendben jelentkezett, 1975 —1980 között. Ennek a nagy mennyiségű terhelő anyagnak több forrása Ivan; üzemi mezőgazdasági művelés, valamint* az állattartás befolyó szennyvizei. A vízgyűjtő területen a műtrágyafelhasználás az 1935. évi 0,35,10

3 t-ról mintegy 40-10

3 t-ra, a növényvédőszer 0-ról 1,1 10

3 t-ra növekedett 1980-ig. Á városlakók száma 8%-ról 30%-ra nőtt, a városiasodás minden következményével együtt. Az /. ábra a Balatont, annak vízgyűjtő területét, valamint a vízgyűjtő területen található mintegy 23 szennyvíztisztító telepet mutatja be. Ezek a szennyvíztisztító telepek naponta átlagosan 155 kg foszfort juttattak a befogadókba az 1980-as évek elején, mely foszformennyiség tetemes része a Balatonba került. (A tápanyagtermelés tetemes részét — kb. 30%-át — a Zala folyó jutattja a Balatonba.) Miért került a vizsgálatok homlokterébe a foszfor? A válasz igen egyszerű: a Balaton vonatkozásában a foszfor a minimum faktor (elvonása a maximális hatást okozza), eltávolítása a vízből viszonylag egyszerű kémiai eljárással megvalósítható. A nitrogéneltávolítás beruházás-igényével szemben a foszforeltávolítás költsége nagyságrendi eltérést mutat. A véglegesnek mondható távlati megcldás az összes tisztított szennyvizek idegen vízgyűjtőbe való vezetését, az átmeneti megoldás a kémiai tisztítás felhasználásával a szennyvízben levő foszfor eltávolítását tartalmazza. 1. Balatonnlrnndi 13 2 Alsóörs 14. 3 Balatonfüred 15. 4 Tihany 15. 5. lanka,Úttorővóros 11. 6. Révfülöp 18. I. Batatonakorattya 19. 8. Siófok 20 9. Balatonföldvár 21. 10. Balatonszemes 22 II. Boglórlelle 23. 12. Fonyód 24 A Zola vízgyűjtője B Északi vízgyűjtő C - Deli vízgyűjtő l-IV Tomedencék Balatonmaria Balatonberény Keszthely Hévíz Balatongyörök Tapolca Badacsony lalaegerszeg Jataszentgröt 7alakaros Marcali Badacsonytomaj • III. tisztítási fokozat nélkül (25) ® Üzemelő III. tisztítási fokozat (75) <#; Tervezés alatti III. tisztítási fokozat (21) I. ábra. A szennyvíztisztító telepek elhelyezkedése a Balaton vízgyűjtőjén * Vízügyi Terve'//) Vállalat., Budapest. Abb. 1. Standorte der Abwasserkläranlagen im Balaton-Einzugsgebiet