Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
3. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
192 Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. Hatfaludy B.: A hálózati veszteség I)) A veszteség csökkentésének mértékét korlátozó tényezők A hálózati veszteség csökkentése révén: — lehetővé válik a meglévő termelőkapacitások nagyobb arányú hasznosítása, ígv új kapacitások kiépítése időlegesen, ill. véglegesen halasztható, a ráfordítások ellenében megtermelt hálózatba juttatott vízmennyiség nagyobb arányban hasznosulhat, azaz a termelt víz elszivárgóit hányada kapcsán felmerült költségek ,,nem mennek vészendőbe". Ez utóbbinál nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez bizonyíthatóan csak a termelési költségek ún. változó hányadának megtakarítására ad módot. (A változó költség aránya a víztermelés-szolgáltatásban jelenleg a teljes termelési költség mintegy 30-40%-ára tehető.) Mivel a hálózati veszteség csökkentése is ráfordításokat igényel — hibabemérés, javítás stb. — jogos népgazdasági elvárás, hogy a csökkentésből származó előnyök azonosak vagy nagyobbak legyenek, mint az ezt eredményező beavatkozások költségei, azaz gazdaságossági szempontból a veszteség csökkentésének számítható határai vannak. Figyelemmel az eltérő vonatkoztatási időszakokra (veszteségvolumen = óv, kapacitás = m 3/d) célszerű mindent napi hatékonyságra átszámítani. Ha a következő jelöléseket vezetjük be: ./ - javítás-rekonstrukció stb. fajlagos költsége [Ft/km] Tj = a javítás-rekonstrukció várható hatékonysági ideje: élettartama [év] K = egységnyi termelőkapacitás kiépítésének beruházásigénye [Ft/m 3/d] Ti = a beruházásból megvalósuló kapacitás várható élettartama [év] V és V" = a vízveszteség éves volumene javításrekonstrukció előtt és után [m 3/év] I = javítandó-átépítendő vezetékhossz [km] ü — az üzemköltség változó hányada [Ft/m 3] a következő összefüggés írható fel: (változatlan árakon, a fejlesztés és^a működés anyagi eszközei mai elkülönülése és a tőkehozadékkal kapcsolatos szempontok figyelmen kívül hagyásával.) azaz tovább számítva: J Tj IV V" W K \ h rH 36M +-rr) J.L (F-F") 365 Tj 365 Az összefüggés alapján a rendelkezésre álló javítási eljárások eltérő jellemzői (JyJ 2- • Jn, illetve Tj\ Tj 2. . .Tj n) az adott területre érvényes kapacitásfejlesztési költségek, (mely nem a vízellátás fejlesztés átlagos beruházásigénye, hanem csak a víztermelő-kezelő kapacitás fejlesztésé, mely az előbbi nél alacsonyabb!!) a beruházás várható élettartama (ami nálunk átlag 50-70 év), a jellemző üzemviteli költségek együttes figyelembevételével lehetőség van azoknak a fajlagos veszteségcsökkenéseknek a meghatározására, melyeknél a javítási-átépítési tevékenység egyértelműen eredményesnek bizonyulhat. A ma jellemző beruházási és üzemköltségek mellett, figyelemmel a vállalatok veszteségmutatóira nem jelölhető ki egyetlen olyan vállatat sem, melynél a meglévő hálózatok teljes javításából származó veszteség csökkenés gazdasági előnye meghaladná a javítás-átépítés költségigényét. Ez természetes következménye annak, hogy a vállalati mutatók az átlagos állapotokat tükrözik. Ebből eredően — a hálózatok állapotának teljeskörű felülvizsgálata alapján határozhatók meg a különböző mértékben sérült vezetékszakaszok és a szóbajöhető technológiák figyelembevételével pontosítható javításaik várható ráfordítás igénye is, — számbavezető a javítások révén szakaszonként elérhető veszteség csökkenés és az ehhez hozzárendelhető gazdasági előny, — és mindezek alapján,,ütköztetéssel"választható ki a sérült hálózatállomány azon hányada, ahol a javítások végrehajtása indokolt. Figyelemmel a beruházás igényesség alakulására és a vállalatok üzemviteli költségeit meghatározó egyéb összefüggésekre (pl. energia-árváltozás stb.) előnyösnek ítélhetők azok a beavatkozások is, ahol a javítások költségigénye a mai árakon 25-35%-kal meghaladja a veszteségcsökkenésből számítható előnyt. IRODALOM [1] Beszámoló jelentés a közüzemi víz- és csatornamű vállalatok 1973, 1975, 1977, 1979, 1981 ós 1982. évi műszaki gazdasági tevékenységéről (1973, 1975, 1977, 1979, 1981, 1982. VGI kiadványok). „Hiilrológus szilveszter" 1984. A Magyar Hidrológiai Társaság Ifjúsági Tanácsa ós a Budapesti Műszaki Egyetem ötödéves vízépítő mérnök szakos hallgatói 1984. november 17-én rendezték meg a hagyományos Hidrológus Szilvesztert a Budapest Hilton Szálló báltermében. Az 1984-es hidrológiai évet búcsúztató ünnepséget Dr. Kozák Miklós egyetemi tanár, a BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet igazgatója nyitotta meg. A vidám, jó hangulatú programon az egyetemista fiatalok mellett részt vettek a BME oktatói és a Magyar Hidrológiai Társaság elnökségének több tagja. A játékos szakmai FELE SEM IGAZ vetélkedőn Dr. Szalai György, az MHT főtitkára, Becker Károly főtitkárhelyettes és Dr. Winter János egyetemi adjunktus adta meg a könnyen megtévesztő válaszokat. Az éjféli hidrológiai újévi köszöntéskor adták át az ötödéves hallgatók által legjobbnak tartott oktatónak — Darabos Péter tudományos munkatársnak (Vízellátás Csatornázási Osztály) —- a vándorkulacsot és megválasztották az 1984. MISS VIZ-et Gazsó Ildikó, ötödéves vízépítő szakos hallgató személyében. R. L