Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
3. szám - Dr. Balázs D. Oszkár: Bevonat vizsgálatok vízművekben
Dr. Balázs D. Ö.: Bevonat vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. 167 A Miskolc Keleti Csúcsvízmű nyersvizére jellemző kémiai paraméterek minimum, maximum és átlagértékei 1981-ben 2. táblázat Tabelle 2. Minima, maxima und Mittelwerte der für das Rohwasser des Spitzenwasserwerks Ost der Stadt Miskolc kennzeichnenden chemischen Parameter c° P H Old. Szab. Össz. 0„ CO, kein. [%"] [mg dm-»] [nK°] Össz. Fe Mn NHj + [mg dm" NO,- NO., Old. reakt. o— po,KOTgMn [mg O., dm3] Minimum 11 6,7 2,5 18,2 14,4 0,0 0 0,12 0,0 0,01 0,0 0,8 Maximum 11 7,8 28 46,2 28 2,8 3,2 1,43 9,5 0,4 0,14 1,9 Átlag 1 l 7,0 8 30,0 17 1,5 1,7 0,38 8,4 0,05 0,06 1,1 rányt okoz, mivel a műtárgyakat összekötő vezetékrendszer belső oldalán is végbemegy a kiválás. Csőtörések során világossá vált, hogy pl. a reaktor' gyorsszűrő közötti vezetékben 5-6 cm vastagságú bevonat'van. Ez a 600 mm átmérőjű vezeték keresztmetszetét — s így az átáramló víz maximális mennyiségét is — 2/3-ra csökkenti le. Ez egyrészt leszűkíti a vízmű valódi kapacitását, másrészt jelentős energia-többletet okoz. Emellett a vastag vízkőréteg repedései egyéb fizikai természetű zavarokat is előidézhetnek (pl. kevésbé rugalmasan változik a nyomáskülönbségekre stb.). Az eredményekből láthatjuk a vizsgált két évben végbemenő bevonatképződés hozzávetőleges mértékét. Amennyiben jelenleg lerakódásmentes vezetékkel állnánk szemben, évente két alkalommal [mg-cm 2] 07 08. 09. 10. 11. 12. 01. 02. 03. 04 05. 06. 07 1981 1982 [hónap] 3. ábra. A Lázbérci Vízmű műtárgyaiba helyzeti alzatokra rakodott bevonat szárazanyag-tartalmának változása Abb. 3. Veränderlichkeit des Trockensubstanzgehalts des Belags- der in die Bauwerke des Wasserwerks Lázbérc verlegten Verkleidungsunterlagen történő vegyszeres kéregeltávolítással sikerülne megakadályozni a vízmű vezetékeinek keresztmetszet-szűkülését. Következő figyelemre méltó probléma a meglévő lerakódásokon megtelepedett felületlakó élővilág jelenléte. Eltávolításuk mindenképp indokolt. Erre alapvetően kétféle megoldás kínálkozik: — az életkörülményeiket megszüntetni, — mechanikai úton rendszeresen eltávolítani őket. Jelen esetben a zöld növények asszimilációja megakadályozására lehetőség kínálkozik a szűrőház falát alkotó fehér üvegek zöld színű üvegekkel történő kicserélésével.* Higiéniai szempontból erősen kifogásolható a Protozoák, Nematodák, Chironomida-lárvák, Coleopterák jelenléte. Ezek távoltartására a kezelt víz fertőtlenítésével nyílik lehetőség. Természetesen olyan kezelés szükséges, amely a vezér-technológia — a vas-mangántalanítás — folyamatába beleillik és hatékony is. Lázbérci Vízmű A vizsgált időszakban — 1081 december elejétől — az alacsony nyersvíz algaszám miatta Sedipur TF-2 segédderítőszer adagolást káliumpermanganát bekeverésével váltották föl. A bevonatvizsgálatok céljából elhelyezett fehér csempéken kialakuló bevonat szárazanyag-tartalmának változása jelzi, hogy a káliumpermanganát keveréssel ugrásszerűen növekedett a bevonatképződés intenzitása. A téli időszakban 4 hónap alatt a szűrőben lévő alzaton átlagban 1,5)8 mg cm2, míg a tiszta vizes medencében 0,97 mg cm2 tömegű bevonat rakódott a csempékre. 1982. április 7-én üveg tárgylemezekkel váltottuk fel a csempéket. Megfigyelhető (3. ábra), hogy mivel ebben az időszakban már nem adagoltak káliumpermanganátot, a bevonatképződés egy nagyságrenddel maradt el a téli értékektől. A bevonat kémiai összetételében legfeltűnőbb, hogy a két lázbérci műtárgy bana csempe aljzatokra rakódott bevonatnak csupán a 2,4%-át alkotta a kalcium (3. táblázat). A nyersvízzel bekerülő néhány tized mg dm-3 vas-ion és a beadagolt káliumpermanganát mangán-ionja a műtárgyak falán rakódik le. A tavaszi időszakban a káliumpermanganát bekeverés megszűnésével az üveglemezeken megszűnt a mangán kiválása, ellenben a szűrőben kalcium kiválást tapasztaltunk. (3. táblázat) * 1983-l>im megtörtént.
