Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

3. szám - Dr. habil Harry Kittner–Ludwig Seyffert: Az aktívészén-por az ivóvíztisztításban - Dr. Szigyártó Zoltán: Gyakorlati módszerek a nempermanens viszonyok közötti vízhozam meghatározására

151 Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. Az aktívszén-por alkalmazása az ivóvíztisztításban* PEO F. DR. HABIL HARRY Kl TT NE R**, LUDWIG SBYFKERT" A víz utótisztításának jelentősége a vízellátásban Az ivóvíz elegendő mennyiségben való rendelkezésre bocsájtásának mindenkori alapvető követelménye a megfelelő minőség és mennyiség. A stabil ivóvízellátás számára a magas fokon iparosodott országokban és különösen az NDK-ban, az állandóan növekvő igényekkel szemben korlátozott-meny nyiségű, minőségileg jó vízbeszerzési forrás áll rendelkezésre. Ez a tény a kevésbé jó minőségű nyersvizek fokozottabb mértékű tisztítására kényszerít bennünket. Például [11 az előrejelzés szerint az ivóvíz-mennyiség évi növekedése három-négy százalékot tesz ki, amelyet 75/%-ban felszíni vízből — beleértve a parti szűrést is — kell fedezni, azaz olyan vízbeszerző helyekről, amelyek vize zömmel ipari, mezőgazdasági és házi szennyvizekből származik. A minőségileg kifogástalan ivóvíz tisztításához tehát bővített és javított eljárásokat kell kifejleszteni. Ezért technológiai szempontból bevezettük a finomtisztítás fogalmát. Az irodalomban az ilyen eljárásra használt fogalom a „szépítés", amely szerint az aktív szén eredeti alkalmazását kizárólag a szag-, íz-és színezőanyagok eltávolításához használják, ki kellett bővíteni, mert ezzel az eljárással fokozottabban lehet a szerves és szervetlen nyomelemeket kiküszöbölni. A nyomelemeknek ilyen módon történő kiküszöbölése (amelyet gyakran „mikroszennyeződés" fogalommal jelölünk), az alábbi okokból kifolyólag, lényegében erősen megnövekedett. — Az ivóvízigény helyileg erősen differenciáltan növekszik és általában az erősebben szennyezett nyersvíz használatát igényli. — Az ipar növekvő mértékben termel olyan anyagokat, amelyek a vizekbe jutnak és a természetes öntisztulásnak ellenállnak. A szokásos tisztítási eljárások folyamán azok mennyisége egyáltalában nem. vagy csak kis mértékben csökken. — A mező- és erdőgazdaságok, amelyek szorosan kapcsolódnak a vízháztartáshoz, nagyobb mértékben szállítják azokat a vegyi anyagokat és preparátumokat, amelyek a kimosásokkal és a széllel a vizekbe jutnak. — Szerves tápanyagoknak, pl. szennyvíznek, trágyalének vagy trágyának a vizekbe történő bejutása szubsztrátum dúsítást eredményez, ami fokozott mikrobiológiai növekedéshez vezet. Különösen völgyzárógátakban idézik elő a lebontási- és anyagcsere-termékek, valamint ezeknek a mikroorganizmusoknak és algáknak mérgező anyagai időnként a víz minőségének, szagának és ízének kellemetlen változását. — A vízanalitika és toxikológia előrehaladása következtében az anyagok és anyagcsoportok * A tanulmány Lndvig Seyffert oki. mérnök doktori értekezésének fő megállapításait tartalmazza. (Opponens: Prof. H. Kittncr) ** Drezdai Műszaki Egyetem, Vízgazdálkodási Szekció mindig differenciáltabban foghatók fel és hatásuk felismerhető. Fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a víznyerőhelyek erősebb elszennyeződése, különösen a mikroszennyező anyagokkal, nagyobb igényeket támasztanak a vízminőséggel szemben. A vízgazdálkodás feladata ennek az ellentmondásnak igazságos megítélése. Ehhez két általános irányelv áll rendelkezésre, amelyek mindegyike komplex módon valósítható meg: — A vízminőség-károsító anyagok vízfolyásokba jutásának csökkentése a vízminőségvédelemmel kapcsolatos intézkedésekkel, — a hatékonyabb tisztítási eljárások kifejlesztése. Kijárás a mikroszennyező anyagok kiküszöbölésére A szervetlen és szerves nyomelemek nagy számáról teljes áttekintést nem kaphatunk. Ezekhez számítjuk azokat az anyagcsoportokat, mint amilyenek a peszticidek, poliklorbifenolok, szénhidrogének, fenolok, policiklikus aromatikus szénhidrogének stb. Jó áttekintést nyújt ezzel kapcsolatban a [2] dolgozat. Ivóvíztísztításkor a mikroszennyeződésekre a következők jellemzőek: — az egyedi anyagok koncentrációja csak rendkívül csekély, ezért csak ráfordításos elemzési módszerrel vagy összegparaméterrel lehet meghatározni. — A mikroszennyeződések, dacára kis koncentrációjuknak, sokszoros hatást fejtenek ki az emberre; — részben már minimális koncentráció) esetén is, a vízben kellemetlen íz, szag vagy elszíneződés keletkezik, amit az ember már érzékelhet; — az anyagok csekély lebont hatóságuk és gyakori lipofil jellegük miatt a táplálékláncolaton át feldúsulnak és mérgező hatást fejtenek ki; — a konvencionális tisztítási eljárás folyamán elsősorban csak akkor távolíthatók el, ha azok szuszpendált anyagokra települnek. Az 1. ábra áttekintést ad azokról az eljárásokról, amelyek a mikroszennyeződéseket teljes mértékben vagy annyira távolítják el, hogy koncentrációjuk az ivóvíz minőségével szemben támasztott igényeket kielégítik. A konvencionális eljárás hatása, mint a pelyhesítés, kicsapatás, ülepítés és szűrés, valamint a talajvíz dúsítás stb. a káros anyagoktól és az eljárástól függően, a mai igényeknek számos esetben már nem felelnek m,cg. A speciális eljárások csoportjában az oxidációs eljárást és az adszorpciós eljárást különböztetjük meg. Az oxidáció hatása nagy mértékben függ a felhasznált oxidációs anyagtól (az ózon egyértelműen a leghatásosabb). Az oxidált anyagok fajlagos jellegéről jelenleg még csak feltételezett eredmények állnak rendelkezésre. Az adszorpciós eljárások csoportjában különösen az aktív szén képezi a legszélesebb körű hatásspekt-