Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
2. szám - Dr. Fodor Tamásné–dr. Scheuer Gyula: A Tihanyi forrásüledékek paleohidrogeológiai viszonyainak rekonstrukciója
Dr. Fodorné— dr. Sche it er: A tihany i forrásüledékek rekonstrukciója Hidrológiai Közlörty 1984. ?.. sz. 93 hogy a kúpokon a növényzet megtelepedhetett— ez is bizonyítéka a kis hozamnak — és ez a recens forráskúpoknál is nagyon gyakoriak, valószínűsítik, hogy ezeknek a vízhőmérséklete már alacsonyabb volt. A források hőmérséklete annyira lecsökkent, hogy lehetővé vált a növényzet megtelepedése is. 3/3. Vízkémiai összetétel Vizsgáljuk meg, hogy milyen kémiai összetételű vizek rakhatták le a forráskúpokat. Vitalis I. [44] szerint kovasavas-szénsavas hévízek, Hoffer A. [14] szerint csak kovatartalmú hőforrások. A tavi összletben települő üledékek alapján a meginduló posztvulkáni forrásműködés olyan vizekkel kezdődött, amelynek kovatartalma közepes vagy ennél magasabb lehetett (150—400 mg/l). A Nyereg-hegyen ismeretes kis forráskúpokat létrehozó vizek összetétele valószínűleg hasonlóak vagy megközelítően egyezőek lehettek a recens időszakosan vagy állandóan felszökő forrásokéval. Ilyen források túlnyomó része az uralkodó elegyrészek alapján nátriumkloridosak magas kovasav tartalommal. A kalcium és a magnézium mennyisége teljesen alárendelt. A kalcium mennyisége megemelkedik egyes lerakodási fázisokban, ahol a forráskvarcit átmegy kovás édesvízi mészkőbe, ill. meszes hidrokvarcitba. Ennek megfelelően e képződményeket olyan források rakták le, amelyekben az előző típusokkal szemben megnő a kalcium mennyisége. Ilyen vizek lehetnek kalcium-hidrogén-karbonátosak, de lehetnek olyan nátrium-hidrogén-karbonátos vizek is, amelyekben a kalcium mennyisége is jelentős. E típusú vizekre már az alacsonyabb vízhőmérséklet a jellemző és kovasavtartalom, bár csökkenő értéket mutatva még mindig (II. táblázat Tyimonovszkij forrás) meghaladja a 100 mg/l értéket. Ilyen összetételű vizekre jellemző még az, hogy jelentős mennyiségű szabad szénsavat tartalmaznak. Általánosságban meg kívánjuk még jegyezni az irodalmi adatok alapján [2], hogy a hidrogénkarbonátos vizek egyike a leggyakoribbaknak a negyed és jelenkori vulkanikus területeken. Azonban nagyon bonyolult és összetett hidrogeológiai viszonyokkal állnak összefüggésben. ÚjZélandon egyes (Wairakei, Waiotapu) termálvizes területeken szénsavas, kénhidrogénes hidrogénkarbonátos vizeken túlmenően kloridos vizek is vannak. Kamcsatkán pedig bázikus nátriumkloridos H 2S és CO,-t tartalmazó vizek jelentkeznek. A Yellowstone Parkban is a bázikus és lúgos nátrium-kloridos H 2S és C0 2 gázos vizek mellett bázikus hidrogén-karbonátos szénsavas vizek vannak. Az ásványi sótartalmuk átlagban 1,6 g/l és a HC0 3, C0 2 vizek fiatal negyedkori tektonikai zónákhoz kapcsolódnak. A .Balaton északi oldalán fakadó források, amelyeknek csak a szénsavtartalma posztvulkáni eredetű, lényegében az utóvulkáni működés lassú lezáródó szakaszát jelzik. Egyes források pl. Kékkúton vagy Balatonfüreden édesvízi mészkövet raktak le. Az édesvízi mészkő kovaanyagtartalma csekély, tehát különböznek a tihanyaiaktól. A források összetételük alapján az egyenérték százalék aránya szerint a szénsavas-kalciumhidrogénkarbonátos-szulfátos vizek csoportjába tartoznak. A Kárpát-medencén kívül Szlovákiában és Erdélyben ismerünk számos utóvulkáni működéssel kapcsolatos forrást és forráskúpképződést. Egyes területeken a tihanyihoz sokban hasonló (Szlovákia Vysny Sliac, Erdély, Kiskalán) forráskúpok képződtek, amelyeknek kőzetanyaga csak kalcium-hidrogén-karbonát, a kovaanyag hiányzik, és rétegzettségi viszonyaik is teljesen eltérőek. Ezek is a szénsavas-hidrogénkarbonátos vizek csoportjába tartoznak jelentős nátrium- és kalciumtartalom mellett (2. táblázat). Hőmérsékletük nem haladja meg a 30 C°-ot. Általában azonban hidegek és kovasavtartalmuk 20—30 mg/l között mozog, tehát alacsony. 3/4. A vizek eredete, származása A vizsgálatok és megfigyelések szerint (23) a tihanyi-félszigeten az alábbi víztípusok vannak: talajvíz, amely a különféle kifejlődésű negyedkori rétegekben fordul elő. Résvizet tároznak a bazalttufa repedezett zónái. Rétegvizek fordulnak elő a felső pannóniai rétegösszlet homokrétegeiben, továbbá a szarmata mészkő is vizet tároz, valamint — a félsziget ÉNy-i felén — Sajkodnál feltárt (T 62 fúrás) triász kőzetek a fekü karsztvízzel állnak kapcsolatban. A mélyben települő permi homokkő és kristályos alaphegység a törések mentén tározhat és vezethet vizet. A fentiek alapján vizsgáljuk meg, hogy a terület fejlődéstörténetének menete során milyen lehetett a vízföldtani kép közvetlenül a bazalt piroklasztikumok keletkezése előtt. Az akkori 'dőszak földtani felépítésének megfelelően valószínűsíthető, hogy a Balaton-felvidéken a triász karbonátos kőzetek karsztvizet tároztak és belőHik karsztforrások fakadtak és a fedett karszt is már kialakult. Továbbá a szarmata mészkő és a felsőpannon homokrétegek víztározására is következtethetünk. A különböző víztartó képződményekben tározott vizek minőségére vonatkozóan csak annyit állapíthatunk meg, hogy a felsőpannon tó vizének kémiai adottságai azt közvetlenül vagy közvetve befolyásolhatta miután a víztartó kőzetek egy része abból ülepedett le, ill. másik részével közvetlenül kapcsolatban állt és ezért ezekkel hidrológiai kapcsolat alakult ki. A vulkáni működés során a láva áttörte a különböző korú kőzeteket, és ez kihatott a víztartókban tározott vizekre is. A hőhatása mellett a vulkanizmust kísérő mélyből felszálló oldatok gőzők-gázok kapcsolatba léptek a víztartók vizeivel, azok eredeti összetételét, koncentrációját helyileg jelentősen módosították. Hoffer A. szerint a mezozoós mészkövekből oldódott ki a kalcium főtömege, a kovaanyag pedig a fillit kvarclencséiből és szilikátjaiból, a permi homokkőből és valószínűleg még a felsőpannon homokrétegeiből származik. Ennek megfelelően a kioldódás főleg a
