Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Dr. Juhász József: A fővárosi hévízkészlet és célszerű hasznosítása

Dr. Juhász J.: Fővárosi hévízkészlet hasznosítása Hidrológiai Közlönly 1984. 2. sz. 73 Nagyegyhaza r 300 20

0 % h •S s 100 % 8. cibra. A bányavízemelés változása a tatabányai és dorogi területen Abb. 8. Änderung der Bergwasserförderung in den Revieren von Tatabánya und Dorog 1. táblázat A bányayfzenielés értékei és tervezett értékei Év Tata- Nagy- Do- Len- Csor- Mány Összebánya egy- rog ose- dakút sen háza hegy [m 3/p] 1958 50 65 115 1959 55 45 100 1967 115 140 250 1968 105 125 230 1969 100 100 200 1970 92 80 172 1974 150 45 195 1975 140 40 180 1977 111 10 1 1 12 1980 85 5 20 5 5 5 125 1982 72 35 20 20 13 11 171 1984 20 65 20 40 25 17 187 1986 6 87 20 50 27 30 220 1988 6 93 20 50 23 35 227 1990 — 110 — 50 10 50 220 1995 — 120 — 50 — 60 230 2000 — 120 — 50 — 70 240 2005 — 115 50 — 75 240 2010 — 75 .— 50 — 80 205 érteket, átlag 10 m

3/percnek vehető 1903—1940 között. A terület másik karsztvizes bányaterülete a dorogi 1920 óta emel vizet. 1940-ig itt sem emelkedett a vízemelés 20 m

3/pere fölé (8. ábra). A háborús évek termelése, majd a felszabadulás utáni széncsaták során az 1940—50 közötti évtizedben Tatabányán az emelés átlag 26 m

3/percre nőtt, Dorogon átlag 24 m

3/percre. 1950-re elérte a két bányaterület vízemelése a 60 m

3/percet. Az 1950—60 közötti évtized hirtelen vízemelésnövekedése után bizonyos megtorpanást és kis visszaesést hozott. Így is 120 m

3/perc volt már 1960-ban a két területről emelt vízhozam. A vízemelés értékeit az 1. táblázatbanVdt'juk. A bányászati tevékenység aktivizálódása előtt az 1910—20-as években a karsztvíztároló legfontosabb megcsapolásai a peremeken fakadó karsztforrások voltak: a tatai forráscsoport, közel 130 m

3/p vízhozammal (és 19—23,5 °C hőmérséklettel), a Duna menti langyos források (Esztergom 14 m

3/p; Dunaalmás 2 m

3/p; Dudapest 20 m

3/p, a csehszlovákiai Ebed 6 m

3/p és a terület egyetlen hideg vizű karsztforrása, a Zámolyi forrás (3,5 m

3/perc). Ebben az időben a dinamikai egyensúlyban lévő eredeti karsztvízszint valószínű értékét a VITUKI igyekezett rekonstruálni. A rekonstruált vízszintet az 1 : 200 000 méretarányú karsztvízszint térképen adják meg. A bányászati tevékenység következtében a természetes megcsapolások — a budapesti forrásokkal és egyéb termelőhelyek kivételével — sorra elapadtak. A tatai források környékén a karsztvíz szintje 1975-ig kb. 25, a Zámolyi forrásnál 30 m-t süllyedt. A dorogi víztermelések depressziója 1967-re, a vízemelések maximumára É-on elérte a Duna vonalát, amely mentén szétterjedt és az eredetileg csapoló határfeltételt minden bizonnyal táplálóvá változtatta. Ny-felé a dorogi a tatabányai depressziós tölcsérrel függ össze, további vízszintsüllyedés esetén a Duna az Esztergom és Lábatlan közötti szakaszon is a karszt táplálójává válhat. A dorogi vízemelések csökkenésével kezdetét vette a depressziós tölcsér lassú visszatöltődése, ebben az eddigi tapasztalatok szerint egyértelműen kimutatható a Duna tápláló szerepe. Az új bányák telepítésével és a régiek fokozatos kimerülésével módosul a jelenlegi karsztvíz-domborzat. Az elvégzett számításokból látszik, nincsen kizárva az, hogy a bányászat hasson a fővárosi