Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Dr. Juhász József: A fővárosi hévízkészlet és célszerű hasznosítása

66 Hidrológiai Közlőiig 1984. 2. sz. Dr. Juhász J.: Fővárosi hévízkészlet hasznosítása JELMAGYAR AZ AT•• o Forrás Sekély kút (100 m-nél kisebb) * Középmély kút (100-300) + Mély kút (500 m felett) 1. ábra. Helyszínrajz Abb. 1. Lageplan vízminőség és hőmérséklet azonban a kezdeti kedvező értékekről rohamosan romlani kezdett. Az erősen szivattyúzott kutak vize eleinte még hatványozottabban, gyorsabban romlik, mint a túlfolyó forrásoké, vagy sekély kutatké. Kezdetben számos, jellemzően gyógy alkotó elem kekevesebb, mint a felére csökkent le. A szivattyúzott kutak hozama állandó maradt, de vizük egészen nyilvánvalóan „karsztosodásnak indult". 1958-ban az akkori legutolsó tíz év adatainak elemzésével Szalontay Gergely a fúrások és a kutak vízminőségével kapcsolatban általánosságban megállapította, hogy a budai természetes források egy részének és az 50 m-nél sekélyebb kutaknak a vízminősége romlott és hőmérséklete csökkent leginkább. A második csoportba a sekély és közepes mélységű fúrásokat sorolta. Ezek már ugyancsak számottevő utat tettek meg az ,,elkarsztosodás" felé minőségileg és vízhőmérsékletük is csökkent. Végül a harmadik csoportot a langyos források és a mélyfúrások alkotják. Ezek mind összetétel, mind hőmérséklet tekintetében változatlanok. Alföldy László 1965-ben Szalontai Gergelyhez hasonlóan azt találja, hogy az ion-koncentráció az egyes fúrásokban és kutakban másként változik. A lényeges változások Horváth József (1965) alaposabb oknyomozása után egyes esetekben technikai jellegűnek bizonyultak. A3., 4. és 5. ábrán felraktuk a vízkilépési helyek közül reprezentatívnak választott többség néhány