Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

1. szám - Varga Miklós: Az ivóvízellátás bányavízgazdálkodással összefüggő kérdései az eocén programmal érintett térségben

6 Hidrológiai Közlöny 1984. 1. sz. Varga M.: Az ivóvízellátás A legnagyobb vízemeléssel tervezett nagyegyházi bányavízemelés elsősorban ivóvízellátási célból kerül hasznosításra; s itt kell hivatkozni ismételten arra, hogy 1990 után már a szennyezett bányavizek tisztítására is szükség lesz. Emiatt a Csordakúti, a Mányi I. és II. bányák vízkészleteivel egyéb célra csak kisebb mértékben és rövidebb ideig lehet számolni. Az előzetes víztermelési adatok szerint — a térségi limitet is figyelembe véve, — a várható összes bányavízemelések idősora, a tervezett vízátvezetések, valamint a lencsehegyi visszatáplálás értékeinek alakulása a 2. táblázaton látható. — A kiemelésre kerülő és elvezetendő bányavizek a földrajzi, topográfiai adottságok miatt döntően a Szentlászló és Váli vízfolyások felé, ill. kisebb mennyiségben a Bendola, illetve Szentlélek patakok felé történik. E kérdéscsoport megválaszolása vitatott a legkevésbé. — A térségi vízmérleg ismerete a térségre megfogalmazott vízemelési limit betartásának, ellenőrzésének, a tervezett vízhasználatok és a lehetséges további vízhasználatok elbírálásának alapja. — A vízmérleg készítésének keretei az OVHNIM megállapodás (VI. fejezet 2. pont) rögzíti, eszerint: . . .a bányászat szolgáltatja az eocén programmal összefüggésben tervezett és a vízgazdálkodást érintő beavatkozások teljes körére vonatkozó adatokat,... . . .az OVH kiadja a vízgazdálkodást érintő beruházások összességére vonatkozó általános ágazati előírásokat, melyekben rögzíti a térségben végrehajtásra kerülő vízkiemelések felső határértékét és ellenőrzésének módozatait, valamint az egyéb alapvető vízgazdálkodási megoldásokat. A vízkiemelés .alsó határértékét a bányászat által szolgáltatott tervezési alapadatok alapján a két tárca közös állásfoglalásban állapítja meg. A megállapodás gyakorlatilag teljeskörűen gondoskodik a két ágazat érdekeinek egyeztetési rendjéről és a kellő biztonságot nyújtó ismeretek megszerzésének, valamint a szükséges beavatkozások megtételének teremti meg az eszmei feltételeit. Meg kell azonban jegyezni, hogy a teljeskörű vízmérleg mindeddig nem készült el, mivel a bányanyitások során a vízügy kérésére elkészített — rendszertervekben szereplő — vízmérleg nem tér ki minden kérdésre. A bányászat 1984-re javasolt és tervezett térségi vízgazdálkodási rendszertervének felülvizsgálata tehát mindenképpen szükséges. Ebben a vízügyi ágazat részéről megfogalmazásra kerülő intézkedéseket az ágazat problémájának megfelelő súllyal és teljes körben kell figyelembe venni. Többek között megnyugtató választ kell adni a vízmérleg egyik sarokdontját képező Lencsehegy 11. bányavíz-visszatáplálás műszaki megoldására, vagy az Általér vízpótlásának reális lehetőségeire. — Mivel a Középdunántúl karsztvízkészletébe történt beavatkozás ma már a teljes karsztvízkészletet érinti, emiatt a vízügy szervezetében a négy vízügyi igazgatóság koordinált tevékenységére van szükség, melyet az ágazaton belül biztosítottunk. Gondot okoz azonban, hogy a bányászati beruházások vállalati szinten történnek, s a beruházások előkészítése egyedi munkát jelent. Feltétlenül szükségesnek tartjuk. hogy a vízügy térségi szemléletének megfelelően a bányászat is hasonlóan közelítsen a kérdésekhez. Keressük tehát azt a partnert, akivel a két ágazatot érintő kérdések a kellő mélységben, a szükséges időre és az összefüggő térség egészére nézve rendezhetők. — Korszerűsítésre szorul a bányászat vízmentesítő tevékenységének vízjogi engedélyezését szabályozó 3/1970. sz. OVH-OBV együttes állásfoglalás. Amíg ugyanis a bányászat vízmentesítő tevékenységének nem voltak regionális vízgazdálkodási következményei, addig az engedélyezés kevesebb problémával járt. Jól külön lehetett választani vízgazdálkodási szempontból az olyan vízmentesítést, amely a bányászati létesítményekben történik azoktól, melyek esetében a bányaművelés létesítményeitől különváló létesítmények végzik a vízmentesítést. Ezen a téren az elmúlt időszakban két lényeges változás történt: A bányaterületen belül végzett vízmentesítések is nagy vízhozamok emelésével járnak, s ezek vízgazdálkodási következményei semmivel sem kisebbek mint az egyéb módszerek esetében. A Középdunántúlon sok helyen valósultak meg és egymáshoz közel kerültek a bányászati vízemelések, melyek együttesen a regionális jellegű vízgazdálkodási következményekkel jártak, tekintet nélkül a víztelenítés módjára és arra, hogy a vízemelések egyenként kicsik-e vagy nagyok. Ezért korszerűsíteni kell az ilyen beavatkozások engedélyezésének rendjét úgy, hogy abban megfelelő helyet kapjanak a vízgazdálkodás szempontjai. A korszerűsítésre tett kezdeményezéseink megértésre találtak az Országos Bánya, mű szaki Felügyelőségnél és az első együttes lépéseket meg is tettük ebben az irányban. — Végül említést kell tenni a vízgazdálkodás egyik alapvető problémakörét érintő kérdésről, ez pedig a karsztvíz minőségének változásában tapasztalt kedvezőtlen folyamat. Itt nem elsősorban a bányászattal összefüggő, hanem a karsztvízkészletet felszínről érő szennyeződést kívánom megvilágítani. A karsztvizek természetes körülmények között a legjobb minőségű ivóvízféleségek közé tartoznak. A kérdés aktualitását bizonyítják azok a tapasztalatok, amelyek az utóbbi években kimutatott, elsősorban nitrátos szennyeződésre utalnak. A karsztvíztartó képződmény változó mértékben védett a felszínről származó, illetve a felszín alá kis mélységbe bekerülő szennyezés