Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

1. szám - Márfai László: A Tisza természetes vízszintduzzasztásainak és süllyesztéseinek hatása a Maros makói szelvényének vízjárásában

Hidrológiai Közlöny 1984. 1. sz. 53 A Tisza természetes vízszintduzzasztásainak és süllyesztéseinek hatása a Maros makói szelvényének vízjárásában M A R F A I LÁSZLÓ* A Tisza változó vízállásainak a Maros torkolati szakaszának vízállásaira gyakorolt hatása régóta ismeretes a kérdéssel rendszeresen foglalkozó szegedi hidrológiai szakemberek előtt. Kevéssé ismerték azonban ennek a hatásnak a mértékét és kiterjedését. A duzzasztási és süllyesztési vízszíntvonalak meghatározására dr. Vágás István dolgozott ki zseb-számítógépen is alkalmazható módszert [2], amelynek segítségével meghatározta többek között a Maros eddigi legnagyobb árvizeinél is a Tisza vízállásainak a makói vízmércén észlelhető vízállásokra gyakorolt hatását [2], Az eddigi legnagyobb marosi árvizek feltételeire kiszámított értékek azt mutatták, hogy tiszai duzzasztás nélkül a makói vízmércén egyes esetekben még 1—1,5 mrel is alacsonyabb lehetett volna a vízállás, és számos makói tetőzés 50—60 cm-rel is alacsonyabb vízállással is végbemehetett volna, mint a tiszai visszaduzzasztás nélkül. Vannak példák a Tiszának a makói vízmérce vízállásaira gyakorolt süllyesztő hatásairól is, igaz, hogy a süllyesztések mérsékeltebbek voltak, mint a duzzasztások hatásai. A duzzasztott és a süllyesztett vízállások torzításmentes értékekre történő visszaszámításának Vágás 1. által adott módszerével lehetővé vált, hogy necsak egyes fontosabb makói vízállások visszaszámítását végezzük'el, hanem a vízrajzi évkönyvek összes eddigi adatát átszámíthassuk a permanens, állandó sebességű vízmozgás feltételeire a ténylegesen átfolyt vízhozam mellett. A számításokat az eredetileg közölt elmélet [2] nyomán kidolgozott program alapján az Alsó-dunavöilgyi Vízügyi Igazgatóság számítóközpontja gépi úton végezte el. A makói vízállások módosított értékeit a ténylegesen leolvasott makói vízállásoknak, valamint az azonos időben meghatározott szegedi tiszai vízállásoknak a függvényében, javított makói vízhozamgörbe használatával állapítottuk meg a gépi számítás során. A javított makói vízhozamgörbét olyan összefüggő vízhozamoknak és vízállásoknak a kapcsolatából szerkesztettük meg, amelyeknél a permanens, állandó sebességű vízmozgás feltételei pontosan, vagy elfogadható közelítésben adva voltak. Ennek fő feltételét az adta, hogy a makói vízállás numerikus értéke (2/Makó) és a szegedi, ezzel összetartozó tiszai vízállás numerikus értéke (í/szeged) között az 2/Szeüed = «/Makó + 3,04 m összefüggés fennállott, illetve az ettől való eltéréseket elfogadtuk akkor, ha azok a 3,04 m-es értékhez képest nem lépték túl a ±0,15 m-t. A feltételi egyenletet a Maros hossz-szelvényének elemzése nyomán, az eddigiekben előfordult duzzasztás- és süllyesztésmentes vízszintekből állapítottuk meg. * Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged. f A továbbiakban ismertetni kívánjuk azokat a legfontosabb eltéréseket, amelyek a gépi számítás nyomán a ténylegesen leolvasott makói vízállások, valamint a módosított makói vízállások között megmutatkoztak. Ennek bemutatására feldolgoztuk az 1970. évi nagy árvíz időszakát, az 1974. évi nyári és őszi időszakát, egy 1976. évi kisebb tavaszi árhullámot, továbbá az 1977. évi és az 1979. évi tavaszi árhullámok időszakát (1—9. ábra). A Maros árhullámának megérkezésekor a Tisza medrének teltsége általában mérsékeltebb. Ilyenkor a Maros árhulláma alig torzul, vagy ha mégis, akkor inkább néhány cm-rel alacsonyabb vízszinttel lépi át a makói szelvényt, mint amennyi permanens, állandó sebességű, azonos vízhozamú állapotához tartozna. Ilyenkor tehát az enyhe vízszíntsüllyesztés a jellegzetes. Véget érhet azonban a marosi árhullám, s ugyanakkor a Tisza mederteltsége még sokáig nagymérvű maradhat. Az is előfordulhat, hogy az újabb marosi árhullám a Tisza jelentékenyebb mederteltsége idején érkezik. Ilyenkor a duzzasztás miatt a makói vízállások akár 1—2 hónapos időn át is 0,5—1,0 m-rel is magasabbak lehetnek annál, mint amit a vízhozam egyébként indokolna. Az árhullámok méretének megállapításánál eddig is lényeges információt szolgáltatott, ha tudtuk, hogy pl. az előfordult 400 cm-es makói tetőzést valóban 400 em-nek, esetleg 420 cm-nek kell-e értékelnünk, vagy a valóságban nem ér többet, mint a duzzasztásmentes körülmények közötti 300 cm, vagy talán 250 cm. Ezt az információnkat most kiterjeszthetjük az árhullám megérkezésének és eltávozásának teljes időszakára és reálisabb képet alkothatunk a valóban lefolyt vízmennyiségekről. Lehetséges, hogy statisztikáinkat a fent elmondott tények csak kisebb mértékben torzíthatják, de mindig célszerűbb a módosított értékek alapulvétele, mint a nyers, de a duzzasztások, vagy süllyesztések által torzítottaké. Az elmondottak természetesen azt is jelentik, hogy a vízrajzi évkönyvekben folyamatosan közölt vízhozam adatok szintén módosításra szorulnak és különösen az árhullámok időszakában térnek el a valóságos értékektől. Emiatt a gépi számítás során a makói és az ezekkel egyidejű szegedi vízállásokból a vízhozamokat is meghatároztuk, így megkaptuk a módosított, s a ténylegesen átfolyt vízhozamokhoz feltehetőleg közelebb álló vízhozamok táblázatát a múlt időszakokra nézve viszszamenőleg is. A vízszint természetes duzzasztásainak és süllyesztéseinek hatásaira a szegedi hidrológiai kutatások világítottak rá. A régebbi ismeretek alapján tett megállapítások felülvizsgálata és átértékelése összetett feladat, amit a Maros adatain kívül további folyók adatai is igényelni fognak.