Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

1. szám - Gilyénné Hofer Alice: Vízhasznosítási tározók kihasználtságának vizsgálata

Hidrológiai Közlöny 1984. 1. sz. 40 Vízhasznosítási tározók kihasználtságának vizsgálata GILYÉNNÉ HOFER ALICE' 1. Bevezetés Magyarországon jelenleg — a meder- és hullámtéri tározók nélkül — mintegy 250 tározó van [16]. A tározók jelentős létesítési és fenntartási költsége és a bennük rejlő lehetőségek kihasználása miatt különös gondot kell fordítani azok optimális hasznosítására. Ehhez a víziháztartási adatok meghízható, hosszú sorozatára, azok rendszeres értékelésére és ennek alapján az üzemelési szabályzat időnkénti korszerűsítésére van szükség — egy ilyen korszerűsítés jelenleg is folyamatban van [13]. A magyar üzemelési irányelvek és néhány külföldi szabvány áttekintése alapján azt tapasztaltuk, hogy az elvi azonosság mellett legszembetűnőbb a terjedelmi és mélységi különbség. Míg a hazai előírások 112] (helyenként túlzottan nagy átfedésekkel) részletezők, addig a megismert külföldiek [2. 3] csak keretrendelkezéseknek minősíthetők. A tározók vízforgalmát jellemző adatok gyűjtése a vízügyi műszaki gyakorlat eléggé elhanyagolt területe. A tározók üzemeltetése ezért jórészt az ott dolgozó szakemberek sokéves tapasztalataira épül, s a tározók kihasználtsága sok esetben — megfelelő adatsorok hiányában — szükségszerűen elmarad a lehetőségektől. Jelen tanulmány célja a megfelelő vízforgalmi adatokkal rendelkező hazai vízhasznosítási célú tározók — tényleges, valamint különböző feltételezett állapotok szerinti — szimulációs vizsgálata a kiválasztott tározók kihasználtságát fokozó lehetőségek felderítése érdekében [7], Ezeket az eredményeket egy későbbi. csatlakozó vizsgálatban a tározók üzemrend-előírásainak korszerűsítését célzó javaslatban tervezzük általánosítani. 2. V vizsgálandó tározók kiválasztása A magyarországi helyzet általános felmérése céljából öt hegy- és dombvidékkel rendelkező vízügyi igazgatóság (Közép-dunántúli VÍZIG, Észak-magyarországi VÍZIG, Felső-tiszavidéki VÍZIG, Dél-dunántúli VÍZIG) illetékes szakembereitől mindenekelőtt az adatbázis katalógusszerű számbavételét kérte a V1TUKI. Egységes táblázatos formában szerettük volna áttekinteni a valamennyi magyarországi kb. 300 ezer m

3

:-nél nagyobb völgyzárógátas tározó vízgazdálkodását jellemző, üzemelésének ellenőrzését és továbbfejlesztését megalapozó adatok, éspedig — a tározót tápláló vízhozamra, — a tározóból kivezetett vízhozamra, — a tározóra hulló csapadékra, — a tározó párolgására, * Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Budapest. — a tározóból kielégített vízigényekre, — a tározó vízszintalakulására vonatkozó adatok (adatsorok) meglétét, ill. hiányát. A válaszokból kitűnt, hogy a műszaki szabályozás ez irányú elnagyoltsága ellenére több olyan tározónk van, amelyeknél a felsorolt elemek kisebb-nagyobb hányadára több évre visszanyúló észlelési adatsorok állt; k rendelkezésre (1. táblázat). A vázolt — írásbeli, majd az azt kiegészítő szóbeli - felmérés alapján kiválasztottuk a szimulációs vizsgálatba bevonható tározókat, amelyekre: a vízforgalom minden lényeges adata (víztáplálás, vízlevezetés hasznosan, vízlevezetés feleslegként, a tározó vízszintje, ill. teltsége) több évre lehetőleg dekád — de legalábbis havi részletességgel folyamatosan meg van, vagy előállítható, továbbá — ezek az adatok (adatsorok) a fizikai, ilí. logikai elvárásoknak elfogadható szinten megfelelnek. A feltételeknek a következő tározók (1. ábra) feleltek meg (zárójelben a rendelkezésre álló adatok n éves terjedelmével és alapidőegységével): — Rakacai-tározó (w=20 (1901- 80); dekád). — Lázbérci-tározó (n= 12 (1970—81); hónap), - Leveleki-tározó (n= 3 (1979—81); dekád), — Vajai-tározó (»=11 (1971—81); dekád), — Fehérvárcsurgói-tározó (n= 5 (1975—79); dekád). A Velencei-tóval együttműködő két tározót (a Zámolyi és a Pátkai tározót) azért hagytuk ki a részletes vizsgálatból, mert azok üzemét a közelmúltban beható vizsgálat alá vetették [11]. A Rakacai tározó Miskolctól 60 km-re ÉK-re, Szalonna és Meszes községek között fekszik. Feladata a Rakacapatak tározott vizéből a Bódva kisvízi vízhozamait 1,9 m

3/s-ra kiegészíteni. (A Bódva legkisebb természetes vízhozama 0,5 in

3/s.) A Sajó és a Bódva találkozásánál lévó és az Északmagyarországi Regionális Vízmű kapacitásának nagy részét képviselő • borsodsziráki víztermelő telep partiszűrésű kútjai zavartalan működésének feltétele e minimális vízhozam biztosítása. A Rakacai-tározó jelenleg a következőképpen üzemel: A gátőr minden reggel 7 h-kor leolvassa a szalonnai vasúti híd mércéjéről a Bódva vízállását és jelenti azt a Kazincbarcika ÉRA' üzemigazgatóságának. Amennyiben szükség van a Bódva vízpótlására, úgy az üzemigazgató utasítást ad arra, hogy a zsilipet milyen mértékben és mennyi ideig nyissák ki. A Lázbérci-tározó ivóvízellátási céllal épült a Bánpatakon. Az első időszakban napi 24 000 in

3, a későbbiekben 30 000 m

3 vizet szolgáltatott. Rendes üzem esetén a Lázbérci-tározóból annyi vizet kell kibocsátani, hogy 0,35 m

3/s élővíz pótlás jusson a Bán patakba (a szivárgó vizekkel együtt). A napi átlagos 30000 m

3 vízkivétel nagy biztonsággal csak úgy lehetséges, ha a tározó vízszintjeit