Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
6. szám - Dr. Vágás István: Az árvízi hurokgörbe
340 Hidrológiai Közlöny 1984. 6. sz. Dr. Vágás 1.: Az árvízi hurokgörbe lat megváltoznék. A Q„ = const, új előírással,de a F 0 = const, előírás feloldásával viszont t„ váloztatása mellett elérhetnénk, hogy a vízhozam időfüggvénye maradna ugyanaz, de a tározott térfogat („vízállás") időfüggvényén idéznénk elő tetszőlegesen tetőzéseket, vagy völgyeléseket. A közöttes esetek megoldása azután már a í,j-ban változó együtthatójú differenciálegyenletre vezetne, amelyben már sem aF, sem a Q függvénye nem maradna változatlan, de a változások okozói a V 0 és a Q 0 változtatásában egyaránt megtalálhatók volnának. A F 0 = const, feltétel mellett létrehozott n<l, illetve n> 1 esetek modellezik az árhullám alulról vezérelt torlódást, illetve ellapulását egyaránt. (18. ábra). A F — t„.Q összefüggés alkalmas a F és Q változók koordináta rendszerében árvízi hurokgörbe ábrázolására. Induljon el a danaida Q 0 hozama üres edény felett valamilyen () 0 1-nek megfelelő í^-gyel. Változzék a t n időpontban a ertek /^-re, ( = n.t,^). Attól függően, hogy az n értéke 1-nél kisebb-e, vagy nagyobb, jutunk az óramutató járásával azonos, vagy ellenkező fordulatú hurokvonalhoz (19. ábra), ha egyébként t n időponttól kezdve a folyamatot „lecsengeni" engedjük. Több t á fokozat (t á folyamatos időfüggvénye) esetén, a lecsengés kezdetének alkalmas rögzítésével a törtvonalú hurok folytonos vonalúvá alakítható. A lineáris danaidáknál tehát a duzzasztás-sülylyesztés jelenségét a t á alapérték változtatása modellezi (a kifolyó vezeték zárása-nyitása), s az elfolyt víz visszavezetése nem ennek előidézésére vezető tevékenység. Járatos árvízi elméleteink tehát elméleti nehézség nélkül kibővíthetők a duzzasztás-süllyesztés, illetőleg a mindkét irányba kanyarodó árvízi hurokgörbe feltételeire. 7. összefoglalás A szakirodalomból ismert árvízi hurokgörbe — amely a vízállásokat a vízhozam függvényében, a kialakulás történetiségében ábrázolja —, csak azokat az árhullámokat jellemzi, amelyek felülről-lefelé terjednek a vízfolyásokon. Ezeknél igaz a régen ismert tulajdonság, hogy ugyanannál a vízállásnál áradás idején nagyobb a vízhozam, mint apadáskor és, hogy a tetőzések az esés, sebesség, vízhozam és vízállás sorrendjében következnek egymásra. Ezek az árhullámok levonulásuk során csúcsvízhozamukban csökkennek, vagyis ellapulnak. Azoknál a folyóknál, amelyeknél a kis vízszinesés miatt a befogadó vagy a mellékfolyók természetes vízszínduzzasztásai vagy süllyesztései határozzák meg, alulról-felfelé terjedően az árhullámok kialakulását, és főként: tetőzési viszonyaikat, az árvízi hurokgörbe az eddig ismerttel szemben ellentétes kanyarodásé, emiatt ugyanannál a vízállásnál az áradás idején kisebb a vízhozam, mint apadáskor. Itt a tetőzések sorrendje is fordított: vízállás, vízhozam, sebesség és esés tetőzése következik egymásra. Ezeknek az árhullámoknak a csúcsvízhozama növekvő, tehát ellapulás helyett feltorlódnak. 18. ábra. Vízhozam-idő kapcsolat lineáris danaidákon a vízkifolyás változtatása esetén Abb. 18. Durchflußmenge — Zeit-Beziehung an linearen Danaiden bei Änderung des Wasserausflusses megvalósítható Abb. 19. Hochwasser-Hysteresenkurven an linearen Danaiden. „Traditionelle" und ,,verkehrte " Krümmungen können nach Belieben erzeugt werden A tanulmány rámutat, hogy az árvízi hurokgörbóre vonatkozó ismereteink eddig részlegesek voltak, mert szaktudományunk csak a felülről-lefelé terjedő árhullámok tulajdonságait elemezte, és nem tulajdonított sem jelentőséget, sem létezést az alulról-felfelé hatoló, természetes duzzasztásokból és süllyesztésekből származó folyami árhullámoknak, amelyek hazánkban elsősorban a Tisza jellegzetességei. A tanulmány elméleti egységbe foglalja össze a vízfolyás irányához képest különböző irányokban terjedő árhullámokat, az ezekhez rendelhető árvízi hurokgörbéket és az eddig kizárólagos árhullám tulajdonságnak tekintett ellapulási jelenségre megmutatja, hogy annak általánossága csak a feltorlódási jelenséggel együttesen érvényesülhet. IRODALOM [1] Body K.—Csorna J.—dr. Károlyi Z.—Szilágyi •!. : Az 1965. évi dunai árvíz hidrológiai okai és lefolyása. Vízügyi Közlemények, 1965. évi különszáma, 80. o. [2] Bogdánfy Ödön: A természetes vízfolyások hidraulikája. Franklin Társ., Budapest, 1906. I. k. 171. o. [3] Korhely .József: A Tisza szabályozása. Nemzeti Könyv- és Lapkiadó V., Debrecen, 1937. 94—99.o. [4] Kor ács György: Vízügyi Közlemények, 1982. 4.
