Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

6. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

332 Hidrológiai Közlöny 1984. 6. sz. Dr. Starosolszky ö.: A iHévízi tó Lufttemperatur-Verteilungen. Las vom Quellenkrater aufsteigende Wasser vermischt sich auf einer relativ kurzen Strecke, und weicht an der Oberfläche nur um einige Zehntelgrad (J von der (massenhaften) mittleren Seetemperatur ab. An der Seeoberfläche sinken die Temperaturen vom Krater entfernter um einige Zehntelgrad C und die TemperaturvJ'rteilung bleibt dank den Strömungsverhältnissen — unbeeinflul.it von der Art und Weise des Seeabflusses (von der Proportion der nördlichen und südlichen Entnahmen). In den Senkeln sind kaum Temperaturunterschiede ausweisbar, höchstens in der Größenordnung von einigen Zehntelgraden ('. Die Messung am 14/15. Januar ergab außerordentlich niedrige Temperaturen von 23,5—24,5° C; — die Schüttung der Quelle kann aufgrund einer Messung tagsüber und nachts und einer Analyse der Aiiffüllungskurve praktisch konstant angenommen werden. Zur Zeit der Messungen (am 23/24. September I OK I und am 13. Januar 10X2) war die Schill,tung außerordentlich klein (330—300 1/s) und bei der zweiten Messung die Lufttemperatur niedrig, wodurch auch die niedrige Seetemperatur im Januar erklärt ist. — nach dem Zeugnis der von der Kratertief aufgestiegenen Schwimmer erreicht; das aufsteigende Wasser auf einer verhältnismäßig geringen Fläche den Wasserspiegel. Nach Oberflächen- und Stabschwimmer-Aiifnalunen erfährt das aufsprudelnde Wasser — sozusagen unabhängig von der Wasserentnahme — eine schriniart.ige Ausbreitung. Nachgewiesen werden konnte, da: eine Quellschüttung von 300—500 1/s das gesamte Seewasser in ständiger Strömung hält, in annehmbarer Weise vorwiegend über Impulsübertragung. Die seeinterne Strömung (Zirkulation) kann stellenweise Geschwindigkeiten von 10—15 cm/s erreichen, somit zirkuliert im See eine volumetrische Menge von 10—20 m

3/s. Die Hauptrichtung der Strömung zeigt bis*einer Tiefe von 1 m unter dem Wasserspiegel von der Kraterwand in großen Zügen nach Norden und Süden. In ein und denselben! Punkt können die Stromlinien zeitlich erheblich von einander abweichen. Die Meßergebnisse haben also gänzlich die Feststellungen der früheren Untersuchungen unterstützen und dieselben präzisiertjbzw. quantifiziert.Neue Feststellung ist lediglieh die Einschätzung der strömenden Wassermenge, die ein Vielfaches der Quellschüttung ausmacht. Gemäß den Strömungsmessungen strömt unter dem Badehaus eine Durchflußnienge von 5—7 m

3/s. Die vom Krater hierher zuzuleiten geplante Schüttung von 50 1/s mit einer Temperatur von 40 °C wird also von einer hundetfach größeren volumetrischen Strömung ergriffen, so daß die Schiittung entweder auf der Oberfläche weiterschwimmt, oder Erinischung erfährt. In jedem der beiden Fälle kann die Wirkung nii-lil hinreicheng sein. Die Lösung für eine Erwärmung ist also entweder die Zuführung einer größeren Thermalwassermenge, oder eine erhebliche Herabsetzung der l

'iiterströinung des Badehauses in der Winterperiode. Iii annehmbarer Weise wäre die gemeinsame Anwendung dieser zwei Lösungen am günstigsten: also Erhöhung der zugeführten Quellschüttung und Minderung des 1 Hirehflußströnumg unter dem Badehaus. Vorgeschlagen wurde weiterhin eine mehrtägige Ultraschallinessung zur Ermittlung der Veränderlichkeit der Quellschüttung, sodann — bei günstigen Erfahrungen — der endgültige Einbau eines Ultraschall1 )urchflußmessers in die Ausleitung der Quellenhöhle zur kontinuierlichen Durchflußmessung, sowie an der Seeoberfläche in einigen charakteristischen Zeitpunkten die Herstellung von Infrastrah lunge und Thermo vision-Flugauf natnen. Aufgrund der Untersuchungen erscheint im Interesse des Winterausbaus des Badehauses die Durchführung von Módellversuchen im Laboratorium oder die ausführliche in situ Prüfung einer provisorischen Lösungsform als gerechtfertigt. TÁRSSZERVEZETÜNK, AZ OSZTRÁK VÍZGAZDÁLKODÁSI SZÖVETSÉG (ÖWWV) 75. ÉVES JUBILEUMA. ELISMERÉS A MAGYAR HIDROLÓGIÁNAK 1984. október 15-én és 16-án Bécsben ünnepi üléssel, majd szakmai rendezvénysorozattal emlékeztek meg az ÖWWV alapításának 75. évfordulójáról. A rendezvényen — a Szövetség meghívására — az MHT küldöttsége is részt vett (Dr. Illés György elnök és Mátrai István az elnökség tagja). Az üininepi üléssziatk, megnyitójára október 15-én a Hofburgbain (Redoutensaal) került sor magas raingú osztrák és külföldi állami és tudományos vezetők részvételével, közöltük Kurt Waldheimmel, az ENSZ volt főtitkárával. Az ülést az ÖWWV elnöke dr. Fenz nyitotta meg, majid az egyes szervezetek felkért elnökei üdvözölték a jubiláló szövetséget és a résztvevőket a következő sorrendiben: dr. M. Schalekamp (IWSA), C. Dagenais (ICOLD), dr. E. Kunze (EWPA—IAWPRC) és dr. Illés Gy. (MHT). Az üdvözlések után G. Haiden, mező- és erdőgazdasági miniszter adott áttekintést az egyes vízgazdálkodás« ágakban eílért eredmény ékről, köszönetet mondva a Szövetség ehhez nyújtott segítségéért. Utána dr. ti. Kirscläger szövetségi elnök köszöntötte a 75 éves ÖWWV-t és rámutatott a vizeknek a népek együttműködéséiben való jelentőségére is. Üinimapd előadást dr. F. Karasek tartott. „A víz az európai oirszá-. gok együk összeikötő eleme" címmel. Kiemelte a vizeknek az országok kapcsolataiban betöltött jelentős szerepét, a környezetvédelem egyre nagyobb fontosságát és a határt mietsaő vizek védelmének cs hasznosításának jéleintösiégűt az együttműködésben. Az ünnepi ülés,t megelőzően került sor az ÖWWV legmagasabb kitüntetése, az „Arainy Tiszteleti Tű" átadásra. Ezt a Szövetség elnöksége a követezőknek adományozta: dr.R.Buksch, dr. von der Emde, dr. Iliéi Gy., dr. K. Megay, dr. E. H. B. Rümelin, dr. M. Scha. lekamp és L. Strabel. (Az 1960-ban törtiént alaipítás óta eddig összesen 18 kitüntetést ítéltek oda a fentiekkel együtt, ébből 5 külföldi.) A szakmai napok és tanulmányutak fő témái a talajvizek és elsősortoiain azok védelme volt. A jubileum alkalmából az ÖWWV 84 oldalas kiadványt adott közre, amely bemutatja a Szövetség történetét, tevékenységét és nemzetközi kapcsolatait. A magyar részvétel, a fogadtatás és az elismerés igazolta a tradicionálisan jó kapcsolatokat az ÖWWV és az MHT, illetve a magyar és az osztrák vízügyi szervek és szakembereik között. Az együttműködés és annak jövőbeni erősítése rendkívüli jelentőségű, mivel a magyar felszíni vízkészlet legnagyobb része Ausztriából érkezik a Dunán, a Dráván, a Murán, a Rábán és a kisebb határvizeken, így az ausztriai beavatkozások ismerete és az ott elért eredmények mind a vízkészletek mennyiségi, mind minőségi vonatkozásában nélkülözhetetlenek számunkra. Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetségnek a következő negyedszázad küszöbén e helyről is további sikeres munkát kívánunk. M. I.