Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

6. szám - Dr. Starosolszky Ödön: A Hévízi tó belső áramlásai

Dr. Starosolszky ö.: A Hévízi tó leggyorsabban — feltehetően a csóva közepén felemelkedő — labdák 0,30 m/s, míg a lassúbb, a széleken emelkedők 0,13 m/s sebességgel mozogtak. A mécsesek sorozatos, egyidejű eleresztése elég nehéz volt, mivel a legenyhébb hullámzás és fuvallatt eloltotta őket, a csónakról nem lehetett vízre bocsátani őket, csak úszva, az pedig hullámzást okozott. A botúszók vízrebocsátása egyszerűbbnek, a velük való mérés alkalmasabbnak mutatkozott. Az úszók útját a fürdőépület tetején elhelyezett fényképezőgép állásokból rögzítettük, a hasonló feladatokra általunk használt Linhof fényképezőgép segítségével. Az azonosítást szolgáló irányokat irányfényekkel rögzítettük a képeken, az úszók beeresztési helyeit átfeszített kötelekhez képest azonosítottuk. Az elbocsátott úszók az északi tórészt maximálisan 24—25 perc alatt szelték át. Az expozíciós idő a nyílt tavi méréseknél általában 60 set; volt, amelyet 120 sec elsötétítés követett. Az éjszakai felvételekre mintaként egyet az 7. képen mutatunk be. Az egyik felvételsorozatnál az úszókat az épülettől 10, 20, 30, 40 m-re eresztettük vízbe. 8 világító úszó volt a nagyjából egyidejűen vízbe bocsátott készlet, amelyekből azonban néhány gyakran mérés közben kialudt. Az úszók pályájának alakulását a 2. képen egy nappali felvételre transzformáltuk rá, azért, hogy a tájékozódást megkönnyítsük. A szélső úszók általában kifelé sodródnak, majd utána kanyarodtak vissza az északi elvezető csatorna kitorkolásához. Az úszók útjában elég nagy súllyal jelentkezett a valószínűségi bolyongás, azaz nem azonos pályán haladtak, egymás pályáját metszették. A különböző úszó eresztések során fényképfelvételen észlelt pályákat az éjszakai felvételekről szerkesztettük át vízszintes síkba. A fürdőépület előtt — a krátertől délre elbocsátott — úszók egy része kikerülte az épületet, más részük a fürdőépület alá úszott. Az utóbbiak útját az épület tetejére telepített fényképező állásból követni nem lehetett. Ezért vált szükségessé a fürdőépület medence részeire egyenként kiterjedő és a 4.3.3 pontban ismertetett áramlásmérés. A nyílt tavi áramlásmérések idején a déli kifolyónál levő lapvízmércén a vízállás 45—47 cm, a tó átlagos vízhőfoka 33—34 °C volt. A szél sebessége 0,3—1,6 m/s között változott a fürdőépület északi oldalán mérve. A szeptemberi mérésnél alkalmazott szárnyas bóják pályája 1,2—1,5 és 6 m mélységben egyaránt megfelelt a felszíni úszós méréseknek. Ez várható volt, mivel a felvételek zömét alkotó botúszók 1 m mélységbe nyúltak le. 4.32'Sebességmérés szárnnyal a kráterben. A víz sebességes a tóban általában a sebességmérő szárnyak alsó mérési határa alatt van. Néhány ponton, ahol nagyobbak a sebességek, sikerült eredményes mérést végezni. A fürdőépület alatti mérésről a 4.33 pontban teszünk említést. A forrásbarlangból a kráterbe vezető, jórészt mesterségesen kialakított nyílásba búvárok segítségével rögzítettünk sebességmérő szárnyat, első/. kép. A nappali felvételre transzformált éjjeli világító úszós mérés eredménye Bild I. Ergebnis der auf eine Tagaufnahme transfor- \ •iliierten Nachtmessung mit leuchtenden Schwimmern 2. kép. Az úszók útja a nappali felvételen Bild 2. Weg der Schwimmer bei der Tagaufnahme sorban annak tanulmányozására, hogy a forrásbarlangból előtörő vízben milyen lüktetés észlelhető. A mérésből a vízhozamra következtetni azért nehéz, mert a búvárok szerint a burkolólapokból kiképzett nyílás körül, az omladékos kőzetben jelentős átcsurgás van, illetve a műszer helyén észlelt sebességnek a szelvény középsebességhez való viszonyát nem ismerjük. A fordulatonként jelző műszer a nyílás tengelyben az 5. ábrán felrajzolt idősort szolgáltatta, ami arra utal, hogy jelentős lüktetés a mérés 61 percnyi ideje alatt nem volt. Hasonló eredményt adott a közelítően függőleges, déli kráterfal mellett 34 m mélyben végzett mérés is, ahol a függőleges sebesség értéke 0,097—0,355 m/s volt. Az erőteljesebb lüktetés a csóva sebességeloszlásának áthelyeződéséből (bolyongás) magyarázható. 4.33 Áramlásmérés a fürdőépület alatt. A téliesítés szempontjából legfontosabb adat a fürdőépület alatti áramlás. A korábbi és különösképpen a VITUKl-nak az 1981/82. évben végzett helyszíni áramlás vizsgálatai egyértelműen bizonyították, hogy a forrás feltörő vize a tó teljes térfogatában helyetfoglaló vizet állandó mozgásban tartja. A