Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

32 Hidrológiai Közlöny 1984. 1. sz. Prajczer A.—dr. Winter J.: A csapadék hatása IRODALOM [1] Horusitzky II.: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata. Hidrológiai Közlöny, 1935. [2] Rétháti L.: A csapadék szekuláris változásai és a talaj vízjárás trendje. Műszaki Tudomány 18. kötet 1—2. 1974. ['A] Rétháti L.: Talajvíz a Mélyépítésben. Akadémiai Kiadó, lindapest, 1974. 14] Rétháti !j.: A csapadék-idősorok centrális momentumai. Időjárás 1980. 5. [5] A budapesti talajvízhelyzet vizsgálata I II. ütem FŐMTERV tanulmány, 1981 82. Budapest. [6] A fővárosi talaj vízpanaszok vizsgálata. BME kutatásijelentés, 1982. Budapest. BjiMflHHe oca/IKOB Ha rpyHTOBbie BOÁM B EyAaneuiTe rtpaüijep A. ő-p liuitmep }l. Ha TcppHTopiiH CTOJIHIU'I B noc.neAHHe AeomiJieTHfl nOBbICHJIOI ypOBCHb rpyHTOBblX BOA, TO eCTb HaXOAIlTCH n0CT0>iHH0 Ha BbicoKOM ypoBuc. B AaiiHoii CTarbe aii•ropbi muyT OTBer na TO

, MTO üaBHCHT JIH TaKoe COCTOHHHC OT ocaAKOB. Ha ocnoBaHmi napaMerpoB pwia AaHHbix paynoií AJimibi Obijio onpeACJiCHo, MTO cyMiwa ocaAKoB B roAy 3a nocjieflnnx 70 JICT noKaauBaeT yíibiBaioiuyiooi TCHAenuiiK). CpcAnee 3na'iemic 3IIMHIIX ocaAKoB 3a nocjieAHHX 40- 50 Jier OAHBKO G

BIJIO BIJUIC, MCM ;CIH ocTajibHbix nepHOAOB, MTO Morjia fi bin. npHMHHoii BBICOKOIO CT051HH« r0pH30HT0B rpyHTOBblX BOA 3a 1940/41 II. T0A0Ba>i cyMMa ocaAKoB na ocmiBaHmi necJiCAouamiM cpeAHHX iiepeMeniibix raioKe noKa3i.iBaeT TCHACHUHIO yMenbiueHiiji, nanporiiB AXOMY 3HMHH>I cyivuia OCAAKOB B nocjieAHHe AeoiTiuiCTiiH Gojibiiie pocjia 11 nporiopuHH iix B roAOBoü cyMMe ocaAKoB rowe B03p0CJia. 3ro iirpaer pojib TaK HJiH mia'ie B (|)opMnpoBannn cymccTByHiutero BbICOKOrO CT051HHÍ1 rpyHTOBblX BOA- BblJIO OIipCACJieHO raioKe, MTO na neíiojibiiioH TeppiiTopHH CTOJIHUH nepeMCHHblC CpCAHHC pa3Hl»lX OCaAKOMCpilblX CTailUHÍÍ CHJlbHO MoryT OTJiHMaTbOl Apyr OT jipyra. Pa3imua MOKAY HIIMII HMeeT cjiyMaHHbiií xapaKrep, ((jopMiipoBanne cpeamix liepCMCHHblX B0 BpCMCHH aHaJlOI HMHOe. Ha OCHOBAHIIH nocjieAOBaTejibHi.ix cyMM OTKJIOHCHHÜ OT cpeAHHX BejIHMHH MO>KHO CACJiaTb aiiajIOI HMHblC onpeHCJICHHÍI. 3HMHIIC ocaAKH B nepwoAe 1933 -70 11 nocjie 1976 roaa nocjieflOBarejibHO pocjni H 3TO CNOCOÖCTBOBAJIO K cymccTByiomcMy nojio>KeHHK> rpynToübix BOA Nicilerschlagseinflüsse auf «Ins Grundwasser in Budapest Prajczer, .4.—Dr. Winter, J

. Im Bereich der Hauptstadt ist im letzten Jahrzehnt das Grundwasser angestiegen bzw. auf einem hohen » Niveau stabilisiert. Gesucht wird eine Antwort auf die Frage, ob — und in welchem Maß — dies auf Niederschläge zurückzuführen wäre. Die Parameter von Gang, linien verschiedener Länge fähren zur Feststellung, daß die jährlichen Niederschlagsummen in den letzten 70 Jahren eine zurückgehende Tendenz aufweisen. Der Mittelwert der Winterniederschläge in den letzten 40— 50 Jahren liegt höher, als in den übrigen Perioden, kann also Ursache der hohen Grundwasserstände in den Jahren 1940—41 gewesen sein. Nach einer Analyse des Gleitmittels hat die jährliche Niederschlagsumme ebenfalls eine sinkende Tendenz, wogegen die Winterniederschläge in den letzten Jahrzehnten eher anstiegen, ihr Anteile am gesamten Jahresniederschlag immer größer wurde. Dies spielte für alle Fälle mit am Kntstehen der hohen Grundwasserstände unserer Tage. Festgestellt Wurde weiterhin, daß im Kleinraum der Hauptstadt die Gleitmittel der verschiedenen Ombrometerstationen stark von einander abweichen können. Die Differenzen tragen zufälligen Charakter, die Gleitmittel der Stationen verlaufen zeitlich ähnlich. Aufgrund der laufenden Summen der Abweichungen vom Mittelwert können ähnliche Feststellungen gemacht werden. Zwischen 1933—70 und seit 1976 stiegen die Winterniederschläge kontinuierlich, was zur derzeitigen Grundwasserlage mit beigetragen hat. Dr.Karl-Franz BUSCH—

dr. Dietrich l HLMAXN dr. Günther WEISE (szerk.): Ingenien rökologie VEB Gustav Fischer Verlag Jena, 1983. I 420 oldalon 45 táblázattal és 138 ábrával. Ára vászonkötésben 85.-M. Korunk tudománya az ökológia, amely a/.t kutatja, hogy a populációk (egy fajhoz tartozó egyedek összessége) és az élőlény társulások viselkedéséért milyen körülmények, milyen kényszerítő mechanizmusok felelősek. Az élőlényközösségek környezetük indikátorai, jelzői és az ökológia keresi a ténylegesen és közvetlenül kiváltó okokat. Az élőlények, a közösségek egymással és környezetük sokféle tényezőivel igen bonyolult kölcsönhatásban, összefüggésben élnek. A korszerű tudományos kutatások, a korszerű gyakorlat minden téren megkívánja a tudományközi (interdiszciplináris) szemléletet. így természetes fejlődési folyamatnak vehetjük, hogy a biológiai, hidrobiológiái ismeretek, tájékozottság igénye egyre erőteljesebben érezteti hatását a mérnöki oktatásban és a gyakorlatban. Ezt ismerteti föl a jenai kiadó, midőn megjelentette többek között a mérnökök számára készült hidrológiát és most a mérnökökológiát. A nagy precizitással elkészített könyv 63 (!) kitűnő szakember munkája melynek összehangolását a már említett szerkesztőhármas példamutatóan elvégezte. Az egyes fejezetek megírásakor széles körű és a legújabb irodalomra támaszkodtak, így a részletekbe mélyebben behatoló vizsgálódások számára az utat nagymértékben megkönnyítették. Dicsérendő, hogy az irodalomjegyzéket 5 főfejezetre, azon belül 48 alfejezetre bontva közlik. Összesen 443 munkát vettek igénybe a könyv megírásakor. A mérnökökológia tagoltsága világos, a fejezeteken belül eltérő betűtípusokkal emelik ki a fogalmakat, tényezőket, megkönnyítve a tárgy tanulásával foglalkozó felsőoktatásban részesülő hallgatók munkáját. Módszertani szempontból példamutatóan szép ábrák, összeállítások segítik a szöveg hiánytalan megértését. A Bevezetés után 5 főfejezetre tagolódik a könyv. Az első főfejezet tárgya az ökológiai rendszeranalízis. A 121 oldalnyi terjedelmű rész 6 fejezetet tartalmaz. A második főfejezet 42 oldalon a környezet ökológiái indikációit tárgyalja 8 fejezetben. A harmadik főfejezet 73 oldalon az ökoszisztémák megóvásának előrejelzését taglalja 10 fejezetben. A negyedik főfejezet technológiai kérdésekkel foglalkozik 97 oldalon 4 fejezet keretében. Az ötödik főfejezet (H) oldalon különböző ökológiai kérdésekkel foglalkozik, mint pl. az ökoszisztémák terhelhetősége és a használt, időtényezők, emberi hatások a légkörre, a talajra, a vízre vonatkozóan, természetvédelem, ipari hatások, az emberi tűrőképesség, urbanizáció stb. Kz a főfejezet 13 fejezetre tagolódik. Az egyes fejezeteket alfejezetek tagolják, ezek fölsorolása nagy terjedelmet igényelne. Mutató zárja a könyvet. A könyv a mérnöki gyakorlatban a döntési előkészületekben, a telepítésekben, beruházásokban, intézkedésekben, sok részletkérdésben valódi segédkönyvül szolgál. Érdeklődésre tarthat igényt a vízgazdálkodók, hidrológusok, a mező- és erdőgazdálkodásban dolgozók környezettervezők, és védők, ökonoinusok, a meliorációval foglalkozók, a biológusok, geológusok, higienikusok, a felsőoktatásban tevékenykedők, vagyis az élő és az élettelen természettel foglalkozók részéről is. Köszönet illeti a könyv íróit, hogy ilyen szép munkát bocsátottak a rendelkezésünkre. Dr. Hortobágyi Tibor