Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
5. szám - Dr. Hegedűs Mária–dr. Zsigó Margit: Tiszai holtágak higiénés bakteriológiai vizsgálata
310 Hidrológiai Közlöny 1984. 5. sz. Dr. Hegedűs M.— dr. Zsigó M.: Tiszai holtágak osztályú volt, majd 1979-re (1. táblázat) jellemzően I. kategóriájú „tiszta" lett. 1980-81-ben pedig a II. osztályú vízminőség dominált. E vízminőség változás okát próbáltuk keresni és azt találtuk, hogy az intenzív halászat megszűnése és ezzel a „beetetések" elmaradása miatt javult a vízminőség. Miután a jelen dolgozatban több éven át végzett vizsgálatok eredményét közöltük, így csak az évenkénti átlag, maximum és minimum értékeket tudtuk feltüntetni mintavételi helyenként az 1. számú táblázatban. Az eredményeket szemlélve láthatjuk, hogy az átlagértéktől igen nagy az eltérés, ezért az összes eredmény birtokában, vizsgálati paraméterenként elvégeztük az osztályba sorolást. Az így kapott értékeket százalékban fejeztük ki és a 2. táblázatban tüntettük fel. A vízminőség elbírálásánál döntően számításba jövő paramétereket figyelembe véve az Atkái és az Alpári holtág vízmintáiban találtunk I. osztályú, „tiszta" vízminőséget legmagasabb százalékban. A Lakiteleki holtág vízminősége is jellemzően I. kategóriájú a faecalis coliform számértékeket kivéve. A Serházzugi holtág kedvezőtlen vízminőségét a százalékos értékek is mutatják. összefoglalás A Tisza déli szakaszán lévő négy holtág vizét az elmúlt hat év alatt rendszeresen mintáztuk. Megállapítottuk, hogy: 1. A Lakiteleki és az Alpári holtág vízminősége I. osztályú „tiszta" volt a vizsgált időpontok többségében. 2. A Serházzugi holtág higiénés vízminősége a legkedvezőtlenebb, III. osztályú „szennyezett". 3. Az Atkái holtág vize az utóbbi három évben egy kategóriával javult a higiénés bakterilógiai vizsgálatok eredményei alapján. 4. A higiénés vízminősítés paramétereinek osztályba sorolását is elvégeztük vízterenként. Megállapítjuk, hogy a coliform szám vizsgálati eredményei 17-67%-ban I. osztályú vízminőséget indikáltak, addig az összes telepképző baktériumok milliliterenkénti értékei alapján 71-100%-ban I. kategóriájú a vízminőség a vizsgált holt Tisza ágakban. Vizsgálataink célja az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a higiénés szempontból is kedvező minőségű holt Tisza ágak vizének a megóvására. IRODALOM [1] Adatok a Tisza környezettani ismeretéhez, különös tekintettel a Kisköre vízlépcső térségére (1977) Szeged. [2] Dobler Lászlóné-—Hegedűn M. (1977): Adatok a Tiszai Tájvédelmi Körzetben lévő holtágak vízminőségéhez. (Körtvélyesi—Atkái holtág II. Az előadás elhangzott a VIII. Tiszakutató Ankéton) Szeged. [3] Dobler Lászlóné—Kovács K. (1981): A tiszai holtágak hidrobiológiája (1970—1980). Kézirat. Szeged. [4] En. M.—OYH (1972): Ágazati Szabvány Tervezet a „Felszíni vizek minőségi osztályozására" Budapest. [5] Hegedűs M.—Dobler Lászlóné (1970): A Mártélyi holtág hidrobiológiái vizsgálata. (Előadás elhangzott a VII. Tiszakutató Ankéton) Szeged. [0] Mária, Hegedűs, Piroska Kiss and L. Berényi (1979): Salmonellae in the surface waters of Csongrád county. Tiscia (Szeged). Vol. XIV., pp. 25—39. [7] Mária Hegedűs, Zsófia Fodré and Margit Zsigó (1980): Hygienic bacteriological investigations in the Tisza reaches between Csongrád and Szeged (1975—1978): Tiscia (Szeged) Vol. XV, pp. 35—44. [8] Hegedűs Mária—Zsigó Margit (1981): Higiénés bakteriológiai vizsgálatok a Mártélyi és a Körtvélyesi holtágak vizéből. Tiscia (Szeged) Vol- XVII., pp. 29—49 (1982). [9] Ivóvíz bakteriológiai vizsgálata. MSZ 22901—71. [10] Módszertani Útmutató a felszíni vizek higiénés bakteriológiai vizsgálathoz. Országos Közegészségügyi Intézet Vízhigiénés Osztály Budapest, 1977. [111 Schiefner K.— Urbányi A: A Soroksári Duna-ág higiénés vizsgálata Hidrológiai Közlöny, 50, 318—• —324. [12] Uherkovich G. (1971): A Tisza lebegő paránynövényei. (A Tisza fitoszesztonja.) Szolnok. [13] Vágás István (1982): Az Alpári ártér hidraulikai viszonyai és a betöltésezés hatása (Kézirat) Szeged. Hygiene-bakteriologische Untersuchung der TlieiüTotarme Frau Dr. Hegedűs, M.— Frau Dr. Zsigó, M. Aus dem Wasser der vier Totarme der südlichen Theißstrecke wurden in den letzten sechs Jahren systematisch Muster entnommen. Festgestellt wurde: 1. In den Totarmen Lakitelek und Alpár war die Gewassergüte in der Mehrzahl der Untersuchungstermine in Kategorie 1. „rein" eingestuft. 2. Hygienisch am ungünstigsten war die Wasserbeschaffenheit im Totarm Serhazzug, Kategorie III. „verunreinigt". 3. Das Wasser im Totarm Atka wies in den letzten Jahren anhand der Ergebnisse der hygiene-bakteriologischen Untersuchungen eine Besserung um eine Kategorie auf. 4. In den einzelnen Wasserräiunen wurde auch eine Einstufung der Parameter der Wassergüteanalyse in Kategorien vorgenommen. Die Ergebnisse der Untersuchung der Koliformzahl indizierten zu 17—• —07% Gewässergüte I. Kategorie, während die Werte für sämtliche kolonienbildende Bakterien in den untersuchten Theiß-Totarmen zu 71—100% Wassergüte I. Kategorie ergaben. Ziel der Untersuchungen war, die Aufmerksamkeit einer Bewahrung der in hygienischer Hinsicht ebenfalls günstigen Wassergüte in den Totarmen der Theiß zuzulenken.