Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Medvetzky Antalné: Csatornahálózatok és szennvíztisztító telepek rekonstrukciójának alapjai

Medvetzky A.-né: Csatornahálózatok Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. 245 b./ A szennyvíztisztító telepeken a biológiai le­bontást végző folyamatok érzékenyek a szerves­anyag terhelés ingadozására; állandó terhelés esetén lehetséges optimális működés és tisztí­tási hatásfok (7). Rekonstrukciós feladat: a meglévő telepeket alkal­massá tenni a változó szervesanyag terhelés haté­kony lebontására. Megoldások lehetnek [2. 3. 7]: — rugalmas és gyorsan alkalmazkodó belső re­cirkulációs rendszerek működtetése, — előtisztító berendezések alkalmazása, — kiegyenlítés, — iszapkezelési eljárások fejlesztése, — többlépcsős tisztítás, — vegyszerek alkalmazása stb. A komplex rekonstrukciós rendszer fontos ré­sze az ipari csatornázás és szennyvíztisztítás hely­zetének javítása. Ma még csak kevés helyen mű­ködnek olyan előtisztító berendezések, amelyek bírságmentes szennyvizet bocsátanak a települé­si csatornahálózatba és a szennyvíztisztító telepre. A rekonstrukciós javaslatokat a teljes rendszer­re — települési és ipari csatornahálózatokra, vala­mint a szennyvíztisztításra — kell elkészíteni és tö­rekedni kell az összehangolt végrehajtásra. Ez azonban a gyakorlatban nehéz műszaki és gazda­ságossági okok miatt. A kis települések és az egyedi létesítmények szennyvíztisztító berendezései is okozhatnak prob­lémát hosszabb távon. A szennyvízgyííjtők szenny­vizének, valamint a kisberendezések iszapjának megnyugtató elhelyezéséről is gondoskodni kell a környezetvédelmi szempontok figyelembevéte­lével. A jövőben várhatóan tovább fog növekedni az elhelyezendő szennyvíz és iszap mennyisége. Megoldások lehetnek: — központi regionális gyűjtő helyek létesítése, — meglévő települési szennyvíztisztító telepre szállítása. 1.4. Tervezés és üzemeltetés A korábban megépült csatornarendszerek és főleg a szennyvíztisztító telepek igen sokféle egye­di tervezési felfogás szerint jöttek létre, később kezdték alkalmazni a típusterveket és az irányel­veket, a technológiai változatok csökkentésére. Ma a fejlesztés iránya az egységesítés felé mutat. Az üzemeltetés szempontjából előnyös, ha nem sokféle rendszert kell üzemeltetni. A rekonstruk­ciónál ezt az elvet kell követni. Jellegzetes hibák, amelyeket a rekonstrukciónál figyelembe kell venni: a) Csatornahálózatnál: — hidraulikailag helytelenül méretezett csator­nák (lejtés, méret stb.) — változó terheléshez való alkalmazkodás elég­telensége, — hosszú tartózkodási idő, — fenntartás hiánya. b) Szennyvíztisztító telspeken: — folyékony ós szilárd fázis szétválasztásának elégtelensége, — nem megfelelő recirkulációs lehetőségek, — változó hidraulikai és szervesanyag terhe­léshez való alkalmazkodás hiánya, — tartalék berendezések hiánya, — kis tisztítási hatásfok, — előtisztítási lehetőségek elhanyagolása, — elektromos és gépi berendezések kapaci­tásának elégtelensége, — korszerűtlen laboratóriumi körülmények, — fenntartás hiánya. Gyakran előforduló tervezési hiba az, hogy nem veszik kellően figyelembe a BOI és a lebegő­anyag csúcsterheléseket és azt, hogy ezek a csú­csok sok esetben nem egyidejűleg jelentkeznek. Alapelv minden tervezésnél, hogy a rendszer csúcsidőben is megfelelően működjön. A rekonstruk­ciós tervezésnél ezt nem úgy kell értelmezni, hogy minden hálózatot és tisztító telepet úgy kell meny­nyiségí értelemben bővíteni, hogy a csúcsra mé­retezünk, hanem törekedni kell a meglévő rendsze­reknél olyan kiegészítő berendezéseket és folya­matokat létrehozni, amelyek a csúcsterheléseknél lépnek be. Ezzel gazdaságtalan megoldásokat kerülhetünk el [3. 7, 8, 9,10], 1.41. Üzemeltetés A megbízható üzemeltetés fő szempontjai: — a rendszer ne legyen túlterhelt, — a működtetés ellenőrzött legyen. Az üzemeltető szakembernek törekednie kell arra, hogy a csatornarendszer és a szennyvíztisz­tító telep működése a terhelésnek megfelelően optimális legyen. Szükséges a létesítmények és folyamatok állan­dó ellenőrzése, a gyakori és pontos mintavétel és gondos laboratóriumi ellenőrzés. A mintavételnél ügyelni kell arra, hogy az a mértékadó, kritikus helyeken történjék. Számos szennyvíztisztító telepen nincs labora­tórium, így a nem megfelelő működtetés össze­függésbe hozható a laboratóriumi kontroll hiá­nyával. A rekonstrukció során fontos ezeknek a hiá­nyoknak a pótlása (szakember, laboratórium, korszerű eszközök stb.). 2. Javasolt rekonstrukciós módszerek Az alkalmazott rekonstrukciós technológia kivá­lasztásánál műszaki és gazdasági szempontokat kell szem előtt tartanunk a helyi sajátosságok figye­lembevételével. 2.1. Csatornahálózatok rekonstrukciós lehetőségei: a) Általános módszerek: — kritikus szakaszokon kapacitásnövelő meg­oldások alkalmazása (kényszeráramlású, ve­" gyesrendszerű, tározó stb) — ellenőrzési és tisztítási lehetőségek növelése. b) Gyakorlatban használatos módszerek [7. 8, 9, 10, 11] Kitakarásos technológiák: — hibás kötések és helyek javítása, — új vezeték építése eredeti nyomvonalon, — új vezeték építése új nyomvonalon.

Next

/
Thumbnails
Contents