Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
4. szám - Könyvismertetés
242 Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. Dr. Kontur 1 .— dr. Winter J.: A száraz időszakok ugyanazzal a X paraméterrel, mint a csonkolt eloszlás. Az F 2(t) eloszlásfüggvényben szereplő e~ 3 A érték annak valószínűsége, hogv a száraz időszak 3 napig> vagy annál hosszabb ideig tart. Ezeket a valószínűségeket az 5. táblázatban adjuk meg. A száraz időszak hosszát leíró F/1) illetve F 2 (t) eloszlásfüggvények csupán a X paramétertől függnek. A X paraméter a választott h csapadék magasságától (kritikusnak vett csapadék magasságától) függ. A X értéke szezonálisan is változik, amit mi a valószínűségi változók naptári hónapok szerinti szétválasztásával kíséreltünk meg leírni. Ha a naptári hónapokat T=\,2, ..., 12-vel jelölve a 7 = 5,6,7,8,9,10 értékekre vonatkoznak a mi vizsgálataink. Vagyis X paraméter T és h függvénye: X(TJi). X értékének változását T és 7? függvényében a 6. táblázatban tanulínányozhatjuk. A T szerinti változás valamilyen periodikus függvényt követ, mint azt a 4. ábra is mutatja. Ezzel szemben h függvényben X értéke exponenciálisan csökken. Ez utóbbira valószínűleg lehetne empirikus összefüggést illeszteni és így a X(T,li) függvény meghatározása teljessé válna, bármely T és h értékre. Az exponenciális eloszlásfüggvény alkalmazási körének pontosítására felrajzoltuk a 7. ábrán az összetartozó várható érték és szórás értékeket. Látható, hogy a pontok a í = 3 nap (29 tized nap) kezdőpontból kiinduló 45°-os egyenes körül helyezkednek el, ami megfelel annak a követelménynek, hogy exponenciális eloszlás esetén a variációs tényező eggyel egyenlő. Az ábrából az is látható, hogy A=sl0 mm-t választva már eltérés tapasztalható, vagyis ebben az esetben az exponedciális eloszlás alkalmazásának jogossága megkérdőjelezhető. Szigyártó Z. a 9.9 mm-nél nagyobb csapadékú időszakokkal foglalkozott és a gamma eloszlást találta megfelelőnek [5]. Ez jó összhangban van itteni vizsgálatokkal. IRODALOM [1 ] Kontur I.: Ujabb vizsgálati módszerek gyakorlati alkalmazása vízállás-idősorok elemzésénél. Hidrológiai Közlöny. 1974/9. pp. 390—395. [2J Prekopa A.: Valószínűségelmélet. Műszaki Könyvkiadó. Bp. 1972. [3] Szigyártó Z.: Statisztikus törvényszerűségek a csapadék évi járásában. Kandidátusi disszertáció. Bp. 1956. [4] Szigyártó Z.: A csapadékmentes idősakok hossza. Vízügyi Közlemények 1961/2. pp. 183—195. [5] Szigyártó Z.: Törvényszerűségek a csapadékos időszakok hosszának ingadozásában. Hidrológiai Közlöny 1972/10. pp. 409—418. [6] Winter J.: A rövid időtartamú csapadékok valószínűségi vizsgálata. Hidrológiai Közlöm/ 1972/9. pp. 392—395. [7] A rövid időtartamú, nagy intenzitású esők vizsgái lata, BME VVI szakvélemények, 1968—1972. (Salamin P.— Winter J.—Péczely Gy.) Budapest. [8] Kontur I.— Winter J.: Analyse statistique des périodes de sécheresse. La Houille Blanche N° 7/8, 1981. pp. 605—607. Statistische Untersuchung von Trockenperioden Dr. Kontur, I. —Dr. Winter, J. Berichtet wird über die statistische Untersuchung der Länge der Trockenperiode im Sommerhalbjahr (April —September) unter Heranziehung der 36 jährlich Stundenniederschlagsdaten der Station Szeged. Als trocken wurde eine Periode betrachtet, in der die Niederschlagshöhe h — 0 mm, bzw. h= 1 mm, h — 5 mm, 7i=10 mm war. Die Veränderlichkeit der Länge der Trockenperioden wurde für jeden Monat getrennt untersucht. Die Länge der Trockenperiode wurde in Zehntel(Dezi)tagen ausgedrückt und nur den länger als 3 tage ( = 30 Dezitage) ausgesammelt. Für die Datenreihen wurden Gleichförmigkeit (Tabelle 2) und Unabhängigkeit (Tabelle 3) untersucht: von einer Hypothese der inhomogenität und Abhängigkeit konnte abgesehen werden. Die Verteilung der Länge von Trockenperioden hatte eine charakteristisch exponentiellen Verlauf (Abb. 1 — 2 — 3). Die die Periodenlänge kennzeichnenden Parameter — zu erwartender Wert, Streuung — zeigten eine charakteristisch innerjährliche Verteilung (Abb. 4). Der jährliche Verlauf (Regime) der durchschnittlichen Länge der Trockenperioden steht in guter Übereinstimmung zu den Untersuchungen von Szigyártó, Z. an der Station Debrecen (Abb. 5). Die Länge der Trockenperioden wurde über eine exponentielle Verteilung angenähert. Die Parameter waren aus den Parametern der unvollständigen Verteilung errechnet. Die angenäherte Länge der Trockenperioden entsprechen einer exponentiellen Verteilung (Abb. 6), die Ergebnisse der Anpassungsuntersuchungen waren befriedigend (Tabelle 4). Atlaszismertetés A Magyar Állami Földtani Intézet mélységi vízfigyelő kútjainak észlelési adatai. 1976—1981. Összeállította: dr. Hónai András. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1982. (61 oldal, 9 ábra, 12 fénykép, A/3-as forma. Példányszám: 300) A nagy múltú intézet hagyományaihoz híven az utolsó évtizedekben is súlypontként kezelte az ország nagy medencéinek jobb megismerését, és 1964—1965ben kettős célú új kutatást indított el az Alföldön. Ezt a vidék fokozatos iparosítása, a mezőgazdaság korszerűsítése és a település-politika indokolta, amely nem nélkülözhette a különleges mérnök- és agrogeológiai igényű térképek összeállítását. A célkitűzést — a talajvíz és a felszínközeli i'ótegek megismerését —hálózatba telepített, általában 10 m mélységű fúrások segítették elő. A kutatási eredményeket 14, illetve 19 térképváltozatban eddig 11 atlasz foglalja magában. Néhány éven belül ebben a formában a sorozat, s ezzel együtt az Alföld ilyen jellegű feldolgozása befejeződik. A kutatás másik célja a negyedkori és a harmadidőszak-végi mélységi vizekben lejátszódó vízmozgás és nyomásváltozások észlelése és értékelése, amelynek eddigi eredményeiről az új kiadvány ad értékes tájékoztatást. A tudományos munkát az tette szükségessé, hogy az Alföld több tízezer artézi kútja olyan jellegű és mértékű változást idéz elő a vízadó rétegekben, amelyet a termelő mérési adataiból alig vagy egyáltalán nem lehet kiszűrni. Éppen ezért a meteorológiai és a földtani tényezők hatásának észlelésére a víztermeléstől mentes területrészeket kellett kijelölni. A mélységi vízkutatás 1965-ben két szelvény (É—D-i és K—Ny-i) mentén földtani alapfúrások mélyítésével kezdődött, és számuk 1981-re elérte a 37-et. A fúrásokban kijelölt legjobb vízadó rétegre 49 vízszinészlelő kutat telepítettek az ugyancsak észlelő kúttá kiképzett 25 alapfúrás körül. A DNy—ÉK-i fúrásszelvény kialakítása (Baja és a Szatmári síkság között) a következő évek feladata. Amennyiben a kutatás bővítésére még lehetőség kínálkozik, úgy javasolnánk a Békési süllye(Folytatás a 255. oldalon)
