Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Dr. Fáy Csaba: Értékelemzés a vízellátásban

Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz. 231 Értékelemzés a vízellátásban DU. FÁT CSABA* a műszaki tudományok kandidátusa A népgazdaság olyan szolgáltatási ágazatában, mint a vízellátás, látszólag nincsen helye az értékelemzési módszereknek, amelyeket elsősorban termékeket előállító vállalatok részére dolgoztak ki [1]. Mégis, a végtermék a víz is lehet értékelemzés tárgya, különösen akkor, ha az előállítására irányuló technológiai folyamatot kívánjuk korszerűsíteni, vagy az elosztását megvalósító üzemeltetési folyamat költségeit kívánjuk minimálizálni. Az üzemeltetési terület mellett a beruházási döntés az ahol törekedni lehet a költségminimalizálásra. Ezekre kívánok néhány példát bemutatni a fővárosi Vízművek gyakorlatából. 1. Vízmű üzemeltetési alkalmazások 1,1. Ivóvíz termelés Ahhoz, hogy különféle ivóvíztermelő források értékét meg tudjuk határozni, az egyes létesítmények üzemeltetési költségét meglehetősen pontosan kell ismerni. A fő feladat a különféle minőségű nyersvizet ivóvízzé alkalmassá tevő technológiák költségeinek gyűjtése és időszakosan a fajlagos értékének meghatározása. Példaként említhető, hogy a Duna kavicsteraszán települt' olyan víztermelő kutakból, amelyek vízminősége megfelel az MSz 450/1 ivóvíz szabványnak, a kitermelés költsége a továbbnyömó szivattyútelep szívócsonkján, beleértve a fertőtlenítő klórozást is 0,5-0,7 Ft/m

3. Ha ugyanezen kutakban a vízben vas- és mangánvegyületek jelennek meg, akkor az ezek eltávolításához szükséges vízkezelő technológiai eljárás költsége 0,6-1,2 Ft/m

3 közé eshet, vagyis a továbnyomás előtt e kútvíz termelési költsége 1,1-1,9 Ft/m

3 között ingadozik. A Dunából közvetlenül kivett ún. felszíni víz bői is állítunk elő ivóvizet, mechanikai és vegyi eljárásokkal tisztítva meg azt, s itt az eljárás költsége a Duna hordalékosságától függően 1-2 Ft/m

3 közé szokott esni, ami természetesen már tartalmazza a vízkitermelési költségeket is. Mivel a Duna kavicsteraszából nyert partiszűrésű víz hozama függ a Duna vízállásától, a kavics közti szivárgás mértéke pedig a víz viszkozitásváltozása miatt függ a víz hőfokától is, a kutakból nyáron vagy télen kitermelhető olcsó víz nincsen mindig összhangban a fogyasztói igényekkel, így a kezelt vagy tisztított vizből is kell termelni. A bonyolultabb tisztítási folyamatnak van ugyanakkor egy ún. minimális beállási vagy felfutási ideje, ami alatt a szűrőből kialakul az aktív réteg, ez az idő viszont csak úgy rövidíthető le, ha a mű eredetileg minimális kapacitással üzemelt, mert akkor néhány óra alatt felfuttatható teljes kapa* Fővárosi Vízművek, Budapest. citásra. Erre pedig sokszor van szükség váratlan áramkiesés miatt leállt kútcsoportok vizének pótlására. Ezért célszerű a tisztítóművet minimális kapacitással gyakorlatilag folyamatosan üzemeltetni biztonsági okból. A vázlatosan áttekintett problémakört az időjárás és Duna vízállás változásai miatt naponta kell úgy megoldani, hogy az ivóvíztermelés költsége minimális legyen, figyelembe véve a biztonság miatt szükséges és tudatosan vállalt tisztítási többletköltséget is. Az egyes vízforrások napi termelésére kiadott parancsokat tehát a vízminőség költség értékelése alapján kell újra meg újra meghatározni. 1. 2. Az elosztóhálózat üzemeltetése Ha a hálózati költségeket akarjuk minimalizálni, ahhoz azt kellene elérni, hogy a hálózati nyomást a szükséges minimális értéken tartsuk, ami annyit jelent, hogy az épületek bekötései előtt a nyomásszint mintegy 10—15 méterrel legyen magasabb , mint az épületek legfelső szintjén lévő kifolyó. Ez a feltétel se városi környezetben, se hegyvidéken, közel azonos emeletszámú házak esetén nem teljesülhet, csak akkor, ha a nyomásövezet egyes részeit nyomáscsökkentéssel üzemeltetik. A funkciók meggondolása során abból kell kiindulni, hogy az övezet tápgépháza, ellennyomó medencéje és az ezeket összekötő fő vagy gerincvezeték rendszer adott. Ebben a rendszerben törekedni kell a minimális áramlási ellenállásra, vagyis a fojtást itt kerülni kell. A leágazó vezetékekben a kifolyó csapig azonban mindenképpen az áramlási ellenállás emészti fel a víz energiatartalmát, tehát itt a fojtás beépítése hasznos lehet. Ha az értékelemzési módszerek közül az ötletroham módszert alkalmazzuk, akkor sokféle gondolatot lehet kapni a minimális energiával üzemeléshez, amelyek bizonyos fokig egymásnak ellentmondók is lehetnek például: — a medencében csak annyi vizet tartsunk, amennyi tűzivíz tartalékként szükséges, mert a magasabb vízszint felesleges energiatöbbletet emészt;, — a medence vízszint ingadozást olyan csekélyre korlátozzuk, hogy a medence vize 1 hét alatt biztosan kicserélődjön, hogy minősége meg ne romoljon; — ahhoz, hogy a medence vízszintje ne ingadozzon, a tápgépház szivattyúit nagyon finoman kell tudni szabályozni, ezt fojtás nélkül csak fordulatszám változtatással lehet elérni; — a medence zárkamrában beépített áramlást egyenirányító visszacsapó szerelvényeket helyettesítjük áramlásirány érzékelő által vezérelt, segédenergiával működtetett zárakkal, hogy a vizsszacsapó áramlási ellenállását is kiküszöböljük; — mindig azt a motor-szivattyú kombinációt üzemeltessük, amelynek a legnagyobb a hatásfoka,