Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
4. szám - Dr. Fekete József–dr. Szalai György: Talajvizsgálati eredmények értékelése a Tisza-II. vízlépcső térségében
Dr. Fekete J.— dr. Szalai Gy.: Talajvizsgálati eredmények Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. 215 Az összehasonlítás vizsgálataink szempontjából különösen ott jelentós, ahol a Tisza folyó környezetében a korábbi természetes állapotok, majd a duzzasztás után a védelmi létesítmények (automatikus üzemű szivárgó megcsapoló drénrendszer) eredményeként létrejövő új állapot körülményeire lehet következtetni. A Tisza vízjárásának és a duzzasztott tér mellett megépített védelmi létesítményeknek a hatását a kiskörei rendszerben részletesen vizsgálták (Dóra 1972., 1983). Ennek alapján a Tisza folyó talajvízre gyakorolt hatása a töltések mentén 1—2 km-es sávban lényeges. Ugyanebben a sávban érezteti vízszintszabályozó hatását a megépített védelmi rendszer is. Dóra (1972) szerint az ettől távolabbi területeken a folyótól, a duzzasztástól és a kiépített szabályozó rendszertől független tényezők befolyásolják a talajvíz helyzetét. 1. BORSODIVÁNKA A különböző időszakokból származó térképekről a talajvíz emelkedése nem olvasható le, mert a változások az ábrázolt intervallumokon (pl. 0—1 m, 1-—2 m stb.) belül maradtak. A térség talajai különböző mértékben szikesedett réti talajok és szikesek. A talajvízszint változásának hatása a talajra viszonylag kismértékű. A túlbő nedvesség következtében beálló változások bizonyos tendenciát mutatnak. A talajtulajdonságok alakulásának jellemzésére a borsodivánkai „Kossuth" MgTSz néhány talajának adatait mutatja be az 7. táblázat. A kötöttség 1978-tól 1982-ig általában növekedett. A növekedés a valóságban kisebb mértékű, mert közben módszertani korrekciót hajtottak végre. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor is megállapítható, hogy a kötöttség növekedett. Ennek valószínű oka, hogy bizonyos mértékben átalakultak az agyagásványok (szmektitesedés következett be) és a sótartalom növekedése miatt a kicserélhető kationok összetétele megváltozott. Mindkét jelenség növeli a kötöttségi számot. A típusos réti talajokban és az erősen szolonyeces réti talajban csökkent a pH érték. Tehát a talajvíz szintje megemelkedésével fellépő tartósan nedves állapot a talajsavanyúság növekedését idézi elő. 1980—81 -ben a talajvíz szint je jelentősen megemelkedett, nagyobb lett a belvízzel borított terület is. A típusos és mélyben sós réti talaj felső szintjeiben kismértékben nőtt az összes sótartalom. A növekedés valószínűleg a kedvezőtlen kémiai összetételű talajvíz megemelkedésével kapcsolatos, a" egyéb talajokon az összes sótartalom változatlan. A tápanyagok mennyiségének változásait a műtrágyázás határozza meg, ezért ezekből a talajvíz változás és nedvességtartalom hatására nehéz következtetni. i 2. POROSZLÓ A terület mólyfekvésfi, legnagyobb részén réti talajokat találunk, melyek mélyebb szintjeikben jelentős mennyiségű oldható sót, vagy kicserélhető nátriumot tartalmaznak. Viszonylag kis területen fordul elő a csernozjom réti talaj. Tekintélyes kiterjedésű a szoloncsákos szikes talaj és a réti szolonyec. A 2. táblázat a „Vörös Csillag" MgTSz területén mért talaj vizsgálati adatokat mutatja be. A talajvizsgálatokból levonható következtetéseket az alábbiakban foglalhatjuk össze: — A tározótól 2-4 km távolságban, Poroszló belterületétől Ny-ra, É-D irányban mintegy 1,5-2 km széles sávban jelentős mértékű sófelhalmozódás következett be. 1968. és 1982. közötti időszakban a réti talajok oldható sótartalma nagyarányú növekedést mutat. (Ezt látjuk pl. a 28-101., 42-103., 9-105., és az 53-106. szelvénypároknál). A változások olyan nagyok, hogy esetenként a talajokat új típusba kellett sorolni. Ez a talajvízszint megemelkedésével van kapcsolatban. A nagy sótartalmú, kedvezőtlen kémiai összetételű talajvízből az oldható sók a kapilláris vízemelkedéssel a felsőbb szintekbe kerültek, ahol a talaj időszakonkénti kiszáradásával, a talajoldat betöményedésével jelentős sófelhalmozódás lépett fel. A talajvízszint megemelkedését valószínűleg az időjárási tényezők váltották ki. — Az elszikesedő réti talajok zónájától Ny-ra — a tározótól nagyobb távolságban — már nem észlelhető sófelhalmozódás. (164-104., 184-201., 171-102., 129-602. szelvénypárok). Sőt a vizsgált időszakban a felső szintekben több helyen csökkent a sótartalom. A gyengén lúgos kémhatás semlegesre, ill. gyengén savanyúra változott. Ilyen távolságban tehát a lefelé irányuló vízmozgás a sótartalom jelentős hányadát a mélyebb szintekbe, vagy a talajvízbe szállítja. 1. táblázat Borsodivánkai talajok vizsgálati adatai Tabelle l. Untermehungsdaten der Böden bei Bor.sodivánka Könnyen oldható Tábla- „, , ... Kötöttség pH ,' e CaOO, Humusz NO,4- T77T t7™7> szám É v Talajtípus K[ (£ C1 ) so a ^ P 2O s K 3Q /o ppin A-1 1967 1982 Réti talaj (típusos ) A— -8 19(37 1982 Mélyben sós réti talaj B— -8 1967 1982 Réti talaj (típusos) C— 1 19(iL 1982 Erősen szolonyeces réti t. C— -6 1967 1982 Mély réti szolonyec t. 46 6,80 0,03 ny 53 6,32 0,06 0,4 40 5,90 0,02 0 53 6,21 0,04 0,2 52 7,05 0,09 ny—4, 59 6,86 0,10 1 47 6,22 0,04 ny 57 5,64 0,04 0 47 5,43 0,05 0 60 5,73 0,05 0 2,86 6,45 141 443 3,24 21,9 195 458 3,60 11,8 200 500 3,11 22,4 153 447 3,21 24,0 309 471 3,08 28,3 386 519 3,09 2,1 346 500 2,98 6,1 386 527 3,12 2,1 143 477 3,30 5,7 234 547
