Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

3. szám - Dr. Tóth Géza: A Magas-Bükk déli peremén fakadó időszakos karsztforrások karszthidrográfiai jellemzése

176 Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz. Dr. Tóth G.: A Magas-Bükk déli peremén kétséget kizáróan ismeretessé vált, hogy a négy időszakos karsztforrás közös résrendszerhői táplálkozik. A Magas-Bükk összefüggő karsztvízrendszerének dél felé áramló vizét hozzák időszakosan felszínre. Az időszakos karsztforrások vízgyűjtő területe magas karsztvízállás alkalmával a Feketesár-rét középső részéig terjed, ÉK-en a Fekete-sár és a Mély-sár-hérc gerincéig húzódik. Ettől a karsztvíztetőzési területtől keletre a Garadnaforrás felé áramlik a karsztvíz (10. ábra). Az időszakos karsztforrások vízgyűjtő területének kiterjedése a karsztvízfelület magasságának változásával összefügg. Alacsony karsztvízállásnál a Szalajka-völgy karsztos vízgyűjtő területének határa valószínűleg kevéssel délebbre tolódik. A Magas-Bükk déli irányú karsztvízáramlása nem zárul az időszakos források felszínre lépésének vonalában, hanem a karsztvíz egy része tovább mozog a forráskilépési pontok alatt déli irányba (10. ábra). Az időszakos karsztforrások működésük idején helyi karszterózióbázist alkotnak. A Magas-Bükk és Felsőtárkány között elterülő összefüggő fedett karszt létezését 1968-ban Tóth G. [16] és 1970-ben Scheuer Gy. [1] eredményes vízjelzésekkel igazolták. A Lök-völgy és Felsőtárkány között. Az időszakos karsztforrások lehetséges vízgyűjtő területét 8 km

2-nek becsüljük vízhozam- és karsztvízáramlási adatok alapján. A vízgyűjtő terület az időszakos források elapadása után a fedett karszt irányába délre és feltehetően az állandó karsztforrások Szalajka—Garadna-források felé szállít vizet. Tar-ko 5. A bükki időszakos karsztforrások működése A bükki időszakos források esetenkénti működési szakaszainak Összes vízhozama és a vízszolgáltatás hossza különböző (11. ábra). Sikerült több alkalommal megfigyelni a karsztvíz forrásküszöb alatti állását, vagy a forrásküszöb igen rövid időtartamú átlápését. 1969. márc. 22-én délelőtt megindult a Vörös-kői-felső forrás és 3—4 1/sec-os vízhozammal üzemelt. Másnapra a forrás beszüntette a vízszolgáltatást, kiszáradt. 1970. jan. 19-én az Imókői-forrás barlangjában a forrásküszöb alatt 3,5 m mélyen állt a víz. Január 20-án 16 órakor a forrásküszöb alatt 40 cm-ig emelkedett a víz. Ezen a napon 24 órakor tetőzött a karsztvízemelkedés, 15—20 cm-rel a forrásküszöb alatt. Forrásműködés nem következett be. A rákövetkező napokban fokozatosan visszahúzódott a forrásküszöböt megközelítő karszt víz. 1974. november 18-án az Imókői időszakos karsztforrás aktív periódusa véget ért, és aznap este a víz 30 cm-rel a forrásküszöb alá süllyedt. Január 19, 20 ós 21-én végzett méréseink alapján a forrás barlangjának vízszintje naponta 1,5 m-t húzódott vissza. Ezek a megfigyelések a karsztvíz gyors ütemű emelkedését, máskor süllyedését bizonyítják. A Bükk időszakos karsztforrásai a karsztvízfelület függőleges megemelkedésének hatására működnek. A karsztvízfelület emelkedése a források mögötti térségekben néhány i 0 méter, a hegység karsztvíztetőzési helyén feltehetően 100—150 méter. Az összefüggő bükki karsztvízrendszer tetőzési területe a Feketesár és a Mélysárbérc térségében feltételezhető. Az időszakos karsztforrások működése, elsősorban a tetőzési területtől mért távolságuktól, Imo-ko 10. ábra. A Magas-Biikk déli előterének vázlatos földtani szelvénye a karsztvíz áramlás feltüntetésével (Balogh K. földtani metszete alapján Jelmagyarázat: 1. Porfirit, diabáz és tufái (középső anizuszi); 2.Fehéressziirke mészkő (felső anizuszi); 3. Sötétszürke agyagpala és homokkő összlet; I. Kovapala és radiolarit (alsó és középső ladini); 5. Tűzköves mészkő, dolomit; fi. Bépásliutai mészkő (felső-ladini); 7. Fennsiki-mészkő (felső ladini, karni) Kv karsztvíz felület; a megemelkedett karsztvíz felület; b lesüllyedt karsztvíz felület Abb. 10. Geologisches Profil durch das südliche Vorlanddes hohen Bükk's mit. Darstellung der Karstwasserströmung Auf grund sines geologischen Profils von Balogh, K. Zeichenerklärung: 1. Porphyrie diabas und Tuffs (mittl. Anysus);2. wei/Sgrauer Kalkstein (ober-Anysus); 3. dunkelgrauer Tonschiefer und Sandstein (unter und mittel T.adiner); 4. Kieselschiefer und Radio-larit (unter und mittel Ladiner); 5. Kalkstein mit Feuerstein, Dolomit; (1. Kalkstein von Répáshuta (ober-labinisch); 7. Plateau-Kalkstein(oberladinisch, karnisch); Kr Karstwasserfläche; « gehobene Karstwasserfläche; b gesunkene Karstwasserfläche