Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
3. szám - Dr. Tóth Géza: A Magas-Bükk déli peremén fakadó időszakos karsztforrások karszthidrográfiai jellemzése
174 Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz. Dr. Tóth G.: A Magas-Bükk déli peremén működés időtartamát napokban az I. sz. táblázat ismerteti. Valamennyi időszakos karsztforrásnál közel azonos vízhőmérsékleti értékeket mérhetünk. A- vízhőmérsékleti szélsőségek kis és nagy vízhozamok alkalmával 0,6 °C-nál nagyobb ingadozást nem mutattak. Az Imó-kői forrás 7,6—8,2 °C-os szélső értékei a legnagyobb vízhőmérsékleti eltérések. A Feketeleni-forrás 8,2 °C hőmérséklete legtöbbször változatlan az egész aktív periódusban. Jellemző vízhőmérséklet értékek: átlag hőm. mi- maxini mum mum Vörös-kői-alsó időszakos forrás: 8,3 °C 8,2 °C 8,6 °C Vörös-kői-felső időszakos forrás: 8,2 °C 8,1 °C 8,4 °C Imó-kői időszakos forrás: 7,8 °C 7,6 °C • 8,2 °C Feketeleni-időszakos forrás: 8,2 °C 8,2 °C 8,4 °C A források vízhozamát nem csupán a karsztvízfelület magassága, hanem a vízvezető járatok áteresztő képessége is befolyásolja.. A rendszeres megfigyelések egy évtizede alatt két alkalommal kivételesen nagy beszivárgásoknak lehettünk tanúi: 1070 tavaszán és 1974 októberében. A két jelzett időpontban mért vízhozammaximumok azt bizonyítják, hogy a legnagyobb vízhozamok kialakításában a vízgyűjtő résrendszertől a forrásokhoz vezető több km hosszúságú járatok legkisebb keresztmetszetének és a súrlódásnak döntő szerepe van. 3.2. A beszivárgás és a forrásaktivitás kapcsolata A forrásműködés legnagyobb valószínűséggel a Magas-Bükk fennsíkján felhalmozódott hótakaró elolvadását követően várható. A csökkenő hótakaró vastagságát ábrázoló lefelé ívelő görbével ellentétesen ível felfelé az időszakos források vízhozamgörbéje (8. ábra). Az év első hónapjaiban a párolgás értéke kicsi, a csapadék pedig nagyrészt hó alakjában hullik le és halmozódik fel. A felhalmozódott hótakaró általában március második felében olvad el viszonylag kis párolgási értékek mellett. A havi csapadékértékeket, továbbá a hóolvadást és az elpárolgott csapadék mennyiségét összevetve, kitűnik, hogy a március valamint az őszi hónapok alkalmasak arra, hogy a lehullott csapadék az évi átlagnál kedvezőbb adottságok mellett jusson a karsztba. Május és június intenzív esőzései rövid önálló, aktív periódust kiválthatnak, de a folyamatosan működő időszakos források vízhozamgörbéit általában nem tudják számottevően megemelni az erőteljes párolgási veszteség következtében. Az október közepétől jellemző párolgási értékek és az őszi csapadék mennyisége, máskor inkább annak intenzitása kedvező feltételek a karsztvízfelület jelentős megemelkedéséhez. Enyhe, csapadékos teleken a késő őszi forrásaktivitás megszakítás nélkül folytatódhat. 7Om 100 m 100 m QJ 1000 m 3 7. ábra. Az időszakos karsztforrások eddig mért legnagyobb vízhozama az 1970. tavaszi aktív periódusban Jelmagyarázat: 1. Vörös-kői-alsó időszakos karsztforrás; 2. Imó-kői időszakos karsztforrás; 3. Feketeleni időszakos karsztforrás; 4. Vöröskői-felső időszakos karsztforrás. A m 3-ben kifejezett értékek az egész periódus vízkészletét mutatják Abb. 7. Bisher gemessener Maximalerguß der periodischen Karstquellen in der Aktivitätsperiode im Frühjahr 4970 Zeislienerklfirung : /. untere periodische Karstquelle Vőrős-kő; 2. periodische Karstquelle Iniő-kő; 3. periodische Karstduelle Feketelen; 4. obere periodische Karstquelle Vörös-kő. Die Iis 3- Werte zeigen den V^asservorrat der gesamten aktiven Periode 3.3. Az időszakos karsztforrások vízföldtani jellemzői összehasonlításuk egymással és az állandó karszt forrásokkal A Magas-Bükk északi peremén fakadó Szalajkaforrás megfigyelése, vízhozammérése adott legkézenfekvőbb összehasonlítási lehetőséget a déli oldal időszakos karsztforrásaival. A Szalajka-forrás közvetlenül a Magas-Bükk karsztfennsíkjának északi peremén, hasonló peremi helyzetben, közel azonos tengerszint feletti magasságban fakad, mint a déli oldalon az időszakos karsztforrások. Eredményes vízjelzéseket végeztünk a MagasBükk két közeli pontján, a Fekete-sárrét területén, egymástól kb. 1500 m-re. Az északi pontról a Szalajkába a déliről az időszakos források felé áramlott a jelzőanyag. így elkülönül a Szalajka és a déli időszakos karsztforrások vízgyűjtő területe. A kőzet és a benne elhelyezkedő résrendszer közös, de a karsztvízdomborzat gerince, amely a két jelzett pont között helyezkedik el ellentétes irányú karsztvízáramlást alakított ki (9. ábra). A fennsíki vízgyűjtő területen a beszivárgás üteméről és az aktív periódusok várható beköszöntéséről jó előrejelzést ad a Szalajka-forrás 150 l/sec fölé emelkedő vízhozama. A Szalajkaforrás 150 l/sec'-os vízhozamát követő napokban elsőként lép működésbe a Vörös-kői alsó időszakos karsztforrás. A Vörös-kői alsó forrás tengerszint feletti magassága 460 m. Megindulásának elsőségét azzal magyarázhatjuk, hogy bár magasabban van, mint a Feketeleni-forrás (440 m) és Imó-kői-forrás (450 m), de jóval közelebb a Magas-Bükk központi tömegéhez, ahol hirtelen megemelkedik a karsztvíz felülete.
